A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Római kori temetőrészlet az aquincumi polgárváros északkeleti szomszédságában (T. Láng Orsolya)

vonulatok meg a 20. század eleji térképeken is világosan kirajzolódnak: 1912. évi Budapest térkép. Az inkább csak mezőgazdasági célú területrészen legközelebb csak az újkorban jelennek meg lőpormalmok (Krempl-malom, Illés-malom). 4. A terület keleti része már a Duna árterülete lehetett, itt sírokat már nem találtunk, és úgy tűnik, ez a rész egészen az újkorig beépítetlen maradt. Egyedül a 18.-19. századra keltezhető (talán) gazdasági épület pincerésze és omladéka került itt elő, gazdag kerámiaanyaggal és egy malomkővel, tehát egy kőágyba helyezett csatorna részletét dokumentáltuk. A feltárás során regisztrált rétegsorokból az antik természeti környzetre is következtetni lehetett, amelyre vonatkozó régészeti megfigyeléseinket Mindszenty Andrea és Horváth Zoltán geológusok terepi vizsgálódásai is alátámasztották. Ezek szerint a temetkezésre használt - és alkalmas - területrész a kiemelkedő homokdomb volt, bokros, ligetszerű növényzettel. A 19. század első harmadában még szinte ugyanilyen volt itt a terepalakulat. (SAS 1831, 130-131) A sírok periferikus elhelyezkedése antropológiai szempontból is figyelemre méltó. Annak ellenére, hogy a temető csontanyaga rossz megtartásúnak mondható, sikerült néhány érdekes megfigyelést tenni. A csontok meghatározását Tankó Éva végezte. Az anyag mosása, konzerválása a csontok rendkívül rossz állapota miatt meglehetősen nehéz volt. A vizsgálható koponyákat csak az iszapos homok tartotta egyben. A vázcsontok nagy része darabokra esett, így a mérhető adat meglehetősen kevés. A 31 vizsgált sírból 21 felnőtt és 2 gyermek embertani vizsgálata volt lehetséges. Kormeghatározást 11 esetben végeztünk, ebből 4 eset bizonytalan. 4. The eastern part of the territory may have been part of the Danube floodplain. We found no graves here and the area seems to have remained uninhabited until the Modern Period. Only the cellar fragment and the ruins of a (perhaps) economic out-building from the 18

th-19

th centuries were discovered here together with a rich ceramic material and a millstone as well as the fragment of a channel constructed in a stone bed. The layer sequence uncovered by the excavations revealed the contemporary natural environment as well. Andrea Mindszenty and Zoltán Horváth geologists' field surveys corroborated our archaeological observations. Accordingly, the territory suitable and used for burials was a sand knoll covered by shrub vegetation standing in groves. The surface relief was nearly the same in the first third of the 19

th centurv (SAS 1831, 130-131). The peripheral position of these graves relative to the Civil Town is interesting from an anthropological point of view as well. Although the bones were poorly preserved in the cemetery, a few very interesting observations could still be made. Éva Tankó, identified the bones. The washing and conservation of the bones proved very difficult because of the very poor condition they were in. Only the loamy sand held the skulls together. Many of the bones from the skeleton fell into pieces so that very few metric data could be taken. Of the 31 graves, the anthropologist was able to examine 21 adults and 2 children. Age determination was possible in 11 cases of which 4 identifications were uncertain. The muscle attachments were well developed on the arms of both men and women, implying that in life these people