A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2003. évben

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2003. évben 1. Budapest, III. ker., Árpád utca - Ipartelep utca - Ságvári E. utca által határolt terület (Hrsz.: 63902/6) A Budapesti Történeti Múzeum Os- és Népvándorláskori Osztálya a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság megbízásából a szóban forgó területen 2003. szeptember 3-8. között régészeti próbafeltárást végzett. A munka szükségességét a Pünkösdfürdő közismert lelőhelyeinek és a dunai partszakasz relatív közelsége mellett a Szentendrei út melletti Shell kútnál talált középkori leletek, illetve a vicus Vindonianus feltételezett maradványai indokolták. A területen 4+1 szerállásos tűzoltólaktanya és sportpálya épül, előbbinek cölöpalapozása miatt a leendő épületen kívül terveztük két, egymásra merőleges kutatóárok létesítését. A nagyjából 130x130x 100 méter oldalhosszúságú, háromszög alakú, beépítetlen, füves, bokros telek járószintje a mai utcaszinthez képest 1,5-2 méterrel magasabban terül el; c feltöltés minden bizonnyal békásmegyeri lakótelep építése során keletkezett, valamikor az 1970-es évek végén. Az 1. szondát északkelet-délnyugati irányban az Ipartelep-Arpád utca sarkától az Árpád utca vonalában, a Csillaghegyi árok mai patakmedre mentén húztuk meg 50 méter hosszúságban, 6 méter szélességben. Mivel 1,6-1,8 méter mélységben még javában újkori sittes feltöltésben jártunk, kénytelenek voltunk a további mélyítést már egy keskenyebb, 3 méter széles sávban végezni. Mintegy 2,6-3 méter mélységben értünk cl egy homogén, antropogén bolygatástól teljesen mentes sötétbarna-szürkés, igen kemény, tömött iszapos-agyagos réteget, mely a GEORAM Kft. által végzett talajmechanikai vizsgálatok szerint a Duna holocén kori ártéri üledéke. E réteg legfelső, az újkori sittel közvetlenül érintkező részéből néhány újkori és egy római kori kerámiatöredéket gvűjtöttünk. A szonda déli végében egy 3x3 méteres négyzetben további 75 centimétert mélyültünk, ahol egy szürkésbarna kis kavicsokat tartalmazó rétegbe értünk. Tekintettel az 1. szonda régészetileg negatív jellegére, a kitermelt hatalmas méretű földdepóra, valamint arra a tényre, hogv az itt tapasztalt rétegviszonyok teljességgel megegyeznek az egész építési területre hasonló viszonyokat mutató fúrásminták eredményeivel, a 2. szonda megnyitását szakmailag már nem tartottuk indokoltnak. A szóban forgó terület egykor minden bizonnyal a környező területekhez képest mélyebb, az emberi megtelepedésre alkalmatlan áradmányos térszín lehetett. A