Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 25. kedd - 32. szám - A cselekvő fogyasztóvédelem érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

503 Amint az előbb már érintettem, nagyon sok magyar ember önérzetét sérti az, hogy döntően az önök által kiemelten támogatott nagy multinacionális kereskedelmi láncolatok áruházainak a pocairól milyen silány minőségű élelmiszert tudnak megvásárolni nem aranyáron, hanem gyakorlatilag gyémántáron. Hagyjuk azokat a meséket, hogy 13, 20 meg 30 százalékos infláció van, a valóság ennél sokkal rosszabb. A legtöbb alapvető élelmiszer árának emelkedése nem százalékokban, hanem szorzószámokban volt mérhető az elmúlt 2-2,5 év kivetítésében. És nem luxuscikkekre gondolok, hanem olyan alapvető tejtermékekre, húsáruféleségekre, amelyek az alapvető szükségletek kategóriájába tartoznak. Lehet úgy tenni önöknek, hogy minden rendben van, hogy ez nem drasztikus mértékű, de javaslom, hogy gyakrabban járjanak áruházakba, boltokba vagy akár falusi kis ABC-kbe, és azt fogják látni, hogy megdöbbent emberek tömegei állnak a polcok előtt, és próbálják kimatekolni, hogy mi fér még bele a havi költségvetésbe és mi nem. S amikor ilyen előzmények után, ilyen árakon silány minőségű élelmiszert kapnak, akkor joggal idegesek. A néhány ezer forintos összegű bevásárlások kapcsán nem fognak sem egyénileg igényt érvényesíteni, sem az úgynevezett erre feljogosított szervezetekhez fordulni, sem máshová, hanem elkeseredetten benyelik az újabb és újabb megaláztatásokat. Sokan érzik úgy, hogy ezt csak velünk, magyarokkal lehet megcsinálni. Mert ezt egy nyugat-európai országban vagy egy tőlünk keletre lévő országban nem lehetne megcsinálni az emberekkel. Tizenkét éve kormányoznak, az idő nagy részében kétharmaddal. Minden lehetőségük, jogosultságuk megvan, minden kötelezettség is önöket terheli, és minden felelősség is önöket terheli. Lehet itt erre feljogosított szervezetekről beszélni, lehet arról értekezni, hogy mely ellenzéki párt támogatja vagy utasítja el ezt a javaslatot, de önmagában az, hogy újabb és újabb jogintézményeket hoznak létre, a napi szintű gyakorlatot nem fogja javítani és nem fogja megváltoztatni. De nyugodtan ejthetnénk arról is néhány szót, hogy aki mostanában építkezik - hogy visszakanyarodjak az építőipar területére -, illetve aki kisebb vagy nagyobb felújítást végez, az láthatja, hogy nemcsak úgy húznak le minket, magyarokat komoly összegekkel, hogy adott esetben silány minőségben történik a kivitelezés, hanem ravaszul néhány deciliterrel, kisebb vagy nagyobb mértékben csökkentik az adott áru mennyiségét, és még pluszban meg is emelik az árát. Ami eddig, mondjuk, háromliteres kiszerelésben került 1000 forintba, az most már 2,7 literes kiszerelésben kerül 1500 forintba. De ugyanez igaz bizonyos élelmiszeripari termékekre is: csökken a mennyiség és jelentősen növekszik az ár. Valljuk be őszintén, hogy ezek egymásra épülő, egymást erősítő, öngerjesztő folyamatok. Sokszor a multik elképesztő kajmánkodása és profitéhsége vezet ahhoz, amilyen szintű áremeléseket kell elszenvedni, és ársapkával vagy anélkül gyakorlatilag rendkívül gyenge védelmet biztosítanak az embereknek. S ha már itt szóba kerültek az előbb a különböző autógyártó cégek, amelyek horrorisztikus támogatásokat kapnak: önök, tisztelt államtitkár úr, sokkal több pénzt adnak a multiknak egy fő munkavállaló támogatására kivetítve, mint tették azt a 2010 előtti kormányok - ez egy nagyon szomorú megállapítás egyébként; önök ezt eltitkolják, erről nem szoktak beszélni a saját szavazóiknak, de attól még ez így van -, és ehhez képest milyen minőségű autókkal találkozunk; tisztelet a ritka kivételnek. Nem akarom a japán autók iránti elfogultságomat idehozni, mert az eleve megkérdőjelezné az objektivitásomat, de számos fogyasztóval, számos nagy nyugat-európai márka nem is annyira boldog és nem is annyira büszke, annál inkább bosszankodó és mérges tulajdonosával beszélgetve az elmúlt években egyértelműen arra a következtetésre jutottam, hogy az emberektől való pénzkicsikarás, pénzlehúzás, legalizált megkárosítás egyik melegágyává vált az autóipar. Tisztelet a kivételnek, mindig hozzáteszem, mert nem hirdetek kollektív bűnösséget vagy felelősséget e tekintetben sem. De bizony sok esetben a nagy német autóipari cégek termékei erősen megkérdőjelezhető minőségben készülnek el, és a meghibásodások, főleg a túlzott mértékű elektronikából adódó meghibásodások javítása százezres meg milliós költségeket jelent alsó-, középkategóriás autóknál is. Nem a luxuskategóriáról beszélek, mert az nem tartozik ide, meg aki meg tudni fizetni egy luxusterméket, az valószínűleg a javíttatását és a fenntartását is gond nélkül tudja vállalni. Itt az átlagemberek vagy az átlagnál alig jobban keresők által megvásárolt gépjárművekről beszélek. Nagy az árverseny, illetve 2020 előtt nagy volt az árverseny a gyártók között, a gépjárművek vételárában kevesebb hasznot tudtak érvényesíteni, beépíteni, a fogyasztók megkárosítására épített költségekkel pedig busásan visszahozzák az esetlegesen új autók vételárával el nem nyert, meg nem nyert vagy nem realizált hasznot. (12.50) Úgyhogy, amikor itt nagyívű vitákat folytatunk arról, hogy mennyire lesznek hatékonyak ezek az erre feljogosított szervezetek, akkor azért a napi gyakorlat szintjére térjünk vissza. Még egyszer felsorolom: a gáz- és villanyszámlák értelmezése, kiszámítási módja tekintetében oda kell sózni a szolgáltatóknak, államtitkár úr, annak érde-kében, hogy főleg ilyen nehéz időszakban ne károsítsák meg, ne húzzák le az embereket. Persze, könnyebb gazdasági időszakban sem, vagy kevesebb gazdasági nehézség közepette se realizáljanak olyan hasznot vagy ne emeljenek ki az emberek zsebéből olyan pénzt, ami nem jogos. Különösen nehéz és kiemelt terület az élelmiszerek sok esetben silány, csapnivaló minősége, az építőipar és az autógyártás, úgyhogy erre kiemelten szíveskedjenek figyelni a jövőben. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)