A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1996-ban (Aquincumi Füzetek 3. Ásatások 1996-ban Budapest, 1997)
2. Előzetes jelentés a budaújlaki temető leletmentő ásatásáról (Patrice Bertin)
Mindegyik gödörben kézi, általában vastag falú kerámiát találtunk, bár előfordult finom, jobban elsimított fajta is. Allatcsont és nagy mennyiségű kagyló is volt a gödrökben. Az utóbbiak bizonyára a csak néhány száz m-re folyó Dunából származnak. A második, római kori időszakon belül több periódus különíthető el: Először a terület felső részén, a dombok lábához közel eső természetes teraszt használták a rómaiak anélkül, hogy alakítottak volna rajta. Néhány lakóépítmény maradványa bizonyítja ezt, melyekhez kemencéket építettek. A házak egyike (az alaprajzon „A") használata végén hulladékgödörként szolgált, s így sok régészeti leletanyagot tartalmazott, különösen sok állatcsonttal, melyről „in situ" felvételeket is készítettünk (5. kép). Vizsgálatuk nyilván némi támpontot nyújt majd ennek a nehezen érthető utolsó időszaknak az értelmezéséhez. A gödör betöltése a 110 körüli időkre datálható a benne talált anyag alapján. A fentiek ellenére ebben a területi zónában csak elszórtan találkoztunk az emberi megtelepedés nyomaival, egyetlen maradandó anyagból készült épületet sem találtunk. A második fázis legjellegzetesebb építménye egy vízvezeték (6. kép) Ekkorra a korábbi időszak építményei közül egyet sem haszwas significantly smaller. The last pit fell partly beyond the edge of the excavated area, therefore it could not be recovered in its entirety. All pits contained hand formed, usually thick-walled ceramics although some sherds with smoothed surfaces occurred as well. The pits also contained animal bones and quantities of mussel shell. These latter probably originate from the Danube which today flows only a few hundred meters from the site. The second, Roman Period component may be divided into several phases. First the terrace adjacent to the foothills was utilized without modifications by the Roman Period inhabitants. Remains of a few habitation features and associated ovens are indicative of this possibility. One of the houses (marked by "A" in the site map) was turned into a refuse pit after it had been abandoned. Consequently, it contained numerous archaeological artifacts, including an unusually great quantity of animal bones that were also documented by in situ photographs (Figure 5). The analysis of these faunal remains may contribute additional information to the understanding of this last phase which otherwise would be very difficult to interpret. On the basis of the artifactual material recovered, the fill of this pit