A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Újabb adatok az úgynevezett Testvérhegyi villa topográfiai helyzetéhez (T. Láng Orsolya)

egy szakaszát már tavaly is megtaláltuk („D" felület). Az 50 centiméter széles, kötőanyag nélküli fal alapárka nem volt megfigyelhető, nagy valószínűséggel az akkori terepszintre épült, erre utal, hogy a fal alja követi az egykori tcrcplcjtést és egy szintben van a legfelső útfelület. A fal szerkezeti érdekessége, hogy kövei közé vízelvezetőként szolgáló imbrexet falaztak be. A talán telekhatárként funkcionáló kerítésfalon nyíló, féloszlopos kapufélfájú bejáratához tartott az út, amelynek használaton kívül kerülése után a bejáratot elfalazták. Ez utóbbi nyilván a terület funkcióváltásával is összefüggött. A fal eredeti magasságáról nem sikerült adatokat nyernünk (omladéka minimális volt). Az elfalazott bejáratba - valószínűleg a későrómai időszakban - lapos kövekből összerótt, fedett kőcsatornát építettek be. Szerepe szerint a hegyoldali épületek felől vezette le a vizet, azok közműve lehetett. Egy kis részlettől eltekintve azonban, az újkori tereprendezések miatt, sem keleti, sem nyugati irányban nem találtuk folytatását. Az észak-déli irányú kerítésfalra merőlegesen egv másik, az előbbire merőleges - talán telekhatárként funkcionáló - kelet—nyugati irányú kerítésfalat is dokumentálhattunk. A fal észak felől határolta le az épületegyüttest, így nem zárható ki, hogy a gazdaság északkeleti sarkát sikerült itt megfognunk. A fal egyúttal a gazdasági épület északi határfala is volt, talán a tűzveszélyes funkciójú épülettől védte környezetét. A határfal-elméletct az is alátámasztja, hogy az idei évben tovább bővített „B" felületben (a terület északi része) az észak-déli irányú fő kerítésfal még előkerült, attól nyugatra, a hegyoldal irányába azonban már negatív volt a terület. A szintén kötőanyag nélküli, talajszintre ered in the central part of the surface, a stretch of which had been found last year (surface "D"). The foundation ditch of the 50 cm thick wall laid in the earth could not be distinguished so that the wall may have been built directly on the ground. This idea is supported by the fact that the bottom of the wall followed the contemporary incline of the surface and lay flush with the top layer of the road. A special feature of the wall is that imbrices were inserted between the rocks to carry off water. The road led to the entrance of a single gatepost opening in the fencing wall, which perhaps functioned as an estate boundary When it was no longer used, the gate was walled in, an event probably linked with a change in the way this territory was used. We could not determine the original height of the wall (there was little debris left from it). Only the top stone row of the wall was still visible in the Middle Ages because of continuous erosion, and this stone row was later used for the construction of a road surface. A closed stone channel, constructed of flat stones, was built into the walled-in entrance, probably in the Late Roman period. It carried water away from the houses on the hill side so that it may have been part of the local public utilities. Apart from this small section of it, however, we could not find its continuation either m the east or the west due to modern landscaping activity. Another, east-west oriented fencing wall, perhaps an estate boundary, was documented lying perpendicular to the former north-south running fencing wall. This wall bordered the complex to the north, so wc perhaps have found the northeast corner of the farm. The wall was, at the same time, the northern border