Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. december 7. szerda - 45. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1950 elkezdeni, és így kapcsolódtak össze az óvodásoktól a nyugdíjasokig a különböző generációk, és én azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly és nagyon nagy érték. Ki kell emelnem azt, hogy a Green Szolnokhoz kapcsolódó szervezetek nemcsak a nevüket adták a sikeres zöldakciókhoz, hanem folyamatosan ontják magukból a kiváló ötleteket. Azt mondhatom summázottan, hogy egészséges zöldszemüvegük van. Például a városban az egyik legfiatalabb, gyönyörű, zöld közterületen, az Ormos Imre parkban olyan madárodúkat telepítettek, amelyek nagyon-nagyon különlegesek, és a botanikus kert fáit gazdagítják, de természetesen folyamatosan bővül a résztvevőknek is és folyamatosan bővül a cselekvéseknek is a köre. Nagyon fontos az, hogy a gyermekek tanácsa, a Diákok Tanácsa csatlakozott, nagyon fontos az, ha csak néhány egyesületet emelek ki: a futóklubtól, a klímaklubtól, az idősek klubjától, a diáktanácstól, a gyermektanácstól, a Verseghy Könyvtártól, a Honvéd Sportegyesülettől a nőklubig, a Máltai Szeretetszolgálat, a különböző lakóközösségek, a Pletykafalu, a Városi Állatotthon, a Horgász Egyesület, a Jóllét Műhely, és sorolhatnám azoknak a nagyon eltérő, ámde sok ponton közös értékeket valló civil közösségeknek a nevét, amelyek nagyon jó példával jártak elöl. Ezt a példát jó szívvel ajánlom mindenkinek, hiszen arra a feltett kérdésre, hogy valóban mennyire közös felelősségünk a környezetvédelem, a természet védelme, Áder János, volt köztársasági elnök gondolataival zárom: „A természet megóvása, a környezetvédelem mindannyiunk ügye, feladata és felelőssége, nem azért, mert mindenki egyformán ért hozzá, hanem azért, mert mindenkit egyformán érint.” Ebben nagyon nagy a közös felelősségünk. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, Kállai Mária képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idei év brutális kihívások elé állított minden magyar családot. A 27 százalékos élelmiszeráfa, a gyermeknevelési cikkeken lévő áfa, a végrehajtói túlkapások, a brutális benzinár és a gyenge forint hatásai mind-mind valamilyen formában lecsapódtak a magyar családokon. Tulajdonképpen nem tudunk olyan famíliát mondani, amely kivonhatta volna magát ez alól. A fogyatékkal és/vagy autizmussal élő gyermekek családjai ugyanakkor fokozottan sérülékeny társadalmi csoportként még keményebben kell hogy szembesüljenek ezekkel a kihívásokkal, és joggal érzik úgy nagyon sokszor, hogy érdemi segítséget nem kapnak ebben a küzdelemben. Márpedig egy családban, ahol egészséges gyermeket nevelnek, jellemzően mind a két szülőnek módjában áll dolgozni, kétszer nyolc órányi munkát vállalni. Ugyanakkor példának okáért egy autista gyermeket nevelő család esetében nagyon-nagyon rendszeres az, hogy egész napos elfoglaltság a gyermeknevelés, és az egyik szülőnek nemcsak a keresete esik ki, de tulajdonképpen a teljes, amúgy munkára szánt idejét arra kell hogy fordítsa - ezt nyilván nagyon sokan szívesen megteszik -, hogy gondozzák és neveljék azt a gyermeket, aki esetében az intézményrendszer, a szakemberekben mért szűkösség és az anyagi erőforrások szűkössége nagyon-nagyon nehezen fejleszthető állapothoz is vezethet, és azt látjuk, hogy ez egy 24 órás szolgálat nagyon sok érintett szülő esetében 365 napján az évnek. Egy érintett családban egy átlagos szülő jellemzően annyit keres egy év alatt, mint egy országgyűlési képviselő egyetlen hónap alatt. De nagyon sok konkrét élettörténet és családtörténet érkezett be hozzánk, és egy öttagú család históriája nagyon szemléletesen megmutatja, hogy milyen nehézségekkel küzdenek az érintettek. Ők egy nyolcéves kisfiút nevelnek, aki ötéves korában kapott autizmus spektrumzavar kórképet. Azt látjuk, hogy egy átlagos fejlesztés, egy egyórás fejlesztés 5-10 ezer forintba kerül, és jellemzően magánúton érhető el, hiszen sokszor még jogilag a státusz meglenne, vagy az intézményben még fel is írnák azt a fejlesztést, szakember az, aki nem érhető el, vagy nehezen érhető el, és a TSMT-tornán, a logopédia és társai esetében nagyon komoly kihívás elérni ezeket a szolgáltatásokat. Egy öttagú család esetében az sem semmi, hogy napi 40 kilométert kell csak az intézménybe juttatás érdekében oda-vissza utazni, mivel a 36 ezres városban, ahol élnek, nincsen speciális iskola. Az látszik, hogy egy hónap alatt így minimum 60 ezer forintot tankolnak, az állami költségtérítés ebből ugyanakkor mindösszesen 16 ezer forintot utal vissza. Ez azért van, mert kilométerenként 21 forintos térítésre lehet igényt tartani. A mi jobbikos javaslatunk ezt 50 forintra vitte volna fel, nem egy túl magas összegre, hanem egy kicsit életszerűbb összegre, és bár először a Fidesz képviselői támogatásukról biztosították szavakban ezt a javaslatot, végül mégis megesett az a csúfság, hogy akár még két kezükkel különféle módon szavazva eltartózkodták, elkaszálták ezt a javaslatot. A TAB ülésén, ahova, ha úgy tetszik, fellebbviteli fórum elé vittem a javaslatot, ott pedig az az egészen elképesztő indoklás jött szembe, hogy az utazásiköltség-térítés növelése, az a nagyságrendileg 1,5 milliárd forint, amibe ez került volna, nem fér bele a költségvetési keretekbe; 1,5 milliárd forintról beszélünk! Ugyanakkor az utolsó, emlékeim szerint 8 milliárdos plakátkampány bőven belefért ebbe a keretbe. Látszik tehát, hogy bőven lenne hely, lenne tér segíteni. Mi úgy gondoljuk, hogy a költségvetési mozgástérbe mindez belefér, ezek a családok pedig természetesen megérdemlik az anyagi segítséget, de legalább annyira