A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1999 -ben (Aquincumi Füzetek 6. Budapest, 2000)

8. Új katonai tábor nyomai Albertfalván (Szirmai Krisztina)

lő metszetei szerint a fossák eredeti indításai, beásásai, az árkok felső részei már nyomtalanul elpusztultak. Azonban, a vizesárkok alsó részeit közel 50 méter hosszan követtük északkelet-délnyugat irányban. Az árkok keleti fordulását is megfigyeltük a Duna irányába, a Hunyadi János út felé. A fossák a felületek nyugati metszetei alá is húzódnak. A két árok közötti agyaggerinc szélessége: 1,30 méter. A vizesárkok megmaradt alsó részei a mai felszíntől 70 centiméter mélyen jelentkeztek, az árkok átlagos mérhető szélessége 0,50-1,70 méter között van. A vizesárkok aljai V, szegletes és ívelt alakúak. (2., 3., 4., 7. kép) Ezeket az adatokat a helyszíni adottságok határozták meg. A fossak betöltése: barna agyagos homogén föld, a legalsó része már iszapos. A vizesárkok betöltéséből jellegzetes korhatározó lelet nem került elő. A keleti fossa alján és annak keleti oldalán többszörös átvágott cölöpök nyomai is jól láthatók. (8. kép) Ez utóbbi jelenségek is a palánkkonstrukció maradványait mutatják. A felületek rétegei között a sárga, agyagos föld jelenlétét is több ízben dokumentáltuk Ezek az adatok pedig a vizesárkok kidobott földjére is utalnak. Itt kell megjegyezni, hogy egyetlen helyen maradt meg egy köves ed ditches were found in a portion of the territory unearthed in 1999. According to the relevant sections, the beginnings, especially the digging of the fossae and the upper parts of the ditches, have perished without a trace. Still, the lower parts of the ditches could be followed along a length of 50 m in a northeast-southwest direction. We could also observe that the ditches turned eastward toward the Danube under Hunyadi János Street. The fossae extended under the western sections of these surfaces as well. The width of the clay ridge between the two ditches was 1.3 m. The surviving lower parts of the ditches appeared at a depth of 70 cm from below the present surface. The measurable average width of the ditches was between 0.5 and 1.7 m. The bottoms of the ditches were V-shaped, angular and arched. (Figures 2, 3, 4, 7) These features were defined by local conditions. The fill of the fossae was brown, clayey, homogenous soil, loamy at the bottom. It did not contain any datable finds. On the bottom of the eastern fossa and on its eastern side traces of multiple cut posts could be discerned. (Figure 8) These latter phenomena also represent the remains of the plank construction. The existence of the yellow clayey soil could