Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:
897 Szeretnék szólni az állam szerepéről a közoktatásban, köznevelésben, hiszen emlékszünk arra az időszakra, illetve általában az a helyzet, hogy az állam kötelező feladata a köznevelés, közoktatás fenntartása. Mindig is így volt ez, abban az időszakban is, amikor ezt egyébként átadták az önkormányzatoknak. Emlékszem, még az Antall-kormány idején, amikor a 100 százalékos finanszírozást odaadták, majd a Hornék alatt jött egy szabályozás, hogy a két évvel megelőző teljes bekerülés 80 százaléka, na, az a normatíva. Majd Pokorni Zoltán idején jött az, hogy ez legyen 90 százalék. Tudjuk, hogy ez nyilvánvalóan soha nem volt elég, függött a gyermeklétszámtól, hogy ez 50, 60 vagy 70 százalékra volt elég. Mígnem, ha már visszamutogatunk, akkor Gyurcsány, Bajnai alatt, amikor Arató Gergely volt az államtitkár, ezt a kötelező elemet onnan kivették, és bekövetkezett az az időszak, amiről Kocsis Máté beszámolt mint polgármester, hogy egyharmadára esett vissza a normatíva, ezért voltak ezek a nagymértékű iskola- és intézménybezárások. És ez volt az az időszak, amikor a helyi adóerő-képesség, a helyiadó-bevétel határozta meg az oktatás minőségét, bizony. Úgyhogy ebből a szempontból jó volt a központosítás, és jó volt az, hogy az Orbán-kormány alatt egyébként az 1300 milliárdra rúgó önkormányzati adósság konszolidációja megtörtént. Kérdezte Csárdi képviselő úr a konkrét számokat. A konkrét számok azok, hogy 2010-ben a magyar állam 1010 milliárd forintot költött a közoktatásra (Csárdi Antal: Nem ezt kérdeztem!), ma, 2023-ban a jövő évi költségvetésben pedig 1806 milliárdot, azaz 80 százalékos a növekedés. A béreknél a konkrétum az, hogy ’13-17 között már megtörtént egy 50 százalékos emelés, majd évente 10 százalék, most pedig azt a célt tűztük ki, hogy 2025-re éri el a pedagógusfizetés az átlagbér 80 százalékát, három lépcsőben éri el azt a 770 ezer forintos fizetést. Hogy ehhez kell a Helyreállítási Alap? (Csárdi Antal közbeszól.) Hát, hogyne kellene! Háború van a szomszédban, válság van egész Európában, és közben Magyarországon is meg kell védeni a munkahelyeket, meg kell védeni és tovább kell fejleszteni a családtámogatási rendszert, munkahelyeket kell védeni, rezsit kell védeni, és emellett pedig az oktatást is fejleszteni meg az egészségügyet is. Úgyhogy ezek a feladatok állnak előttünk. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Kanász-Nagy Máté képviselő úrnak. KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Az LMP részéről a záró felszólalásunkban egy olyan összefüggésre szeretnék rávilágítani, ami itt a vitában azért már sorra került, ez a társadalmi egyenlőtlenségek, szociális helyzet kérdése. Tisztáztuk azt a helyzetet, hogy Magyarországon az otthonról hozott előnyök, illetve a hátrányok nagyon meghatározzák a gyerekek iskolai előremenetelét. A legutóbbi PISA-kutatás eredménye azt is kimondja egyébként, hogy a meglévő egyenlőtlenségek mellett sajnos nem igazán lehet arra számítani, hogy az oktatási eredmények javulnának érdemben, hiszen ezek az egyenlőtlenségek, szociális hátrányok nagyon-nagyon negatívak, és sajnos lehúzzák az eredményeket. Ebből a szempontból van annak nagyon komoly jelentősége, hogy a kormány általában az oktatáson túl mit tesz a társadalompolitikák különböző területén. Ahogy egy héttel ezelőtt is Rétvári államtitkár úrral nagy vitában voltunk a szociális kiadások kapcsán, a KSH végül tisztázta államtitkár úr félreértését, miszerint többet költenénk szociális ellátásra. Nem, kevesebbet költünk (Rétvári Bence: Csak háromszor annyit!), GDP-arányosan 17 százalékot. Ez még 2010 előtt is messze 20 százalék felett volt. Az oktatáson nem lehet számonkérni a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését maximálisan, hiszen az oktatás leképezi ezeket az egyenlőtlenségeket. Természetesen javítani tud, de sokkal szélesebb körben kell tenni ennek érdekében. Köszönöm szépen. (Csárdi Antal tapsol.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Ön azt mondta az imént, hogy romlik az a mutató, hogy mennyire hátrányos egy diák számára az, hogyha otthonról nehézségeket és hátrányt hoz. Önt a PISA-mérés cáfolja, tisztelt képviselő úr. Az Eurostat már cáfolta, a KSH már cáfolta, most egy PISA-mérés is cáfolja önt, így teljes a kép, azt hiszem. A tényekkel eléggé hadilábon áll mindig a magyar baloldal. Nos tehát, ha megnézi a legutóbbi és az azelőtti PISA-mérést, háromévente vannak ilyen felmérések, akkor azt láthatja, hogy a korábbi felmérésben a diákok 26 százalékánál volt a családi háttér meghatározó, tehát a nehezebb, hátrányosabb helyzetű családi háttér rosszabb tanulmányi eredményt hozott, és ez a 26 százalék lecsökkent 19,1 százalékra. Tehát érezhető mértékben csökkent az, hogy ha valaki otthonról nehézségeket hoz, az iskolában is megmarad. Tehát az iskola kiegyenlítő szerepe sokkal jobban működik, mint korábban. De ha már itt vagyunk a PISA-méréseknél, akkor egy másik, önök által tett sorozatot is hadd cáfoljak, hogy romlott vagy javult a legutóbbi mérésekkor az eredmény. A PISA nem konkrét számot mond, hogy ki hányadik, hanem egy intervallumot. A sorrendben: szövegértésnél korábban a 35-47. helyen voltunk, most a 29-38. helyen vagyunk. Korábban matematikából a 35-39. helyen voltunk, most a 31-37.-en voltunk. Természettudományból pedig a 34-39.-ről előrejöttünk a 29-34.-re. Tehát itt is mindegyik területen javulás van. Korábban volt romlás,
