A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)
Feltárások a vízivárosi castellumtól északra (H. Kérdő Katalin - Végh András)
sötétbarna, meglehetősen homogén, enyhén köves, humuszos jellegű talaj borította be a telket változó vastagsággal. Ez a réteg a geológiai szakvélemények szerint többszörös ártéri kiöntés eredményeként keletkezett, majd jelentős talajosodási folyamaton ment keresztül. Belsejéből rendkívül kevés régészeti lelctanyag került elő, a szórványos kerámia anyag a középkorból származik. A réteg tetejéről számos gazdag leletanyagot őrző, török kori gödör mélyedt a talajba, de török kori építmény nyomát nem találtuk. A telek délkeleti részének jelentős felületét a humuszos talaj alatt hatalmas méretű, szabálytalan alakú és nagyméretű, egymásba ásott gödrök csoportja foglalta el. Ez a gödörfüzér minden korábbi réteget elpusztított, egészen az altalajig hatolt. A gödrök betöltésében rendkívül kevés leletanyagot találtunk, ám egységcsen a 13.-14. század fordulójára keltezhető kerámia jellemezte. A telek déli határa mellett, már túl a gödörfüzéren két kút mélyedt az altalajba egymás szomszédságában. Az egyik a török korból származó betöltést tartalmazott (teljesen feltártuk), a másik betöltéséből több állat csontváza (kutya, ló) került elő, középkori kerámia (14.-15. századi) kíséretében. Ezt a megemelkedett talajvíz miatt teljesen kiásni nem lehetett. A telek többi részén, a humuszréteg alatt, vékony, római kerámiát is tartalmazó humuszos réteg húzódott. A római rétegek többségét úgy tűnik, hogy a középkorban elplanírozták, és erre terül rá a vastag, humuszos réteg. A római kori topográfia szerint a telek az 1. századi római tábor feltételezett területétől északra helyezkedik el. Az ásatási területen két bizonytalan rendeltetésű köves felület kivételével római kori járószintet nem tudtunk megfigyelni. Kőfal alapozása csak egy helyen került elő, a 2. kép: A római kút a famaradványokkal Fig. 1: Roman well with wooden remains enous, slightly stony, humic soil covered the lot in various thicknesses under the modern fill. The geological analysis showed this layer was the product of repeated floods. The layer later underwent a significant humification process. It contained verv few archaeological finds, with scattered Medieval sherds. Many pits were dug from the top of this layer in the Turkish period. They contained a rich find material, but we could not find any trace of a construction from the Turkish period. A large surface in the southeastern part of the lot was occupied by a vast array of large, irregular pits dug into each other under the humic soil. This series of pits destroyed all the earlier layers down to the virgin soil. Very few finds were recovered from the fill of the pits, which, however, could uniformly be dated to the turn of the 13 th-14 th centuries. At the southern border of the lot, beyond the pit series, two wells were sunk side by side into the virgin soil. One contained a fill from the Turkish period (entirely unearthed). In the other we found the skeletons of animals (horse and dog) together with medieval sherds ( 13 th14 th centuries). (The high ground water table did not permit us
