Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK): - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):

585 Ez hogyan fog működni január 1-je után, mi marad a honvédségnek, mi nem? Azt gondolom, hogy nemcsak a rendőrök és katonák, no pláne a másfél millió budapesti és Pest megyei lakos számára érdekes, de mint azt már néhányszor jelezték a nyilvánosságon keresztül is, azt hiszem, az ott dolgozó több ezer munkatárs számára még érdekesebb, hogy vajon mi fog velük történni január 1-je után, mi lesz az ő jogviszonyuk. Néhány éve öltöztették be őket katonának, ha akarták, ha nem. Most akkor azok maradnak, vagy nem azok maradnak, civil állásba fognak kerülni, szerződéses állomány lesz, maradhatnak hivatásosok vagy nem? Államtitkár úr, ez nem kekeckedés meg nem izé... - csak érdemi, nem? Nem éri meg, hogy ezeknek az embereknek valamit mondjanak? Azt ne mondja nekem, hogy nem tudják még! Mert ha nem tudják még, akkor tényleg valami más jut eszembe. Szerintem önök pontosan tudják, hogy mit akarnak ezekkel az emberekkel csinálni. Mondják már el nekik, hogy legalább fel tudjanak készülni itt az egyébként is igen vidám életkörülmények között, ami ebben az országban van, meg ami a következő hetekben és hónapokban várni fog a családokra! Szóval, tisztelje meg már legalább őket, ha minket nem is, mondja már meg, legyen kedves, hogy a Honvédkórház munkatársaival, alkalmazottaival és ellátottjaival körülbelül mi fog történni január 1-je után! Köszönöm szépen. ELNÖK: Most következnek a kétperces felszólalások. Ezek körében elsőként Varga Zoltán képviselő úr következik, a DK képviselője. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár úr, látom, meglehetősen unja magát, gondolom, menne már haza a családjához és a meleg, fűtött lakásába. Higgye el, hogy több millió magyar ugyanígy szeretne tenni, sok mindenkinek azonban erre már nincs lehetősége, különös tekintettel az önök áldásos tevékenységére. Most látható módon ezt már deklarálva is szeretnék jogszabályban, hogy kivonulnak ebből a szolgáltatásból. De tételezzük fel, hogy amit önök állítanak, abban van bármi logika és talán gondoskodás iránti vágy is, hogy a lista végén megjelenő állami szerep egy működő szerep. Hadd kérdezzem már meg, államtitkár úr, hogy önök ezt hogy gondolják! Tudjuk nagyon jól, hogy vannak olyan szereplői ennek a rendszernek, akik egyszerűen képtelenek már gondoskodni önmagukról, lásd például az idősgondozottakat. Tudjuk azt is nagyon jól, hogy a karitatív szervezetek sem tudnak már róluk gondoskodni, hiszen egy olyan gondozóházban vannak például, ahol erre sem lehetőségük, sem energiájuk nincs. Látjuk, hogy az önkormányzat sem tud róluk jobban gondoskodni, lásd például Debrecen legnagyobb szociális otthona, ahol hihetetlen, embertelen körülmények között, a múlt század ötvenes éveit idéző hangulatban élnek négy fal között úgy emberek, hogy olyan mérhetetlenül sivár környezetben vannak, hogy abba halnak majd bele. Aki tud, kimenekül a négy fal közül akár úgy is, hogy tolószékben kitolja magát az esőre, ki, az utcára, mert ott is jobban érzi magát, még ha csak egy pár órát lehet is ott, a szabad levegőn, mint a négy fal között. Tehát tételezzük fel, hogy ezek az emberek már végigjárták az összes stációt, és önöknek, az államnak kellene rajtuk segíteni. Hogy fognak rajtuk segíteni, hogy jut el különben ez a jajkiáltás önökhöz? Mert a polgármesternek kell szólni, az egyénnek kell szólni, a családnak kell szólni, vagy kinek kell szólni? Tudniillik Debrecenben - és akkor én most szólok - a Pallagi út 9. szám nagyjából egy-két milliárd forintot igényelne ahhoz (Kontrát Károly: Írjanak, képviselő úr!), hogy normális emberi körülmények között lehessen ott élni. Évek, évtizedek óta ez az épület úgy áll, az önkormányzat néhány millió forinttal próbálja mindig felújítgatni azt, ami már nagyon fontos. De ez kevés. Köszönöm szépen. ELNÖK: Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy igyekezzenek az időkeretet betartani a vita folyamán. A következő kétperces hozzászólónk pedig Keresztes László Lóránt képviselő úr. Parancsoljon! DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nagyon rövid leszek a kétpercesben. Igazából csak államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni arra, hogy már nagyon sok kérdés hangzott el, és biztos vagyok benne, hogy minden kérdésre szeretne válaszolni, ugyanakkor a zárszóban nem lesz lehetősége időkeret nélkül válaszolni. Most viszont, ha bekapcsolódik a vitába, akkor erre lehetősége nyílik. (Rétvári Bence: Köszönöm szépen.) Tehát ha időben minden kérdésre válaszolni akar, akkor javaslom, hogy még most, a vita közben tegye meg, mert ki fog futni az időből a zárszó keretében. Köszönöm. ELNÖK: A következő normál szót kért képviselő Ungár Péter képviselő úr, az LMP-ből. Parancsoljon, megadom a szót. UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Szerintem érdemes az elvi meg elméleti szintről levinni a gyakorlati szintre, hogy mit jelent Magyarországon a szociális ellátórendszer azoknak, akik ezt igénybe próbálják venni. Felolvasnék pár olyan állampolgári levelet, amelyet ezzel kapcsolatban kaptam az elmúlt években. Értelemszerűen az állampolgárok nevét próbálom anonim módon kezelni. Az első: „Üdvözlöm, Péter! Aki idős hozzátartozóját ápolja, nem részesül ugyanakkora támogatásban, mint aki önellátásra képtelen gyermekét ápolja otthon, sőt nincs teljes értékű munkaként elismerve a napi 24 órát is kitevő