A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Régészeti kutatások a katonavárosi amphitheatrum keleti előterében, a Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár területén I. (Kirchhof Anita)

ellentétben (GESZLER 1976, 43), hanem csak a telek eléli végét, a mai Lajos utca 93-as telket birtokolta, sőt kezdetben (1863) annak is csak déli felét építtette be. A feltárások is ezt a nézetet igazolják, mivel a telek északi részében (Lajos utca 95.; a 97. számú telket az építkezéssel nem bolygatják) megfigyelt két különböző építési periódushoz köthető tömbalapok, az, 1907 utáni időszak építkezéseivel hozhatók öszszefüggésbe. Az északi telkek korábbi, ipari jellegű hasznosítására semmi nem utal. A gyárat 1905-ben a Weisz testvérek eladják a Fürst Jakab és Fiai cégnek, amelyből új részvénytársaság jön létre Kartonnvomóipar és a Textilkercskedelmi Rt. Fürst Jakab és liai néven. Az, újabb, 1907-es tűzvészt követően épülnek fel a jelenleg ismert felépültek a már észak felé kibővített és összevont telkeken. 1913-ban a társaság gazdasági csődhelyzete miatt a Fürst család kivonja magát a cég irányításából, ígv a gvár neve Kartonnvomó-Ipar Rt.-re változik. 1932-ben a veszteségesen működő gyárat bezárják, majd egy évre rá a Magvar Pamutipar Rt. bérbe veszi és megindítja újra a termelést. (I IÁNAK 1964, 153-154) 1938-ban önálló gyárként működik, majd beolvad a Magyar Pamutipar Rt-be, ezzel egyidőben az üzemeket korszerűsítik, új műhelyeket építenek. Az, 1948-as államosítás után, 1950-ben ismét önálló vállalatként, Pamutkikészítőgvár néven működik tovább. (GESZLER 1976, 87-260, II. kötet 5-12) A korábbi Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár a megalapítást követően folyamatosan vetélkedett legnagyobb konkurensével, a Goldberger Textilnyomógyárral, a sors iróniája, hogy végül 1981-ben, a két gyárat Goldberger Textilművek néven egyesítették. (GESZLER 1984, 420) Az 1982-es évben még konfekció varrodát létesítenek, its tub-like shape suggests that it was used for washing or starching these textiles. The round blue-dving tubs, which were discovered in the northwest part of lot no. 3-11 Pacsirtamező (MADARASSY 2004. 34), can be linked with the early activity at Spitzer's workshop based on their location. After the conflagration in 1879, the plans from 1888 were realised and new ecjuipment and new machines were imported at the time of the reconstruction (GESZLER 1976, 56). The entrance of the factory was relocated from Nagyszombat Street to Lajos Street. A water pump system based on designs bv József Röthler engineering designs provided water for the workshops from 1888. With this system, the water of the Danube was filtered and carried to the factory through two pipes. The refuse water was released into the open ditch on the other side of Nagyszombat Street, which then ran into the Danube (GESZLER 1976, 56-59). After the demolition work it was possible to inspect the brick tunnel and water conduit system m 1896-1898 in the eastern and the western cross-sections, and the buildings for the cooking and steaming boilers (1880) built after the conflagration as well as traces of their reconstructions (1889-90). The following can be said based on observations following the demolition work, the published ground plans from 1865-67 and 1888 (GESZLER 1976, 48, 49, 60) and the contemporary maps (maps of Buda-Pest from 1882 and 1908). After the conflagration that destroyed the workshop at 102 Lajos Street in 1855, Gerzson Spitzer did not actually buy the territory bordered presently by 1 Nagyszombat Street and 93-99 Lajos Street because of an argument with Ödön Geszler. (GESZLER 1976, 43) I le did purchase