A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2002-ben (Aquincumi Füzetek 9. Budapest, 2003)

Fürdőépület az aquincumi polgárváros déli városfalán kívül (Zsidi Paula - Magyar Myrtill)

nél szondát készítettünk, hogy elérjük a sárga altalajt, amelyben a legkorábbi periódus bizonytalan szélű elszíneződései jelentkeztek, s tartottak északi és nyugati irányba. 3. szelvény: A 2. szelvénytől északi irányban nyitottuk a felületet, amelyben ismét felszínre hoztuk az udvart északon lezáró falszakaszt, mely egyértelműen a városfal átlós irányát követte, s nem az épülethez igazodott. A falból északi oldalon egy osztófal indult, amely az udvarhoz északon két helyiség csatlakozását feltételezi. Az udvar északi zárófalához a déli oldalon hozzáépített, rosszabb minőségű fal rendeltetését egyfajta álperistylium alapozásaként értelmezhetjük, csakúgy mint az épület keleti zárófalához kívülről csatlakozó falat, amelyet azonban egy korábbi, kőés agyagperiódus átépítését követően használtak fel újból, ezúttal a díszudvar céljaira. Az udvar korábban fel nem tárt részén in situ helyzetű, mintegy 1-1,5 négyzetméter nagyságú falfestmény részletét sikerült felszednünk, mely az előkerült érmek alapján a 3. század közepi udvarszintre dőlt. A falfestményre került omladék összetétele azonos volt a 2. szelvény mélyebben fekvő omladékával (törtkő és tégla, kevés ésont és kerámia), azzal a különbséggel, hogy az udvarseemed justified, we did not clear away the debris layers. A test pit was opened at the eastern part of the squares to reach the yellow virgin soil, in which faint discoloration's from the earliest construction period appeared and extended northwards and westwards. Square 3: The surface was opened north of square 2, where the wall section closing the yard to the north was found once again. It obviously followed the diagonal line of the town wall and was not aligned with the building. A dividing wall began at the northern side of the wall, which suggests that two rooms joined the courtyard from the north. The function of the poorer quality wall added to the northern closing wall of the yard can be interpreted as the foundation of some kind of the pseudo-pastille just like the wall joining the eastern end wall of the building from the outside, which, however, was used again after its reconstruction following an earlier stone and clay phase, this time as an ornamental courtyard. In the area of the courtyard that had not been earlier brought to light, we were able to lift a wall painting fragment found in situ over a surface of 1-1.5 m. After the recov-