A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1996-ban (Aquincumi Füzetek 3. Ásatások 1996-ban Budapest, 1997)

8. Nagytétény-Campona - az 1996. évi kutatások (Kocsis László)

bennszülött, kelta, eraviscus törzs területén az Exercitus Pannóniáé erődláncolatának részeként épült fel a 2. század elején. A fából készült erődöt feltehetőleg az Aquincumból idevezényelt lovas csapat, a germán ala 1. Tungrorum Frontoniana építette. A markomann háborúk pusztításai után az erődöt a 2. század végén, a 3. század elején a helyőrségként itt tartózkodó trák ala 1. Thracum Veterana sagittatorium c.R. építette át időt állóbb anyagból, kőből. A 4. században a tábor helyőrsége a dalmát équités Dalmatáé egység lett. A 333-ban bekövetkezett szarmata pusztítás után a tábor helyreállításakor jelentős átépítéseket és védelmi megerősítéseket hajtottak végre a téglalap alakú, 178 x 200 m méretű erődön (31. kép). Az erőd körül a kiszolgáló személyzet, a családtagok, mesteremberek települése, valamint a településhez kapcsolódó temető jött létre nagyjából a tábor építésével egy időben. Az eddigi kutatások a fellelhető dokumentáció alapján a castellum erődítményeire összpontosítottak és csak kismértékben érintették a tábor belső épületeit, ezért ezeknek a szerkezete csaknem teljesen ismeretlen előttünk. investigations it was possible to outline major stages in the Roman Period history of Nagytétény. These were as follows: The Campona castellum was built in Pannónia Inferior within the territórium of the indigeneous Celtic Eraviscus tribe at the beginning of the AD 2nd century. It formed part of the chain of forts called Exercitus Pannóniáé. This timber fort was probably built by the German cavalry unit ala I Tungrorum Frontoniana dispatched here from Aquincum. Following destruction in the Marcomann Wars, the fort was rebuilt in more durable clay and stone by the Thracian ala I Thracum Veterana sagittatorium c. R. that was stationed here at the end of the 2nd and the beginning of the 3rd centuries. During the 4th century, the fort was guarded by the Dalmatian unit, équités Dalmatáé. Since the fort was destroyed by the Sarmatinas in 333, reconstruction was carried out implementing substantial changes and reinforcements in the layout of this fort which measured 178 by 200 m (Figure 31). The fort was surrounded by the settlement of service personnel, family members, and craftspeople. Meanwhile a cemetery was opened,