A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2001-ben (Aquincumi Füzetek 8. Budapest, 2002)

2. Néhány újabb sír az aquincumi katonaváros nyugati temetőjéből (Hable Tibor)

szelvény északkeleti sarkában. Ezen a helyen, egy nagy, újkori gödör (2) északi és északnyugati peremén érintetlen volt az őshumusz. A sírok többsége viszont már sajnos nem. Négy csontvázas temetkezésből kettő (6), mellékletek hiányában, csak a sírföldbe keveredett cseréptöredékekre hagyatkozva, pontatlanul datálható. A halottakat dél-északi fektetéssel, szorosan egymásra helyezve, egy gödörbe hantolták el. A 7. számú, hasra fektetett halott környezetében úgynevezett horgos kapocs került elő, tehát a sír nem római kori. A negyedik, észak-déli tájolású csontvázas sír (8) déli felét elpusztították a 2. számú gödör kiásásakor. Kizárólag a szerencsének köszönhető, hogy megmaradt a körülbelül 10-12 éves gyermek feje mellé helyezett üvegpohár (BARKÓCZI 1988, Kat. 61.) fele, amelyhez hasonló már került elő a Bécsi úti temetőből. (TOPÁL 1993, Pl. 49, Gr.70/5.) Kora, az idézett párhuzam alapján, 2. század vége — 3. század eleje. (TOPÁL 1993, 34.) A 9, 10, 11. számú, szórthamvas sírokból alig került elő értékelhető leletanyag. Legkorábbi temetkezésünk az az észak-déli tájolású, szórthamvas rítusú sír (12) volt, melynek nyugati felét szintén bolygatták az újkori gödörrel. Leletei közül, egy lapított, körte alakú kis amalterations in the orientation. A fewcopper kreutzers demonstrate (beside numerous sherds, glass and metal finds) that already in the 18

,h century the area was intensively occupied. Certainly, many Roman period graves were destroyed by the contemporary construction works. The only Roman stone find was an edge fragment of a tombstone with a leaf-and-tendril framing motif, which was discovered in the foundation of outbuilding no. 1. Although a well-preserved stonelined deep well still stands in the northeastern quarter of the yard, nothing else hinted at the existence of the sarcophagus found in the 19"' century and mentioned by Rómer or indicated its provenance. Scattered Roman period finds appeared only in the last week of the excavations and were restricted to the northeastern corner of the cut. Here, the old humus remained intact on the northern and northwestern edges of a large, modern pit (2). Not so the majority of the graves. Two of the four inhumation graves (6) contained no finds and can be dated only with rough accuracy from the pottery fragments mixed into the fill of the graves. The dead were oriented in a south-north direction right over one another within a single pit. A so-called