A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Paskál lakópark II. építési ütemének régészeti kutatása (Korom Anita - Reményi László)

találtunk, ebből, a vázat befedő durvított külső felületű edény töredékei, valamint egy kőpenge került elő. A csonkított váz ettől a tapasztott, égett kis dombtól délre feküdt. A kerámiatöredékek alapján az objektumot a középső rézkor időszakára datálhatjuk. A gödör magányosan került elő, épétménvre utaló nvomot nem figyeltünk meg. Középső rézkori szórványos kerámiatöredékek a Rákos-patak túlsó partján 2003-ban feltárt területen kerültek elő. (ENDRŐDI-HORVÁTH 2003) Az objektum nem sorolható a középső rézkor időszakának ismert zsugorított csontvázas sírjai közé (a főváros vidékéről: VIRÁG 1905; END RŐ DI-REM ÉNYI 2003, 2. kép; ZSIDI-REMÉNYI 2003, 6. kép; HORVÁTH 2003), ugyanakkor a feltárt jelenség párhuzamai ismertek a középső rézkor időszakából. (MAKK/W 1980/ 1981; BÁNFFY 1985; BÁNFFY 1991) Balatonmagyaródon egv gödörben, amelynek közepén szintén egv kisebb halom állt, egy hasonló testtartásban gödörbe helyezett váz került elő. (BÁNFFY 1985) Ugyancsak a 67. objektumhoz hasonlóan csonkított (levágott lábú) vázat találtak (több holtest maradványával együtt) Balatonöszödön egy kútban. (HORVATH-JUHÁSZ-KÖHLER 2003) A kutatás az ilyen objektumokat egyértelműen áldozati gödörként interpretálja. A Zuglóban előkerült objektum esetében ezt erősíti a szokásos temetkezésektől eltérő módon történő gödörbe helyezés, a test megcsonkítása (a lábak levágása és a koponya betörése), a gödörben és a vázon megfigyelt égésnyomok. A gödörben található halom balatonmagyaródi párhuzamát Bánffy Eszter az antik világban ismert omphalos-szal hozza kapcsolatba. További hasonlóság a zuglói gödör és a Bánffy Eszter által összegyűjtött hasonló objektumok között az összetört edény töredékeinek. a large oval hole on the skull. The chest was covered with a number of larger shard of coarsened surfaces (Fig. 2). An ashy spot, suggesting burning, was unearthed aligned with the chest of the skeleton on the bottom of the pit, in its northern part and in the centre while the skull was also burnt on a small surface. Clay plastering was observed on the wall of the pit under the burnt spot, from which fragments of the vessel with roughened surfaces covering the body and a stone blade were recovered. The maimed skeleton lay south of this plastered, burnt small heap. The shards date the feature from the Middle Copper Age. l'he pit was an isolated feature with no trace of an nearby dwelling. Scattered shards from the Middle Copper Age were collected on the other side of the Rákos Stream, which was investigated m 2003 (ENDRŐDI-HORVÁTH 2003). The feature cannot be classified among the known inhumation burials with crouched skeletons dated from the Middle Copper Age (from the territory of he capital: VIRÁG 1995, ENDRŐDI-REMÉNYI 2003, Fig. 2, ZSIDI-REMÉNYI 2005, Fig. 6, HORVÁTI I 2005). Analogues to the un2. kép: Rézkori sír (67. objektum) Fig. 2: Copper Age grave (feature no. 67)