A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Régészeti feltárások Budapest területén 2003-ban (Zsidi Paula)

ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, amely intézmény a korábban a múzeum által végzett szakhatósági feladatokat is ellát. Ezzel együtt régész munkatársaink munkaidejének jelentős részét tölti ki az ásatások előkészítése, az ezzel kapcsolatos felvilágosítások, szervezés, adminisztráció, s a beruházókkal folytatott tárgyalások. Az ásatás jó előkészítése a gyors, gördülékeny feltárásnak egyik legfontosabb feltétele. Ezt azonban sokszor lehetetlenné teszi, hogy maguk a beruházások többségükben rosszul vagy nem kellően előkészítettek, s ez alól a nagy országos beruházások sem kivételek. Előfordul, hogy érvényes szerződés és ásatási engedély birtokában sem tudjuk megkezdeni a munkát, mert a terület kisajátítása még nem történt meg. Sokszor a beruházó - bár a múzeumtól elvárja a feltárás pontos időtartamának és pénzügyi keretcinek meghatározását - még maga sincs tisztában, hogy a beruházás mekkora földmunkával jár, azaz milyen mértékben veszélyezteti az építkezés a régészeti örökséget. Gyakori, hogy a tervezők menet közben, az építkezés során változtatnak a terveken, ami újabb területek feltárását igényelné. Ezekben az esetekben azonban a beruházók nem indítanak új hatósági eljárást, az emlékek pusztulását a régész „veszi észre". Ekkor azonban a kialakult helyzetet már nehéz kezelni anélkül, hogy az az építkezés gördülékeny menetét ne befolyásolja. Uj elemként jelent meg az elmúlt időszakban, hogy szakmai érvek helyett hatalmi szóval és befolyással igyekeztek a beruházók a feltárások menetét, az örökségvédő munkát befolyásolni. A 2003-ban, a kulturális örökségvédelmi hatástanulmányról megjelent rendelet további feladatot rótt a múzeum régészeire. Az örökségvédelmi hatástanulmány ing with the protection of the cultural heritage, which came into force in October 2001, in close co-operation with the Office of Cultural Heritage Protection. This office carries out the archaeological authoritative duties formerly carried out by the museum. Nevertheless, the preparations for the excavations, obtaining the necessary information, organization, administration and negotiations with the investors take long hours out of the working time of the museum archaeologists. Proper preparation is one of the most important prerequisites of fast, smooth running of excavations. This, however, is often hindered by the fact that the majority of the investors themselves are poorly or not sufficiently prepared, including the large, national investors. It has happened that we were not able to begin investigations, even where a signed contract and a license for excavation had been finalized, since the territory had not yet been taken over. Often the investor, who expects that the museum respects their work deadlines and financial frameworks of the excavation, is hot aware of the extent of the earth moving required by the particular development, that is, the extent to which the construction will endanger the archaeological heritage it impacts with. The architects frequently modify their designs during operations and construction, requiring excavation of altogether new territories. In these cases, however, the investors do not initiate new proceedings but it is left to the archaeologists to "detect" the destruction of monuments. At this point, it is already difficult to manage the established situation without negatively affecting the smooth course of the construction. It was a new element in 2003 that the investors tried to influence