A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Korarómai épületmaradványok nyomai az aquincumi katonaváros nyugati részéből (Kirchhof Anita)

Iákból emelt fehérre vakolt épületek közeli jelenlétére lehet következtetni. Ujabb szárazabb időszak nyomát mutatja a hegyről a megnövekedett erózió hatására lecsúszó nagyobb mennyiségű agyagréteg, amely vastagon beborította a területet. A Kr. u. 2. század elejére keltezhető az a kelet-nyugati iramú köves-téglás, opus mixtum jellegű alépítménnyel rendelkező vízvezeték, amelyet egy újabb hegycsuszamlást követően megújítottak. A későbbi víz- vagv csatornavezeték (7. kép) alatt két szögletes, kövekből épített pillért találtunk. (8. kép) A pilléreket sárga agyagos, fehér mészpettvekkel kevert rétegbe ásták be. A vízvezeték külső falát kőből, belsejét tegulából építették, két téglán a legio H Adiurix PF lunula és planta pedis formájú bélyegei maradtak meg. A vízvezetéket a Kr. u. 2. század közepén vagv azt követően betöltötték. A későbbi csatorna felhagyása után újabb, a hegyről származó agyagcsuszamlással kell számolni. A terület további hasznosítására utalnak az agyagból épített, kővel megerősített falú tűzhelvck vagy kemencék. (9. kép) A tűzhelyek környezetéből nagy mennyiségben láttak napvilágot állatcsontok és vasszögek, azonban keltező értékű leletanvag nem került elő, ezért datálásuk bizonytalan. A kisebb, vörösre égett falú tűzhelytől nyugatra római, köves-téglás planírozást dokumentáltunk. A két, valószínűleg római kori objektum (tűzhely és omladék) déli irányba folytatódott, azonban teljes feltárásukra nem nyílt mód. A szögletes, nagyméretű tüzelőhely esetében középkori vagv az újkori keltezés sem zárható ki. A tűzhelyeket két újabb agyagcsuszamlás során keletkezett sárga agyagréteg borította, amelyek között nedvesebb, növényzet megtelepedésére utaló időszak 7. kép. Kelet-nyugati irányú csatorna Fig. 7: East-west running ditch H. kép. Pilléralapok (?) a csatorna mellett Fig. H: Pillar bases (?) beside the ditch