A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Feltárás az albertfalvi auxiliáris vicus déli részén (Beszédes József)

Jelen ásatás során a római vicus több periódusra bontható, az 1. század végétől nagxjából a 3. század első feléig keltezhető időszak telepjelenségei kerültek elő. Ezen kívül a munkaterület nvugati szélén kibontottunk egv lelet nélküli, de formája és betöltésének színe alapján valószínűleg őskorinak (bronzkor

7

) tartható gödröt. (2. kép) A római teleprész pontosabb kronológiájának kidolgozására és a leletanvag átfogó ismertetésére a feltárás 2005. évben esedékes befejezését követően nyílik mód. Mintegy 52 méter hosszan tudtunk nyomon követni egy kelet-nvugati irányú, kisebb kövekből rakott kerítésfal-alapozást (3. obj.), amelynek megtaláltuk fordulását az innen észak felé futó szakasz 6 méter hosszú részletével együtt. A kerítésfal észak-déli szakaszának meghosszabbításában található Nagv Tibor fentebb említett ásatásáirak egyik azonos irányú kerítésfal-maradványa (NAGY 1948, felmérési rajz). A két kerítésalapozás tehát egyazon telekhatároló konstrukció részét képezhette. Nagy Tibor ásatási alaprajzain jól megfigyelhető, hogy a vicus déli részén a kcrítésfalakkal lehatárolt telkeken (insulákon

7

) belül helyezkedtek el a lakó- és gazdasági rendeltetésű kőépülctek. Hasonló megfigyeléseket tudtunk tenni a Panel út nyomvonalán is. A kerítésfalon belül egy kőépület négyszögletes, 3x3 méteres kis helyisége (2. obj.) és egy kétperiódusú keleti zárófal (l/a és 1/b) kisebb szakasza esett kutatási felületünkbe. (3. kép) A keleti zárófal nvugati falszakasza (l/a) azonos falazási technikával, azonos tájolás szerint épült mint a négyszögletes helyiség, így ezek azonos időszakból származnak. A zárófalhoz keletről egy eltérő kőanyagéi és eltérő habarcsozású falat (1/b) építettek hozzá. Ez uté>bbi építési - -w — újkori beásás római kőfal 2. kép: Az ásatás összesítő alaprajza (2004. évi állapot) Fig. 2: Ground plan of the excavations in 2004