Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: Most a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Ander Balázs következik. Megadom a szót, parancsoljon! - ANDER BALÁZS (Jobbik):

533 elnevezéssel van baj, hanem azzal, hogy ebben a törvényjavaslatban sem látjuk azt, hogy ez a 28 500 forint miként változna, miként javítana sok milliónyi, nehéz sorba került magyar honfitársunk helyzetén. Államtitkár Úr! Lehet, hogy ezen most meg fog sértődni, de ez egy neoliberális támadás valóban a magyar társadalom ellen, és nézzük meg azt, hogy milyen állapotban van ez a magyar társadalom! Volt, aki egyébként azt mondta, hogy önök úgy gondolják, nem tartoznak egy politikai családba vele, amikor arról beszélt, hogy korai jóléti társadalom volt ez a magyar már a Kádár-időkben is, illetve a rendszerváltás idején. Hát, államtitkár úr, akkor nem kell tiltakozni, amikor önöket mi, mondjuk, neoliberálisnak nevezzük, mert bizony ez a szemlélet köszön vissza az ilyesféle, teljes mértékben elfogadhatatlan törvényjavaslatokból. Amikor a problémamegoldás szintjeit tulajdonképpen egy egymást kizáró fokozatként definiálja a törvény, nagyon szigorúan, poroszos rendben meghatározva, hogy mikor jön majd csak az állam, és az egyén, a társadalom, a család nyakába zúdítja ezeknek a bajoknak, problémáknak a megoldását, akkor, azt hiszem, erre mást nem tudok mondani, csak azt, hogy ez egy szociopata és alapvetően neoliberális felfogás, amivel mi a konzervatív oldalról, elkezdhet baloldalozni majd, államtitkár úr, de akkor sem tudunk egyetérteni. Milyen állapotban érik akkor ezek az új elvek a magyar társadalmat? Egy elöregedett, beteg és anómiás társadalom képét lehetne itt felvázolni, államtitkár úr. A korfát, ami alapjaiban határozza meg a szociális ellátórendszer működését is, bizony tektonikus megrázkódtatások érik. És most önök, államtitkár úr, ennek a korfának vagy a magyar társadalomnak a derekára szociális vonatkozásban bizony odarakták ezt a neoliberális láncfűrészt. Nem kérünk belőle, nem fogjuk elfogadni, és még egyszer mondom, itt legalább a jegyzőkönyv kedvéért szeretném hangsúlyozni, hogy nem azért, mert mi nem akarjuk Magyarország biztonságát, és nem azért... - tudom, ez lesz majd a sokszoros válasz itt az eljövendőben államtitkár úrék részéről, hogy nem fogadtuk el például akkor a határvadászokkal kapcsolatos passzusait ennek a törvényjavaslatnak. Szeretném újfent leszögezni, hogy nem erről van szó, egészen más miatt fog a Jobbik frakciója nemet mondani erre az egészre. 1950-ben körülbelül 10 százaléka volt a magyar társadalomnak 65 év feletti. 2050-re ez az arány egyharmadra módosul, államtitkár úr! Sokkal tovább élnek, hála a jóistennek, a szülők, de ezekről a sokkal tovább élő szülőkről bizony sokkal kevesebb gyermeknek kell majd gondoskodni. Nem véletlenül volt az, hogy társadalmasítani kell az időseknek, a betegeknek és az elesett honfitársainknak az ellátását, hiszen ezt önmagában a család nem tudja megoldani. Félmillió, fogyatékossággal élő honfitársunkról van szó, másfél millió tartós betegséggel küszködőről egy olyan országban, ahol a várható élettartam hét évvel kevesebb, mondjuk, a nyugat-európaihoz viszonyítva, ahol a férfiak egyharmada meg sem éri a jogos pihenést, nem jut el a nyugdíjig, ahol a nyugdíjasok 50 százaléka krónikus beteg, államtitkár úr. Ebben a helyzetben szabadítják el ezt a förtelmet! Megkérdezném, akkor még egy konkrét kérdés államtitkár úr: a bentlakásos szociális intézmények férőhelyeinek száma hogyan alakult Rétvári Bence: Nőtt!), mondjuk, akkor az önök kormányzati időszaka alatt, mekkora a várólista, hány tízezren várnak ilyen férőhelyre? (10.40) Aztán beszélhetünk arról is, hogy mennyire stresszelt ez a magyar társadalom, és mondjuk, egy ilyen állapotban a Selye János által megfogalmazott gondolatok és észrevételek milyen pusztító hatást tudnak kifejteni, mondjuk, arra a 700 ezer magányosan élő idős magyarra is, akiket alapvetően fog ez az egész érinteni. Államtitkár úr, itt az önök kormányzati politikájából, de ebből a törvényjavaslatból is bizony kiolvasható az „amennyid van, annyit érsz” politikája, és ha adott esetben már nem tudunk rólad több bőrt lenyúzni - mondják önök -, akkor a szociális vágóhídra leszel küldve, mint valami hasznavehetetlen, kivénhedt igavonó barom. Ne tekintsenek így a magyar társadalomra, ez a társadalom ennél jóval-jóval többet érdemelne! Hollik képviselőtársam - jegyzeteltem - azt mondja, hogy az emberi természet törvényeihez igazítják majd a mostani szabályokat. Utalnék én akkor itt Taigetoszra, utalnék akkor távolabbi országra, mondjuk, az ubaszute fogalmára Japánból, kedves képviselőtársam. (Hollik István: Annak meg mi köze ehhez?) Nyomjon majd gombot, aztán úgy válaszoljon rá! De akár fölidézhetjük a tiszazugi gyilkosságok időszakát is, talán Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna nagyrévi bábaasszony neve mond magának valamit, ha kutakodik. (Hollik István: Az bűncselekmény volt.) Nem volt gyakorlatilag semmiféle szociális ellátás, aztán megszülettek ezek a borzalmak, nemcsak a magyar társadalomban, hanem másutt is. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Önök, ahogy szigorítják ezeket a törvényeket, ahogy vonul ki a magyar állam, úgy teremtik meg annak a lehetőségét, hogy milliók és milliók egyre nehezebb helyzetbe kerüljenek. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti sorokból. - Rétvári Bence Hollik Istvánnal beszélget.) Államtitkár úr és képviselőtársam - ha egy kicsit idefigyelne -, ha minden olyan jól megy Magyarországon, akkor mondjon egy számot arra, például hány tízezer csicskát tartanak Magyarországon amiatt, mert a szociális ellátórendszer nem nagyon működik! Én egy 36 ezres számmal találkoztam. Van olyan délkelet-alföldi város, például Szarvas, a 15 ezres Szarvas, ahol a lakosság egy százaléka gyakorlatilag rabszolgaként tengeti az életét (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti sorokból.), másoknak, bűnözőknek kiszolgáltatva. Ha jobban működne a szociális ellátórendszer, akkor talán nem kellene ilyen borzalmakkal találkozni a bűnügyi hírekben.