A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2000-ben (Aquincumi Füzetek 7. Budapest, 2001)

12. Őskori telepek és sírok feltárása Dunakeszi határában (Horváth László András - Szilas Gábor - Endrődi Anna - Horváth M. Attila)

kétfülű edény került elő. (4. kép) A legkülönlegesebb típus egy, a néprajzi párhuzamokból jól ismert úgynevezett bodonkút volt, melynek kiváló állapotban megmaradt 70 centiméter átmérőjű gyűrűjét egyetlen fatörzsből vájták ki. (5. kép) Betöltéséből igen jól datálható, bekarcolt, mészbetétes díszítésű füles edény, kiöntőcsöves bögre és egy kettőskónikus testű füles cisze került elő. A nagyfelületű ásatás több árokrendszer és karósor maradványait is felszínre hozta. Munkaterületünk közepén két, párhuzamos, egymástól 510 méter távolságban futó kelet-nyugati irányú, földhíddal megszakított árkot tártunk fel (175, 176. obj.), továbbá egy, a telepet északi és nyugati irányból lehatároló árokrendszer több mint 300 méter hosszú szakaszát. A kis ároktól nyugatra, egy újabb észak-dél irányú, több száz karólyukból álló sort sikerült megfigyelni mintegy 200 méter hosszan. A fentebb leírt objektumrendszerek minden valószínűség szerint nem egyszerre létesültek és a település hosszan tartó életét bizonyítják. 3. kép: Későbronzkori fonott kút Fig. 3.: Wattled well from the Late Bronze Age frames were made of vertically planted quartered or round posts, and they were lined with bunches of twigs wattled round the posts. The shaft of well no. 2110 had a 2.7 x 2.8 m ground plan. Its frame was made of 12 pointed posts planted vertically, 30 cm from one another. (Fig. 3.) Its fill contained some pottery and carved and jointed planks and beams as well as a prop from some kind of later collapsed well house structure. The quadrangular shafts of two other wells (features 568 and 2339) were lined with split oak planks, which were jointed with quadrangular joints, sometimes piercing the wider plank. In well 568, 11 rows of planks could be registered. Its fill yielded a complete black, two-han-