Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. december 6. kedd - 44. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): - ELNÖK:
1876 végrehajtására miért nem került sor, illetve miért helyezték november 2-án hatályon kívül. Örülnék, ha erre végre most már tényleg kapnánk választ. Álláspontunk szerint a köz- és magánellátás viszonyának rendezése nélkül az egészségügy problémái nem oldhatók meg, ezért lehetővé kellene tenni az állami és magánszektor közötti szabályozott átjárás lehetőségét. Tájékoztatást kértünk arról, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 528/2020-as kormányrendelet 7. § (7) bekezdésében foglaltakkal szemben az erről szóló külön rendeletet miért nem alkották meg; mert ez még nincs megalkotva. Nem értünk egyet azzal, hogy az egészségügyi személyzet személyes közreműködői jogviszonyok keretében megteremtett rugalmasságát a törvényjavaslat szerint kirendeléssel tervezik biztosítani, amivel az orvosokat, ápolókat napi háromórás munkába járásra is kényszeríthetik. Tehát ennek érdekében is tájékoztatást kértünk: milyen kompenzációt terveznek biztosítani a munkába járás többletidőtartamának és többletköltségének ellentételezésére? Hogyan tervezik a foglalkoztatottak elvándorlását megakadályozni, ami ebben az esetben előfordulhat? Nem értünk egyet a szakrendelők államosításával még akkor sem, ha dr. Takács Péter államtitkár úr Magyar Orvosi Kamarának tett ígérete alapján a rendelőintézetek önkormányzati tulajdonban maradnak, az állam a fenntartó szerepét tölti majd be. Véleményünket az is alátámasztja, hogy 2012-ben a kórházakat az adósságállomány konszolidációjára hivatkozással vették át az önkormányzatoktól, az adósság újratermelődését azonban azóta sem sikerült megakadályozni. És az közel 60 milliárdra rúg már megint az idei év végére. Tehát tájékoztatást kértünk arról, hogy hogyan fogják megakadályozni azt, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó idős orvosok és ápolók a vármegyei kórházak ambulanciáin kössenek ki, emiatt elhagyják az egészségügyet, és csökkenjen a járóbeteg-szakrendelésekhez való helyben való hozzáférés lehetősége. A védőnők a házi gyermekorvosok praxisához vannak rendelve, ezért álláspontunk szerint, ha a városi kórházaknál lesznek alkalmazotti állományban, átláthatatlan működéshez fog vezetni. (14.20) Ezt is megkérdeztük, hogyan tervezik ezt az ellentmondást feloldani. Véleményük szerint, ha a mentősöknek az ügyeletet is el kell látniuk, félő, hogy leterheltségük miatt nem tudnak a sürgős esetekhez időben kivonulni. Tájékoztatást kértünk arról, hogy az ügyeleti rendszer átalakítására tekintettel tervezik-e a mentőszolgálat humán erőforrásának és eszközparkjának a bővítését. Kifogásolható az is, hogy a kötelező háziorvosi ügyeletet nem véletlenül este tízig határozták meg, mert munkajogi szempontból nem számít éjszakai munkavégzésnek, így a várandós vagy hároméves kor alatti gyermeket nevelő háziorvosok nem jogosultak ez alóli felmentésre. Tehát itt is tájékoztatást kértünk, hogy az idős, várandós vagy hároméves kor alatti gyermeket nevelő háziorvosok kapnak-e kivételt az este tízig tartó kötelező ügyelet alól. Álláspontunk szerint az alapellátási körzetek meghatározásának és a praxisjogok kezelésének Országos Kórházi Főigazgatósághoz rendelése túlzott centralizációt fog eredményezni, tekintettel arra, hogy a körzetekről olyan személy fog döntést hozni, aki nem ismeri az adott területet, illetve a praxisjogát elidegeníteni szándékozó orvos vagyoni értékű jogáról nem rendelkezhet szabadon. Az időm letelt, úgyhogy köszönöm szépen. ELNÖK: A következő hozzászóló Komáromi Zoltán, a Demokratikus Koalíció frakciójából, a fennmaradó időkeretre. Öné a szó, parancsoljon! DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Még két, Orvosi Kamara által beadott módosítás, ami nem jelent meg a TAB végső anyagában. Ők javasolták, hogy az állami mentőszolgálatnak az orvosügyeleti ellátásban való szerepét, hatáskörét, az ügyeleti ellátás rendjét külön jogszabály szabályozza, ugyanis a javasolt változás alapját adó Hajdú-Bihar megyei modellkísérlet eddig nem szolgált erre hihető bizonyítékokkal. A törvényjavaslat talán legvitatottabb pontja volt az, ami lehetővé tenné, hogy a munkahelyi menedzsment bármelyik egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott szakemberei illetményét egyelőre nem tisztázott és nem egyeztetett egyéni teljesítménymérés alapján 20 százalékkal csökkentse. Az Orvosi Kamarával egyetértésben azt állítjuk, hogy bár az egészségügyi dolgozók teljesítményének értékelése megoldandó feladat, de ez csak érdemi előkészítés, egyeztetés után és az intézményi minőségbiztosítási rendszerbe ágyazva valósítható meg, az ellátás minőségét és biztonságát így javíthatja. Ennek a komplex feladatnak a megoldására nem elegendő a jelen törvénytervezetben biztosított idő, a teljesítményértékelésnek inkább a motiváció növelését kellene szolgálnia. Az a véleményünk, hogy ez nem járhat az alapbér csökkentésével, és ezt az Orvosi Kamara is kinyilvánította. Arra már forrást kell biztosítani. Hiányzott a törvényjavaslatból a MESZK azon kérése, hogy a szakdolgozók speciális munkaügyi szabályait egy kicsit építsék bele. Nem találkoztunk ezzel, és természetesen hónapok-évek óta beszélünk arról, hogy a humán erőforrás hiányának az oka a szakdolgozók alacsony bérezése, erre vonatkozóan sem láttunk ígéretet, és a lakóhelyközeli ellátást veszélyeztetve látjuk azzal, ha az önkormányzati tulajdonban lévő, jól működő szakrendelőket egy megyei kórház bekebelezi dolgozóstul, infrastruktúrástul. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.) ELNÖK:
