A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Nagytétény-CAMPONA 2003 (Kocsis László)

a fal szerkezetét. Az alapfalat alkotó nagyméretű, itt 120 centiméter hosszú, 80 centiméter széles és 40 centiméter vastag kváderkő alatt csak vékony kőporos réteget azonosíthattunk. A sárba, illetve az agyagba rakott amorf kövekből kirakott alapfalnak itt nem találtuk nyomát, bár a kváderkő alja és az őshumusz felszíne között, a metszet tanúsága szerint még 40 centiméter vastag humuszos föld volt. A kutatóárok északi tanufalában a torony falától 80 centiméterre egy 50 centiméter átmérőjű oszlop beásása helyezkedik cl, alján kövekkel. Azonban az oszloplyuk mérete, sem melysége nem támogatja azt a feltételezést, miszerint ez a palánk periódushoz tartozna. Feltehetőleg a torony építése során használt állványzat egyik oszlopának gödre lehetett. Ezt az elképzelést támasztja alá az a tény, hogy a cölöplyukban kavicsos, kőporos betöltést találtunk. A toronyfaltól mérten 2,4 méterre nyugatra megtaláltuk a kapu mögött húzódó észak-déli csatornát, ami dél felé, a Duna irányában lejt. A kutatóárok nyugati végében a V-l 3-III szelvény „a" szektorában megtaláltuk azt a beásást, illetve annak egy részét, ami erősen emlékeztet bennünket a V-14-III és a V-l5 I szelvényben talált oszlopbeásásra. Ez is közel 1 méterre mélyed az őshumusz felületébe, mint az előzők közül a nyugati oldalon levők, azonban feltárás nélkül nincs módunkban ebben az esetben meszszemenő következtetések levonására. A 2. munkahelyen a korábban újra feltárt és hitelesített területen, az 1999. évi téliesítést távolítottuk cl. Ennek során az M-16-111. szelvény „a—c" szektorában elbontottuk a nagy mértékben elgazosodott későrómai szinteket a via praetorian és az út nyugati oldalát szegélyező oszlopbázis-sortól nyugatra levő részen. period. A more exact dating of the oven remains must await excavation of the neighboring trench U-13-IV and a detailed analysis of the finds (Fig. 6). We continued cleaning in trenches V13-III and IV on the western side of the northern tower down to the surface of the pebbly floor level of road level 2, identified in trenches V-15-III and V-14-III behind the southern tower. In sector "c" of trench V-13-IV, wc pulled down the mud-based wall joining the western side of the northern tower in an arch, which had been documented in previous years (KOCSIS 2002, 107), and unearthed the oxen beneath it, which had already been observed in 2001 (KOCSIS 2002, 108). The construction technology of the oven can be reconstructed from its nearly entirely preserved dome. In the foreground and on the northern side of the oven, a number of debris layers with tegulac extended inside and outside the arched walling-in. The destruction layers lay on the hard clayey floor level on the eastern and southern sides of the semi-subterranean house, evidencing the Late Roman use of the gate and its close environs. Here, a number of clay-walled rooms were unearthed in previous years, all following the Roman orientation system and thus, linking them with the gate towers (KOCSIS 2000, 97). The presence of later ovens and a rich Late Roman find material on the border of trenchs V13-IIIIV demonstrate the intensive use of the territory even after the late Valentinian period. Having reached the pebbly floor level behind the northern tower, we identified the north-south running channel and the remains of the timber period behind the