Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 10. hétfő - 30. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:

333 Fegyelmezési kérdés lett a magyar közoktatás legaktuálisabb ügye. Az életpályamodellből ez lett, egy engedetlenségi ügy. Arról beszélnek, arról írnak, hogy fegyelmi kérdések azok, amelyek a mai magyar közoktatást valójában jellemzik. Engedetlenség miatt önök büntetnek. Azt szeretném elmondani, hogy engedetlenség miatt mégiscsak érdemes bűnhődniük, az első engedetlenséget ugyanis önök, a kormány és a kormány megvalósított politikája követte el. Önök megfogadták egy bő évtizeddel ezelőtt, hogy egy olyan életpályamodellt vezetnek be, amely az egyik oldalról több munkát követelt a tanároktól, a másik oldalról rendszerjelleggel több pénzt ígért. Ezért a mindenkori minimálbért betették viszonyítási alapként, ezt megfogadták, megegyeztek, itt, a parlamentben az ön elődje, államtitkár asszony kihirdette, majd másfél év után önök engedetlenek voltak. Megszegték az ígéretüket. Engedetlenek voltak, mert saját, nem kikényszerített ígéretüket, nem valamiféle követelés eredményeként, hanem saját maguk által vállalt ígéretüket, másfél éves tényszerű politikájukat megszegték. Amikor engedetlenségről beszélek, ugyanakkor csak akkor lehet normális párbeszéd, hogyha elmondjuk, hogy van-e ebből kiút. Van. Van! Az a szakmai cél azonban, amit önök felállítottak, nem lesz jó, államtitkár úr. Önök azt mondták, hogy 2027-re fokozatosan a diplomás-minimálbér, illetve a diplomásátlagbér 80 százalékára fogják emelni a pedagógusok bérét, csak szerintem szakmailag ez téves dolog. Ne ezt csinálják! Ugyanúgy fognak járni, mint korábban, amikor rossz célkitűzést tettek maguk elé, egyébként sok pénzt tettek bele, aztán nem lett belőle semmi. Az lett belőle, hogy egy évtized után fegyelmi kérdés lett. Egyébként a szakszervezetek követelései, államtitkár úr, kimondottan visszafogottak. Nemhogy túlzóak, hanem visszafogottak és méltányosak. Ugyanis az a helyzet, hogy ha önök betartják a saját 2013-ban megtett ígéretüket, akkor a pedagógusok bére nem a tanári szakszervezetek által követelt 45 százalékkal lenne magasabb, hanem 97 százalékkal. A szakszervezetek nem is azt a 97 százalékot követelik, amit önök megígértek, hanem ennél méltányosabbat, majdhogynem a felét. (12.00) Ha önök betartották volna az ígéretüket vagy most pótolni kívánnák azt, az 800 milliárd forintba kerülne. Amit követelnek a tanári szakszervezetek, az 350 milliárd forint. Azt javaslom, hogy egyezzenek meg. Addig adják oda ezt a pénzt, amíg ez valóban még elégséges követelés. Sajnálattal kell közölnöm ugyanakkor, hogy csak a pedagógusbérek emelésével nem fog megoldódni a közoktatás teljes problémája. A pedagógusbérek emelése nélkülözhetetlen a színvonal megtartásához, de nem elégséges. Ön felelevenítette a múltat; hát, állok elébe. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy amikor átadtuk a kormányzást, a magyar közoktatás minden tekintetben jobb állapotban volt, mint 12 évvel később. (Rétvári Bence: Merész!) Jobb állapotban volt, ezenkívül tudtunk - már hogy a szereplők - egymással beszélni. Önök fölmondták a párbeszéd csatornáit. Megszüntették azokat a formákat, amelyeket korábban az önök első kormánya is alkalmazott, és amelyek nélkül nem lehet megállapodni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Állítsák ezt helyre! Hozzák vissza! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence miniszterhelyettes úr válaszol. Öné a szó. RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a nyugodt tónusát, amit megütött, tisztelt képviselő úr, ettől függetlenül nem fogok egyetérteni a java részével annak, amit ön mondott, de a felszólalásai hangütését azért mégiscsak köszönöm. Azt mondta, hogy 2010-ben milyen jó volt, mert volt párbeszéd. Azért, képviselő úr, kisebbségben kormányoztak, a saját koalíciós partnerükkel nem volt párbeszéd, nemhogy az ágazati szervezetekkel. Tehát azért ne fessük le úgy ezt az időszakot, mint amikor mindenki mindenkivel egyetértett, és szép párbeszéd volt! Amikor Gyurcsány Ferenc azzal indokolta, hogy miért kell a pedagógusok bérét csökkenteni: mert ez észszerű. Mert a Valutaalapnak volt két kérése, és ez észszerű. Ezt mondta Gyurcsány Ferenc. Egyrészt, hogy csak annyi kiadást vállaljon az ország, amelyre pesszimista forgatókönyv szerint is van fedezete, mondja a másikat, és a 13. havi pedagógusbér megszüntetése, a pedagógusbér csökkentése az IMF-fel megkötendő megállapodás miatt szükséges, és azt mondja, hogy észszerű volt, amit az IMF kért Magyarországtól. Ez nem a pedagógusokkal való párbeszédet jelenti, hanem az IMF-fel. Ami az IMF követelése, arra az akkori kormány azt mondta, hogy észszerű, és utána azt megvalósította. Ön arról beszélt, meg az volt a címe is a felszólalásának, hogy a jövő, az oktatás jövője. Ezzel egyetértünk. Azért is ivódhatott bele önökbe nagyon, mert amikor önök ellen tüntettek, akkor ez volt a transzparenseken, amikor a pedagógusok önök ellen tüntettek: „Ne a jövőn spóroljatok!” „Vesszenek az óvoda- és iskolabezárók!” - ezeket tették föl a tábláikra, és ezeket skandálták akkor, amikor önök voltak kormányon, és önök ellen tüntettek. Amikor, ma már itt elmondtuk, hogy mi történt: amikor 15 ezer tanárt elbocsátottak, amikor 381 helyen bezárták az iskolákat, amikor csökkentették a pedagógusbért, amikor privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót, fizetőssé tették a pedagógusképzést, bizony, ezt mondták önöknek, hogy ne a jövőn spóroljatok!