Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről:

539 ami sikerül, és mi az, ami nem. Most a pontos megfogalmazás úgy néz ki - ráadásul még súlyosabb is a helyzet, mint ahogy előttem többen kifejtették, ugyanis azt írja gyakorlatilag ez a törvényjavaslat -, hogy ha az előzőek nem tudnak segíteni, az egyén, a család, a közösség, az önkormányzat, a civilek, akkor, tehát akkor, és tényleg ez az 5. pont, akkor van az államnak kötelezettsége segíteni. Tehát úgy néz ki, hogy korábban nincs az államnak kötelezettsége. Ez egy nagyon súlyos alkotmányossági kérdés és nagyon súlyos kérdése annak, hogy a szociális biztonság hogyan érvényesül Magyarországon. Mi egyébként azt gondoljuk, hogy valóban sunnyognak, talán ezt a szót lehet használni, mert ez egy olyan alapvető eleme egy politikai gondolkodásnak, egy politikai rezsimnek, amit nem egy 168 oldalas salátatörvényben kéne elrejteni Semjén Zsolt beterjesztésére, hanem erről nemzeti konzultációt kéne indítani, tehát akkor nem a bombákat kéne felrakni a plakátokra, ahogy jelenleg teszik, hanem ezt az alapkérdést, mert államszervezési kérdést és alapvető állampolgári jogokat érint. Szerintem erről indítsanak konzultációt, de nyilván nem teszik, mert azért tényleg sántít itt a dolog, amiről szó van. Próbálok egy kicsit szakmaibb alapokról kiindulni. Ha egyébként megnézzük, hogy a szociális gondoskodásnak a története hogyan alakult az elmúlt évszázadokban, évezredekben, akkor természetesen azt tapasztaljuk, hogy minden emberi közösség gondoskodott a rászorulókról. Gyakorlatilag az elmúlt ezer év, kétezer év, pláne az elmúlt sok száz év arról szól, hogy ez a gondoskodás hogyan fejlődik és hogyan alakul. Alapvetően úgy alakul, hogy igen, ahogy megjelennek a civilizációk, megjelennek az államok, egyre komolyabb szerepet vállal az állam. Ez az elmúlt 200 évben igaz, pláne az a tendencia, hogy mondjuk, egy „éjjeliőr” államból, ami a XIX. században a polgári jogok érvényesülését és a politikai jogok érvényesülését - már ahol igen - szolgálta, átmegyünk egy „jóléti állam” koncepcióba, ami a XX. század közepétől, a második világháború után erősödött meg, ahol tényleg egy nagyon-nagyon komoly állami felelősség és egy, a bölcsőtől a sírig tartó gondoskodás valósul meg. Tehát alapvetően a tendencia mégiscsak egy jogfejlődés, ahol a polgári jogokat a politikai jogok, majd a szociális jogok követik. Úgy látszik, valahol lemaradtak itt a XX. század közepén ebből a szempontból, mert már rég nem erről kéne beszélni, hogy a szociális jogokat hogyan segítik, ezek folyamatosan erősödnek, hanem most már negyedik generációs jogként környezeti jogról kéne egyébként itt vitatkoznunk. Hollik István és államtitkár úr talán a jóléti szubszidiaritásból és jóléti pluralizmusból indul ki. A jóléti pluralizmus koncepciója valóban azt jelenti, hogy a szociális szükségletek kielégítésében mindenki részt vesz, ez mindig is így volt, ez most is így van, a skandináv jóléti államokban is így van. Ez azt jelenti, hogy mind az egyénnek, mind a családnak, mind a lakóközösségnek, mind az önkormányzatnak, a településnek, mind a megyének, mind az országnak, mind akár az Európai Uniónak, ugye, a mi szintünkön van ebben feladata és felelőssége. A vita gyakorlatilag mindig ott van, és most is erről vitázunk, hogy ezeket a felelősségeket hogyan hierarchizáljuk, hova helyezzük, kinek mi a dolga és kinek mi a szerepe. Most, ugye, úgy fogalmaz a szociális törvény, hogy ott van a felelőssége mindenkinek, de a szociális törvény kimondja, hogy feladata az államnak, a helyi államnak, az önkormányzatoknak és a központi államnak van. Tehát egyértelműen kimond egy feladatot, majd az önök javaslatában ez a feladat vagy ez a kötelezettség tényleg az ötödik szintre szorul vissza. Nem igazán érthető, hogy ez kinek-minek az érdeke, ezt jó lenne, ha még jobban megvilágítanák. A szubszidiaritás is szintén egy nagyon érdekes koncepció, ugye, hagyományosan azt jelenti, és ez tényleg egy konzervatív gondolat, egy keresztényszociális gondolatra is visszavezethető, hogy a problémákat azon a szinten oldjuk meg, ahol a problémák keletkeznek. Igen ám, ez akkor működik hatékonyan, ha ahol keletkeznek a problémák, mondjuk, egyén szintjén, család szintjén, közösség szintjén, ott meg is vannak azok az eszközök, az erőforrások, tudások, kompetenciák, akaratok arra vonatkozólag, hogy ezeket a problémákat meg lehessen oldani. Pont az a jellemző, és pláne egy dezintegrált, széttartó társadalomban, amilyen a magyar társadalom is... Nézzük meg az egyenlőtlenségi mutatókat, nézzük meg a mélyszegénységi mutatókat - azért mondom ezeket, mert ezek elég súlyosak, és tudom, hogy Rétvári Bence államtitkár úr az Eurostat adatait fogja hivatkozni -, nemhiába beszéltem egyenlőtlenségről és mélyszegénységről, ezzel kapcsolatban meg lehet nézni ezeket a mutatókat, tehát hogy nagyon-nagyon rossz a helyzet. Ez a helyzet azt jelenti, hogy pont, hogy nincsenek meg azok az erőforrások és azok a lehetőségek a kisebb szinteken, amikkel a szociális problémákat lehetne kezelni. (11.20) Ezek soha nem is voltak meg, illetve mindig újabb és újabb szociális problémák jelentek meg, nemhiába erősödött az állami felelősségvállalás, és nemhiába épültek ki a jóléti államok. Egyébként a jóléti államok kiépülését legalább három szempontból meg lehet közelíteni, a nagy ideológiák, a nagy politikai gondolatok mind-mind elvezetnek a jóléti állam - tehát, még egyszer: állam, komoly állami felelősségvállalás - koncepciójához. Beszéljünk a legegyszerűbbről, a liberális jóléti államról! Ez, ugye, alapvetően abból a gondolatból indul ki, hogy az egyének szabadságát segíteni kell, hogy kiteljesedjen az egyének szabadsága. A szabadságunkkal akkor tudunk élni, ha meg is kapjuk azokat a lehetőségeket, támogatásokat, segítségeket, hogy tudjunk vele élni. Fazekas képviselő úr beszélt talán liberálisokról, civilekről, segélyezésről; valóban, a liberális jóléti államok alapvetően rászorultsági alapon támogatnak. Egyébként Nagy-Britannia tipikus példája ennek, Ausztrália, Amerikai Egyesült Államok liberális jóléti államokat működtetnek. De érdemes megnézni ezeket az államokat, a