A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Feltárás a Szentendrei úti aquaeductus nyomvonalán (Havas Zoltán)

5. kép: A 67. és 68. pilier a két mésztufa tömbbel Fig. 5: Pillars 67 and 68 with the block of lime-tufa kedő tömbök esetében megfigyelhető volt, hogy a vezeték már a tömbök kialakulása előtt javításra szorult, a pillérek közti ívet a vezeték vonalára merőleges irányban rakott falazattal támasztották alá, illetve váltották ki. Az aquaeductus köveinek újkori kibányászása során az építésre alkalmatlan puha, szivacsos szerkezetű tömböket, és a bennük megtapadt építőköveket meghagyták. így maradt fenn a 67. pillér nyugati szélének 1-2 kősóra az ívek indításával, a 67-68. pillérek közti ív néhány köve illetve azok lenyomata és az utólagos falazás kövei, lenyomata. Az időjárási és légköri viszonyok hatása szintén jól nyomon követhető a puha kőzet erodálódott, elszíneződött felszínén. arch between the pillars was supported or replaced by a wall raised perpendicular to the line of the aqueduct. The soft, spongy blocks, which were not suitable for building purposes, and the dressed stone blocks stuck in them were left alone in the Modern period when stone was quarried from the aqueduct. This is how 1-2 stone rows of the western edge of pillar no. 67 survived with the start of the arches, just like a few blocks from the arch between pillars 67 and 68 as well as their impressions together with the stone blocks and the later wall and their imprints. The effects of climatic and atmospheric conditions can also be observed on the eroded, discoloured surfaces of the soft rock.