Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. szeptember 26. hétfő - 26. szám - Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény és a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, az Európai Bizottsággal... - ELNÖK:

100 ez az alku, amit itt látunk ebben az öt törvényjavaslatban, hogyha erre igent fog mondani a Tanács és a Bizottság, ez az alku igazából ezt a rendszert betonozza be, és nem nagyon látjuk ebből, hogy hogyan lesz a magyar állampolgároknak jobb. A helyzet viszont az, hogy nyilván egy nagyon nehéz dilemma elé állított minket a Tanács, a Bizottság és önök. Az a dilemma, hogy egy teljesen rossz javaslatcsomagra mondjunk igent, és így érkezzenek meg az EU-s pénzek, amiből semmi nem garantálja azt, hogy egyébként ez a magyar néphez, a magyar állampolgárokhoz fog jutni, hogy nem folyik el korrupcióban. Vagy ha nemmel szavazunk, akkor viszont arra szavazunk igazából - ez az önök keretezése -, hogy az EU-s pénzeket nem akarjuk Magyarországnak. Mi szeretnénk az EU-s pénzeket a magyar népnek egy olyan törvényjavaslat-csomagban, ami biztosítja azt, hogy ezek a pénzek oda menjenek, ahova kell. Köszönöm. (Szórványos taps az LMP és a Párbeszéd soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Jámbor András képviselő úr. Most megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Mi Hazánk képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam itt a Fidesz-KDNP és a balliberális oldal vitáját, és ha nem ebben az országban éltem volna az egész életemet, akkor azt hinném, vagy az a tévképzetem alakulhatna ki, hogy az egyik a testet öltött gonosz, a másik a testet öltött jóság, holott ott tartunk és az az igazság, hogy Európa egyik legjobb adottságú országa, amelyet Európa talán legszorgalmasabb emberei lakják, egyben az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, amelyet önök, tisztelt Fidesz-KDNP-s és baloldali képviselők, koprodukcióban hoztak össze. Nyilvánvalóan nem egyenlő mértékű ez a felelősség, hiszen az elmúlt 12 év kártételeiben egyértelműen a Fidesz-KDNP-t terheli a felelősség meghatározó része. De azokban a szavakban is van komoly igazságtartalom, hogy önök úgy fogják fel, tisztelt baloldali képviselők, az uniós támogatásokat, kicsit háborús logikával gondolkodva, mintha ez egyfajta hadtápja lenne a kormányzati politikának vagy a kormányzat mögött álló gazdasági erőknek. Kétségtelen, hogy van benne részigazságtartalom, és ezt a hadtápútvonalat próbálják önök szétbombázni, kicsit oroszos logikával, hogy nem baj, hogy belepusztul az ország, nem baj, hogy belepusztulnak a gazdálkodók, a vállalkozások, számos tisztességes magyar vállalkozó és magyar munkavállaló, csak így gondolják önök azt, hogy hamarabb tudnak a hatalomba visszakerülni, hamarabb tudják visszakaparintani azt a hatalmat, amit 12 éve elveszítettek, és amelynek a fő felelőse az a Gyurcsány Ferenc, aki most is itt ül a parlamentben - alfahím a baloldalon, most éppen nem, ebben a pillanatban, de egyébként a baloldal meghatározó szereplője, alfahím a baloldalon -, gyakorlatilag ő fújja a passzátszelet; az van, amit ő akar, és amíg ő ebben a pozícióban tetszeleghet, az teljes biztonság a Fidesz-KDNP számára, hogy soha a büdös életben nem fog a baloldal még egyszer visszakerülni a hatalomba, bárhogy is erőlködnek. Tehát elég furcsa dolgok derülnek itt ki. (22.30) Kétségtelen tény az is, hogy a baloldali kormányok idején is volt szabad szemmel is durván jól látható mértékű korrupció, de az is igaz, hogy ennek az elmúlt 12 évben verhetetlen bajnokává vált az a Fidesz-KDNP, amely nem akarja észrevenni ezeket a rendszerszintű korrupciós jelenségeket. Látni kell azt is, hogy önök gyakorlatilag visszavonulót fújtak ebben a szabadságharcban. Gyakorlatilag meghátráltak Brüsszellel szemben, és most nem túl magas színvonalú és nem túl tartalmas, inkább sóhivatal intézmény jellegű javaslatokat tettek le az asztalra, amelyek valószínűleg kedvesek lehetnek a brüsszeli szemeknek. Mert ahogy elnézem, Brüsszel abból a logikából indul ki, hogy ha gyártunk néhány, csekély hatásfokú törvényjavaslatot, gyártunk hozzá néhány kormányrendeletet, különböző szabályzatokat az íróasztalfióknak meg a szekrények polcainak, akkor ezzel egy csapásra meg is oldottunk minden problémát, és volt korrupció, nincs korrupció. Nyilvánvaló, hogy ettől nem lesz jobb semmi. Az, hogy a jogalkotásról szóló törvényben bevezetik az eljárási bírság meg a pénzbírság intézményét, legalább nyolcnapos határidőt írnak elő társadalmi egyeztetésre, az esetlegesen, véletlenül beérkező szakmai javaslatok, vélemények feldolgozására legalább öt napot biztosítanak, ez édeskevés. Komoly, átfogó törvényjavaslatok valós megvitatásához ilyen határidők rendkívül rövidek, és attól, hogy majd a minisztereket ellenőrzi a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, és a törvényjavaslatoknak legalább 90 százalékát ilyen egyeztetésen kell lefuttatni, higgyék el, önmagában ettől semmi, semmi sem lesz jobb. Mint ahogy a szintén kirakatintézménynek tekinthető büntetőeljárási törvény módosítása is meglehetősen gyenge lábakon áll, és igencsak elbonyolított. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ha mondjuk, egy vagy két év múlva megvizsgáljuk majd azt, hogy ezzel kapcsolatban írásbeli kérdéssel, interpellációval fordulunk az illetékes miniszterekhez, hány esetben alkalmazták a büntetőeljárási törvény módosító csomagjában szereplő mostani lehetőségeket, jogintézményeket, akkor nagyon nagy összegben merek arra fogadni, hogy egy kezünkön össze tudjuk számolni, hogy hány ilyen történt. Azt pedig, hogy abból mennyi lesz sikeres, még könnyebb lesz még rövidebb idő alatt majd összesíteni.