A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Kutatások az albertfalvi auxiliáris vicus nyugati részén (Beszédes József)

lokalizálható szentélye (szent körzete?) a késő Severn s-korb an még biztosan funkcionált, tehát a vicusnak ezen a részén (az úgynevezett „nyugati negvecl" területén) nem szűnt meg az élet a markomann háborúk pusztításaival. Ugyanerre utal a fent említett, markomann háborúkban elpusztult lakógödör is (169. obj.), amelynek planírozással kiegyenlített omlásrétegére egy kőkonstrukciójú építményt emeltek megújított járószinttel. Mezőgazdasági munkálatokkal kapcsolatos építménv része lehetett az a teknőszerűen mélyülő, alján kavicsos, oldalain agyagfallal határolt nagyobb gödör (181. obj.), amelyből kiemelkedően nagy mennyiségben kerültek elő növényi magvak, elsősorban gabonamaradványok (az archaeobotanikai vizsgálatokról lásd lentebb). Az objektum zöme a Kitérő út alá futott, teljes megkutatására, alaprajzának tisztázására így sajnos nem volt lehetőség. A betöltéséből előkerült közép-galliai sigillaták, pannóniai pecsételt kerámia és az „S" profilú tálak együttese alapján a 2. század első felére keltezhető az objektum. A gödör fölötti metszetfalon tudtuk csak dokumentálni a Nagy Tibor 1952. évi ásatása alkalmával előkerült háromhelyiséges kőépület egvik észak-déli falát, amely ráépült a betöltésre. Ugyancsak gazdasági-ipari célokat szolgálhatott az a több földbemélyített gödörből álló objektumcsoport (192., 212. és 215. obj.), amely a római tclcpjelenségek nyugati szélén helyezkedett el. Az újkori bolygatások miatt a gödröknek csupán az alja maradt meg, így a funkció meghatározásában kevés adatra támaszkodhatunk. A gödörcsoport délnyugati részén, részben kőlapokkal szegélyezett csatornaszerű kiképzést találtunk (212. obj.), amely egy mélyebb, kiöblösödő gödörbe (215. obj.) probably granted Roman citizenship on the occasion of Caracalla's constitution in AD 212. Concerning the chronology of the settlement this means that the nearbv Silvanus Domesticus shrine (holv district?) was still certainly functioning in the late Severus period. Consequently, life did not come to an end in this part of the vicus (in the territory of the so-called "western district") despite the devastation brought about bv the Markomann wars. 1 he above-mentioned semi-subterranean house (feature no. 169) suggests the same. It was destroyed during the Markomann wars, but a stone construction with a renewed floor level was raised on the levelling laver spread over it. The trough-shaped, larger pit with a pebbly bottom and clav sides, may have been part of a construction linked with some kind of agricultural activity (feature no. 181). An uncommonly large quantity of seeds, especially cereals, was found in its fill (for the archaeobotanical analyses see below). The better part of the feature extended under Kitérő Road, and, regrettably it was not possible to investigate the entire feature. The Central Gallic Samian wares, the Pannonian stamped ceramics and the bowls with 'S' profiles date the feature to the first half of the AD 2

ncl century. One of the north-south running walls of the three-roomed stone building uncovered during Tibor Nagv's excavation from 1952, built over the fill, could only be documented in the section wall above the pit. The feature cluster of a series of pits (features 192, 212 and 215) may have also served agricultural purposes. It was uncovered by the western edge of the Roman settlement phenomena. The modern disturbances left onlv the bottom of the pits, thus, we have very little information