Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről:

873 Hiteltelennek tartom a kormány részéről azt, hogy Brüsszelre mutogatnak ez ügyben. Értem, és önöknek igaza van abban, hogy ezek a költségvetési források Magyarországnak járnak. Az én meggyőződésem az, hogy akkor is járniuk kellene, ha mi egyetlen törvényt sem módosítunk brüsszeli nyomásra Magyarországon. De önöknek megvan a lehetősége arra, hogy hazai állami költségvetési forrásból emeljék a pedagógusok bérét. Rengeteg olyan állami ágazat van Magyarországon, ahol az oktatáshoz hasonló mértékű létszámhiány és alulfizetettség jellemző, de az önök elmúlt 12 éves kormányzása alatt talán nem volt olyan ügy, amely ennyire összekovácsolta volna az érintetteket egy tiltakozási tömbbe, mint amilyen most az oktatás ügye. Ez önmagában mutatja, hogy hiába olvasnak fel itt különböző statisztikákat, ez égető, rendkívül nagy probléma Magyarországon, amelyre való válasz égető, nem várhat 2026-ig, 2027-ig, és nem függhet Brüsszeltől. Azért sem függhet, mert a következő években, ha nem történik meg a béremelés, újabb és újabb pedagógusok fogják elhagyni a pályát. Belemehetünk egy számháborúba, hogy hány pedagógus hiányzik, megnézhetjük azokat a statisztikákat, hogy Európa más országaiban mennyi az egy pedagógusra jutó diákok aránya, de látjuk azt, hogy az oktatás szereplői döntő többségében elégedettek, és nekem nagyon sok jobboldali, kifejezetten jobboldali ismerősöm, tanárok kint voltak ezeken a tiltakozásokon, mert szakmai alapon és megélhetési alapon közelítik meg ezt a kérdést. Én ezt szeretném, és ezt várom el a kormánytól is. Milyen jövőkép vár Magyarországra a mai oktatási adatok alapján? A PISA-felmérések azt mutatják, hogy minden negyedik magyar gyermek szövegértésből a legalacsonyabb mérési szinten áll, és valóban, a korai iskolaelhagyók aránya nőtt a 2010-es arányhoz viszonyítva, a cigányság körében pedig közel kétharmada azoknak az aránya, akik mindenféle piacképes végzettség nélkül hagyják el a magyar iskolarendszert. Arról beszéljünk, hogy mi lesz velük, mi vár rájuk, milyen jövője lesz Magyarországnak, hogyha 15 éves gyerekek közül négyből egy nem érti, amit olvas! Hogy fogjuk tudni megállni a helyünket így a XXI. században? - hiszen a demográfiai mutatóink is több mint 40 éve romlanak. Ha az eltartók és az eltartottak aránya ennek megfelelően változik, akkor a magyar államháztartás fenntarthatatlanná fog válni körülbelül 20 éven belül. Egyik megoldási javaslat erre, hogy nagyon alaposan végiggondolják, hogy mi és mennyi tananyagmennyiség szerepel a Nemzeti alaptantervben. Régóta hangoztatott, most már talán közhellyé vált az oktatás szereplői részéről, és úgy gondolom, hogy mindenki nap mint nap tapasztalja, hogy a Nemzeti alaptantervben megtalálható tananyagmennyiség rendkívül megterhelő a gyermekek számára, nem képesek elsajátítani, és hozzáteszem, tartalmi változásokra is szükség lenne, mert az a fajta nemzeti nevelés, amelyet egyébként a 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem után nagyon sok jobboldali szavazó elvárt, még mindig nem ment végbe az oktatási rendszerben. Elég csak azt a példát említenem, hogy a pozsonyi csata még mindig csak kiegészítő tananyagként szerepel a magyar történelemkönyvekben, de nem kell minden gyermeknek megtanulnia. Az a kérdés gyakran felmerül, hogy szükség van-e önálló oktatási minisztériumra. Abban igaza van szintén a kormánypárti képviselőknek, hogy ez önmagában semmire nem jelentene biztosítékot. Ez valóban így van, a Gyurcsány-kormány ideje alatt a pedagóguselbocsátások akkor történtek meg, amikor volt oktatási minisztérium Magyarországon. Ugyanakkor az mégiscsak röhejes, hogy a Belügyminisztériumhoz tartozik az oktatás legnagyobb része, amire egyébként Magyarországon kívül az egész világon kizárólag Nauruban van példa. Tehát az, hogy a kormányban nincs egy olyan erős politikus, aki képviselni tudná az oktatás ügyét a kormányban, igenis hozzájárul ebben a kormányzati struktúrában ahhoz, hogy az oktatás ügye - sok más mellett egyébként, említhetnénk így az egészségügyet vagy a szociális rendszert is - mostohagyermeke ennek a kormányzatnak. A célunk nem lehet más, mint hogy a gyermekeinknek olyan jövőt, olyan országot építsünk, ahol érdemes élni és ahol ők tudnak boldogulni a saját érdemeiknek, a saját tudásuknak, a saját céljaiknak megfelelően. Úgy gondolom, hogy ha szakmai mederben igyekszünk megvitatni az oktatás problémáit, akkor ezekre a kérdésekre tabuk nélkül megoldást kell találnunk. Nem tűr halasztást a pedagógusok béremelése, nem tűr halasztást, hogy szembenézzünk azzal, hogy az elmúlt 30 év felzárkóztatáspolitikája csődöt mondott, és nem tűr halasztást, hogy alapvetően megreformáljuk az oktatási rendszert, mert látjuk azt, hogy nem tartható fenn az, hogy a 15 éves gyerekek közül minden negyedik nem érti azt, amit olvas. Ezek a mi közös problémáink, a mi gyermekeink problémái, a mi jövőnk problémái. Kérem, hogy ennek megfelelő felelősséggel vegyenek részt ebben a vitában. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólalójuk ismerteti a frakciójuk álláspontját. Elsőnek megadom a szót Kanász-Nagy Máté képviselő úrnak. Parancsoljon! (18.20) KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valóban az oktatás problémáit nézzük, akkor, azt gondolom, két dimenzióba lehet ezeket csoportosítani: először is vannak az akut, illetve heveny problémák, és vannak a hosszú távú, krónikus kihívások. Az mindenképpen egy akut probléma, hogyha a pedagógusok bérhelyzetéről beszélünk. Egy kezdő pedagógus fizetése alig haladja meg a nettó 200 ezer forintot. Nyilván ebből nem lehet ma Magyarországon megélni, pláne