A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Újabb adatok az úgynevezett Testvérhegyi villa topográfiai helyzetéhez (T. Láng Orsolya)

A sírokat egy kivételével az úthoz tájolták, azaz észak-déli irányításúak, egy esetben pedig kelet-nyugati tájolást figyeltünk meg. A sírok közül egy hamvasztásos sírt dokumentáltunk, a többi csontvázas rítusú volt (6 darab), egy lezárt szarkofágos temetkezéssel. Ez. utóbbi, az ábrázolás jellegzetességei miatt a Kr. u. 3. század első harmadára keltezhető sírláda felirata szerint, C. lulius Sabinus, campaniai illetőségű, Capuaból származó légionárius (legio II adiutrix) nyughelye volt. (8. kép) A szarkofágot felesége, a cariai (?) származású Amelia állította. A feliratos mezőt barokkos, kettős S keretelésscl látták el, két oldalán az elhunvt és felesége egészalakos ábrázolásával. A szarkofágban két, erősen bolygatott, hiányos vázat találtunk. Háztetőt mintázó teteje - az itt húzódó csővezeték miatt - sérülten került elő. A többi csontvázas sír bolygatatlan volt, keltező értékű kísérő lclctanyagaik alapján a Kr. u. 3. század közepe - 4. század elejére keltezhctők (III. Gordianus(?), Phlippus Arabs, Ilostilianus, Galerius (?) érmei). Két sír között elszórtan előkerült egész edény (Spruchbecher) üveggyöngy és egyéb kerámiaedény töredéke azonban arra utalnak, hogy történhettek sírrablások a területen. Tankó Éva antropológus vizsgálata szerint az igen rossz megtartású hat csontvázas sír közül öt felnőtt temetkezése volt, egy pedig gyermekhez tartozott. A területrészen a sírok periódusát megelőzően, északnyugat-délkeleti irányú, háromrétegű apróköves, de inkább földútszerű dűlőút is keresztülvezetett, ennek hovatartozása kérdéses. A temető kialakítása során az utat már biztosan nem használták. A diagonális út nyugati oldalán feltárt jelenségek (tcmetőrészlet, dűlőút) toposurface ("P-Q") opened in the northeast part of the territory. Here, this road obviously turned to the north. The seven layers of the road, studied only in cross-section, evidently veered in a northerly direction. A small grave group of seven graves was situated on the western side of the road. It was uncovered in subsequent layers. The burials appeared very high up in the sequence, sometimes only 20—50 cm under the actual ground surface, and in two cases they were spotted in the modern cinder fill. The ground surface must have been higher m the Roman period but it was scraped off in the modern period (as the continuation of the eastern part of excavation surface "F"). All the graves, except one, were oriented parallel to the road, that is, in a northsouth direction. The exception had an cast-west orientation. One of the graves was a cremation burial and the rest were inhumation burials (6 graves). There was one closed sarcophagus burial. The latter can be dated to the first third of the AD 3

rd century based on the characteristics of the depictions on it. The inscription on the sarcophagus savs that C. lulius Sabinus Campanian, legionary from Capua (legio II adiutrix), lay in the grave (Fig. 8). Aurclia his wife from Caria, had the sarcophagus made. The inscription field was framed by a Baroque doublc-S with the full figure of the deceased and his wife on the sides. We found two badly disturbed fragmentary skeletons in the sarcophagus. The roof-shaped lid was found in a damaged state because of a pipeline that crossed this area. The remainder of the inhumation graves were undisturbed and the finds with dating value suggest these people were buried sometime between the middle of the