A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2003. évben

akár mesterséges is lehet, mert formájában nagyon hasonlít a korai földművek sáncaira. Ezt alátámasztani látszik, hogy ez a domb az autóúton túl is megtalálható, metszete talán itt rajzolódik ki a legszebben, és több száz méteren keresztül látható még. Jelen megfigyelésünk alkalmával nem volt lehetőségünk a többi terület bejárására, a feltételezett sánc követésére, de ez a későbbiekben semmiképpen sem lenne haszontalan. Az árkok szabályossága és az egymáshoz, valamint a felszínhez viszonyított helyzete azok egykorúsága mellett szól. A kevés lelet közül a finoman iszapolt szürke kerámia késő kelta, a barnás-vörös, durva homokkal soványított töredékek pedig szarmaták. Ezt az árok rendszert a kevés lelet (néhány szórványos szürke illetve vörösesbarna cseréptöredék az 1. objektum felső szintjében illetve az árkok környékén) alapján feltételesen a római korra, esetleg a népvándorlás korára keltezi. A közelben az Ocsai út 17. szám alatt Nagy Margit tárt fel korábban szarmata leletanyagot, 1999-ben pedig a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészei a Vecsés-Csepcl II. gázvezeték építésekor találtak ugyancsak szarmata leleteket. Területünk közvetlen közelében 1988-ban pedig Pető Mária tárta fel a soroksári lehajtó területén Soroksár 1/b szakasz csomóponti lelőhely lelőhelynévvel egy szarmata település számos objektumát, köztük több félig földbemélyített házat. Ez megerősíteni látszik az árkok datálását, bár azok mérete messze túlhaladja egy falu védelmi szükségleteit. Ennél pontosabbat csak egy nagyobb felületű és hosszabb ideig tartó kutatás állapíthat meg. Horváth László András