Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:

878 kormányzására kell visszamutatnom -, ha az ország történetének legmagasabb munkanélkülisége - nyilván 1990-től gondolom a mondandómat - éppen akkor van, amikor munkaügyi minisztériumot alapítanak. S még egy dolgot hadd mondjak, ami meglehetősen udvariatlan és személyes volt; talán Tóth képviselő úr mondta. Nekem kétszer annyi gyerekem van, mint önnek. Azt szeretném önnek mondani, hogy ha más gyerekeiről beszél... - (Szabó Timeának:) kedves Timea, én is meghallgattam önt, síri csöndben, nehéz volt, de megtettem, tegye meg, hogy viszonozza -, tehát amikor más gyerekeit szóba hozza, vagy a szülő és a gyerek kapcsolatát, nos, ne tegye, mert az a leggorombább dolog a világon. Magának fogalma nincs arról, hogy melyikünk milyen viszonyban van a gyerekével. Mi sem minősítjük az ön viszonyát a gyerekével. Ezt ne tegye, mert olyan fokon mételyezi a Házban a hangulatot, hogy a politikai viták szintjénél jóval mélyebbre megy. Ezt pusztán csak azért hoztam ide, mert önök egy olyan dologban próbálnak velünk vitatkozni, amiben alapjaiban egyetértünk; ezt csak halkan jegyzem meg. Ha úgy tennék fel a kérdést, hogy szeretnénk-e, törekszünk-e, akarjuk-e, hogy a magyar pedagógusok jobban keressenek, hát természetesen. Egyszerűen azért, amit ön mond, mert a mi gyerekeink is járnak iskolába. S higgye el, mindent tudunk róluk; azt is, hogy milyenek a tanáraik, hogy jönnek haza, és igen, beszélő viszonyban vagyunk velük. S ha azt kérdezi, szeretnénk-e, hogy javuljanak az ő körülményeik, akkor abban nem lesz köztünk vita. De ha azt mondja, hogy nem szólnak hozzánk a gyerekeink, az egy durva, bántó és goromba személyeskedés és félrevisz mindent. Tehát ha önök komolyan szeretnének velünk komoly dolgokról beszélgetni, akkor legyenek kedvesek és ezeket a formákat tartsák tiszteletben, vagy a kereteket tartsák be. Zárásként egyetlenegy mondat. A fejünkre tetszenek olvasni, hogy miért mutogatunk vissza. Egy jó szándékú feltételezéssel megengedem magamnak, a fiatalabbak ezt azért is tehetik meg, mert valóban nem értik, hogy kerül a csizma az asztalra. Csakhogy vannak itt idősebbek is. S ami az igazán felháborító, amikor az úgynevezett árnyékkormánynak a nem tudom kije, aki egyszer már volt kormányzati hatalomban, feláll és kioktat bennünket, miközben fényévekkel jobb teljesítményt nyújt ez a kormány a munkahelyteremtés, az oktatás, az egészségügy és minden terén. De ők, értik, ugyanők, pontosan ugyanők kioktatnak bennünket, hogy mit kéne csinálnunk, mintha nem lett volna lehetőségük már életükben megmutatni. Tehát amikor azt látják, hogy vita van, indulati vita és, ahogy önök mondják, visszamutogatós vita van, annak ez az oka. Legalább hallgatnának, értik, legalább fognák be a szájukat azután, amit csináltak ezzel az országgal! Arató úr, én polgármester voltam akkor: egymilliárd forintot kivontak a másfélből; a másfélből egyet, hátha így jobban érti. Ne rázza a fejét, még egyszer mondom, mert maga nem tudja, én meg tudom. Egymilliárd forintot kivonni egy kerület oktatási rendszeréből, képzelje el, hogy az milyen károkat okozott egy kisebb, szegényebb településen. S ha még ezerszer fognak bármilyen kormányzati ügyben felszólalni, akkor igen, barátkozzanak meg vele, ezerszer fogjuk elmondani, hogy önök inkább hallgassanak. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr kért szót. Parancsoljon! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Kevés dologban értünk egyet, de az is valami. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy az oktatás nemzeti ügy, és abban is, hogy a magyar köznevelési rendszer versenyképes tudást biztosítson a diákoknak, a tanároknak pedig megbecsülést. Az egyébként szerintem rendben van, hogy egy vitanapon vagy akár azon kívül is az ellenzéki képviselők a kormányt támadják - mégiscsak ez az ellenzék feladata -, de az már nincs rendben, ha a tanárokat sértegetik; az nagyon nincs rendben. S ha arra utalnak, hogy a magyar diákok rosszabb állapotban kerülnek ki az iskolából, mint ahogy oda bekerültek, akkor azzal nem a magyar kormányba rúgnak, nem az itteni képviselőkbe rúgnak, hanem azokba rúgnak, akikre a vitanap kezdeményezésekor hivatkoztak. (18.50) Most az, hogy egyébként mit tett ez a kormány az elmúlt 12 évben, szerintem egy lényeges kérdés. Kezdjük a béremelésekkel! Én vitatkozom Barkóczi képviselő úrral, aki talán úgy fogalmazott, hogy most már nem elsősorban bérkérdésről van szó. Szerintem a bérek kérdése, az igenis lényeges ebben a vitában is, és ezzel kapcsolatban fontos tény, hogy elsőként a pedagógusok számára indított el a kormány egy átfogó életpályamodellt, ennek keretében ’13-tól ’17-ig 50 százalékos béremelésre került sor; a járvány alatt is volt béremelés, idén januárban is volt béremelés, a miniszterelnök arra is ígéretet tett, hogy januárban is lesz béremelés, és az uniós forrásokat is szeretnénk felhasználni arra, hogy még nagyobb mértékben emelkedjenek a bérek, tehát nem csupán az uniós forrásokat, hanem az uniós forrásokat is. Sajnálom, hogy jó pár eredményre az elmúlt évekből nem került hangsúly ebben a vitában, például arra, hogy 4576 óvodai és iskolai beruházás indult vagy valósult meg; elnézést kérek Dúró Dóra képviselő asszonytól, amiért statisztikákat is mondok majd itt, de szerintem a hitvitát azzal lehet meghaladni, hogyha a statisztikákból, illetve a tényekből is kiindulunk. Az egyik képviselő úr említette a digitális eszközöket. Több mint százezer darab digitális eszköz jutott el az iskolákhoz, köztük számítógépek, asztali gépek, táblagépek. A tankönyvellátás kérdése is fontos: a 2020/21-es tanévtől az 1-16. (sic!) évfolyamig minden diák - tehát minden diák! - ingyenesen kapja a tankönyvet, fenntartótól függetlenül.