A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Újabb adatok az úgynevezett Testvérhegyi villa topográfiai helyzetéhez (T. Láng Orsolya)

de az irányuk szerint egymásra merőleges, észak-dél és kelet-nyugati irányú gerendák talán egy nagyobb gerendavázas épület (horreum?) talpszerkezetéhez tartozhattak. A lenyomatok bontásából római kori házikerámia került elő, amelynek keltezése csak a leletanyag kiértékelése után válik majd lehetővé. A konstrukció építési és felhagyási időpontja tehát kérdéses, annyi azonban biztos, hogy felszámolása szándékos volt (égés-, vagy pusztításra utaló nyom nem került elő) és közvetlenül ráépültek a későbbi kőépület keleti helyiségei. la. A fakonstrukciós épülettel talán egykorú a kőépület általunk legnyugatabbra feltárt, IV udvarszerű helyiségével, amelyet figyelembe vett a gerendaszerkezetes épület is. Erre utal, hogy a felületünkkel párhuzamos közműárkokban is előkerült a helyiség déli és északi fala. A nagyméretű, kőlapokkal burkolt udvar (6. kép) kelet-nyugati irányú oldalhossza minimum 15 méter. Az udvar burkolata alatt egy kelet-nyugati irányú, mély, teknős kiképzésű csatorna is feltárásra került, amelyből római kerámia, üveg, faszén, illetve egy bronz veret töredéke származik. Az udvar közműárokban előkerült déli falának tisztításából több római kori érem jött elő, illetve egy jó megtartású cikkáda fibula. Az utóbbiak az udvart feltöltő eróziós talajrétegből kerültek elő. II. A következő periódust az a földfelhordás jelenti, amely nagy valószínűséggel a hegy felől érkező földcsuszamlás eredménye, és amely elborította a hegy lábánál húzódó, lejtősebb részt, feltöltve így a kőlapos udvart is (IV helyiség). III. A következő időszakban az immár sárral feltöltődött udvar szintjét döngölt agyagos járószintként újítják meg, illetve megújítják a falakat is. A réteghez tartood was found during the cleaning of these imprints, which can be dated only after the evaluation of the find material. We do not know when the construction was built or abandoned, although it was certainly abandoned intentionally (there was no trace of burning or devastation) and the eastern rooms of the later stone building had been built on top of it (Fig. 4). Ia. The timber building was probably contemporary to courtyard-like room IV from the stone building, the last feature we unearthed in the west, respected when the timber building was constructed. The large courtyard, paved with stone slabs (Fig. 6), was at least 15 long in an castwest direction. This is supported by the fact that the southern and northern walls of the room were found in the trench for the public utilities which ran parallel to our excavation surface. An east-west oriented, deep and trough-shaped channel was also uncovered under the pavement of the yard. Roman sherds, glass, charcoal and a fragment of a bronze coin were recovered from this channel. The cleaning of the southern wall in the public utility trench yielded numerous coins from the Roman period and a well-preserved "cicada" brooch. The latter finds lay in the eroded deposit that filled the courtyard. II. The next period was represented by a soil deposit, most probably a consequence of a earth slide from the hill. It covered the sloping area at the foot of the hill and filled in the stone-paved courtyard (room IV). III. In the next phase, the courtyard, which had by then been filled in with mud, was renewed as a rammed clay floor level and the walls were renovated. The imprints of a square charred wooden frame were found in the room associated