Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. december 5. hétfő - 43. szám - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2021. évi egységes költségvetésének végrehajtásáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2023. évi egységes költségvetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK:

1786 paktumot kötött a bankokkal, a nemzeti érdekek képviselete helyett ezeknek, valamint a multiknak az érdekeit képviselve. Mindezt alátámasztja a meglehetősen tisztázatlan kategóriaként tételeződő Gazdaság-újraindítási Alap forrásainak felhasználása is. Ugyan a kormány az eredetileg elkülönítettnél több száz milliárd forinttal többet költött, de a Covid miatt bajba került hazai cégeket, munkavállalókat nem nagyon segítették. Az iszonyatosan rossz népegészségügyi és mortalitási mutatóink tükrében mindennél beszédesebb az az adatpár is, amely a tavalyi 5 százalékos inflációt, valamint az egészségügyre fordított mindössze 0,4 százalékos forrásbővülést jelzi. Kényszerű, permanens spórolás terhe alatt nyög ez az ellátórendszer is. Ha pedig azt nézzük, hogy egy átlagos magyar férfi 11 évvel kevesebb egészségben eltöltött évre számíthat, mint példának okáért egy svéd, akkor kritikánk teljesen jogos. A zárszámadás sorait böngészve itt is bőven találunk fals számokat. Az általunk is jó kezdeményezésnek tartott „Nők 40” program 300 milliárd forintba kerül, ezzel nincs is probléma. Azzal viszont már annál inkább, hogy ezt a tételt is a családtámogatások közé sorolják, amivel végül egy felbruttósított, a valóságnak nem teljesen megfelelő végső számot nyernek. Az pedig, hogy a családi adókedvezmény 17 milliárd forinttal csökkent a korábbi évhez képest, mindannyiunkat a közelgő népesedési katasztrófára kell hogy emlékeztessen. A kormányzati sikerpropagandával ellentétben sajnos nem következett be a demográfiai fordulat, az igénybe vett családi adókedvezmény-tömeg nem véletlenül csökkent. Ennek oka pedig nem más, mint hogy egyre kevesebb a születendő gyermek. A kormányzati PR-ba nem illik bele annak beismerése, hogy egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik a népesedési csőd eljövetele. Társadalmunk rohamosan elöregedik. Az öregedési index, tehát a 65 év feletti honfitársaink 14 évnél fiatalabbakhoz mért aránya 140 százalék feletti, a népességfogyás eredményeként pedig egyre bizonyosabbá válik, hogy fél évszázad múlva 6,5 millió lakosa lesz hazánknak. Erről, az ezáltal előrevetített problémákról nincs szó az anyagban, pedig a demográfiai bomba egyre hangosabban ketyeg. Nyilván nem most kezdődött mindez, hiszen 1958 óta, négy szűk évet leszámítva, nem tudtuk reprodukálni magunkat. Tehát az igazsághoz tartozik, hogy nem a kormány okozta a problémát, de ez a kormány volt az, amelyik elszalasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy a Ratkó-unokák népes generációját felhasználva érdemben fordítani tudjon a népesedési agónián. Erre több felvetés is van. A Jobbik konzervatív pártként nem preferálja az alanyi jogon járó, segélyszerű juttatásokat. A családi adókedvezmények szisztémájával egyet tudunk érteni, de a nyomorúságos hazai bérek miatt ezt sok család nem tudja realizálni. A kormány hagyta elinflálódni a családi pótlék értékét, így ennek kompenzálásaként vetettük fel a családi kártya javaslatát. A megduplázott családi pótlék megemelt része alapvető élelmiszerekre, gyermekneveléshez szükséges cikkekre, illetve ilyen szolgáltatások finanszírozására lenne ilyenformán felhasználható. A demográfiai összeomlás meggátlásának egyik alapja lehetne, lehetett volna egy átfogó, állami hátterű bérlakásépítési program elindítása. Miután a lakhatási célú előtakarékosság állami lábát a kormány kirúgta, ez segíthetett volna a terület problémáinak enyhítésében. Noha új konstrukciót ígértek, de a javított LTP-, lakástakarékpénztári konstrukcióból nem lett semmi, ennek eredménye pedig fájón kézzelfogható: elmaradó társasházi fejlesztések, alacsony volumenű lakásépítés, az otthonteremtés nehézségei miatti kivándorlás. A kiadott építési engedélyek száma - és nem a ténylegesen megépült új lakások száma - a vonatkozott évben 30 ezer volt, ez pedig azt jelenti, hogy a hazai 4,5 milliós lakóingatlan-állomány lecserélődéséhez 200 év szükséges. Mindeközben furcsa anomália, amivel a kormány nem tud, s lehet, hogy nem is akar mit kezdeni, hogy 550 ezer lakás üresen áll. A Jobbik részéről nem látjuk annak a leghalványabb kormányzati jelét sem, hogy ezt a kérdést konstruktív módon megpróbálnák rendezni, holott ezek az épületek kiváló alanyai lehettek volna egy állami bérlakásprogramnak. Véleményünk szerint tehát a lakhatás- és ingatlanpolitika nem működik. Ráadásul a korábbi ciklusok során hagyták leépülni a hazai építőanyag-gyártó kapacitást, és azóta sem történtek hathatós lépések annak érdekében, hogy ebből visszaszerezzünk valamit, közben viszont a külföldi kézbe került, hosszú ellátási láncok miatt brutális az áremelkedés ezen a területen is. (18.50) Népesedési problémáink kapcsán szólni kell a nyugdíjasokról is, illetve a Jobbik által felvetett szülőtámogatási rendszerről. A lényegesen nagyobb szja-bevétel lehetőséget teremtene arra, hogy a kormány érdemben foglalkozzon azon javaslatunkkal, hogy a befizetett szja 10 százalékáról szabadon rendelkezhessenek a munkavállaló polgárok. Ebből az összegből lehetne a szülőket támogatni, ami véleményünk szerint a generációk közötti szolidaritás szimbolikus, gesztusértékű megerősítése lenne, noha összvolumenét tekintve ez alacsonyabb tételt jelentene, mint a kormány által nem várt, de realizált pluszbevétel. 2021-ben 5400 milliárd forint áfabevételt láthatunk. A következő zárszámadásnál már legalább 7000 milliárd forint lesz ez a költségvetési bevételi tétel. A Jobbik a kormány részéről elkövetett inkorrekt lépésnek, a magyar emberek elleni árulásnak tartja, hogy a magasabb infláció, a magasabb árak miatt beszedett áfatöbbletet a büdzsé benyeli. Álláspontunk szerint ezt a válságon generált extraprofitot célszerű lenne a családoknál hagyni. Az alapvető élelmiszerek, továbbá a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfájának csökkentése ezekből a forrásokból megfinanszírozható volna. Ugyan a kormányzati és a KSH által publikált statisztikák viszonylag magas átlagbérekről szólnak, ezzel szemben viszont a NAV-adatok bruttó 350 ezer forintos átlagfizetésről