Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - GRÉCZY ZSOLT (DK):

1625 mértékben még úgy sem működtetni, mint Hajdú-Bihar megyében, és majd kiszervezik valamelyik ismerős baráti, haveri oligarchának. Ez ennek a sztorinak a vége, ahogy láttuk már nagyon sok esetben, és én attól félek, hogy közel járunk a valósághoz (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), lásd a hulladékszállítást vagy sorolhatnánk ezt a végtelenségig. Államtitkár úr, gondoljon Palkovics miniszterre sűrűn! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm. Újból visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Megadom a szót Gréczy Zsoltnak, a DK képviselőcsoportjából. Parancsoljon! GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már nagyon sok mindenről beszéltünk itt ma este, és még nagyon sokféle téma vár itt ránk, hogy megvitassuk. A szociális rész és az egészségügy összekapcsolódására szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis Magyarországon nagyjából 3 millió olyan magyar ember él, aki nem fogja tudni ezeket az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni. Látva azt, hogy milyen rettenetes megélhetési válságba sodorta az Orbán-kormány Magyarországot és a Magyarországon élőket, itt ez egy különösen nagy veszély, ami leselkedik sok millió magyarra. Például a megélhetési válság része az az iszonyatos, elszabadult infláció, ami a magyar embereket sújtja. Elég bemenni egy közértbe, és megnézni, hogy mibe kerül egy bevásárlás, és mondjuk, mibe került öt évvel vagy tíz évvel ezelőtt, ha ugyanazokat a termékeket szeretnénk megvásárolni. Képzeljük el, hogy mondjuk, valakinek van egy 100 ezer forintos nyugdíja, és azt látja, hogy ugyanazért a pénzért feleannyit sem tud vásárolni, mint akár két évvel ezelőtt a közértben. Ez azt is jelenti, hogy az egészségügy szolgáltatásaihoz is sokkal kevésbé fog tudni hozzáférni az ellehetetlenült szociális helyzete miatt. De nemcsak az infláció sújtja az embereket ez ügyben, hanem a rezsiemelkedés is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy teljesen elszabadultak a rezsiárak. Az Orbán-kormány az áprilisi választás előtt rezsicsökkentést hazudott, majd április 3-a után szépen duplájára emelte az áram díját, és hétszeresére emelte a gáz árát. Ez azt is jelenti, hogy a magyar családoknak, tehát mindazoknak, akiknek igénybe kell vennie a magyar egészségügy szolgáltatásait, sokkal több pénzt kell fizetni egyáltalán a napi létezésre. Márpedig akinek arra kell költenie a jövedelme vagy a nyugdíja nagy részét, hogy egyáltalán fűteni tudjon vagy világítani tudjon, vagy meg tudjon otthon fürdeni, arra az a lehetőség is vár, hogy nem fog tudni megélni a fizetéséből, és amikor egészségügyi szolgáltatást akar igénybe venni, akkor erre sem lesz lehetősége. (23.20) Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a gyógyszerárak emelkedése hogyan hat például ezekre az emberekre. Ez a szociális válság, amit az Orbán-kormány rászabadított a magyar állampolgárokra, az egészségügyi szolgáltatások területén is rendkívüli válságot fog okozni rengeteg magyar embernek. Szó esett itt arról, hogy elégedettséget mérnek, amikor az emberek orvoshoz fordulnak, és akkor megmondják, hogy mennyire voltak elégedettek a szolgáltatással. Én még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki ne lett volna elégedett azzal az orvossal, vagy legalábbis ne azt mondta volna, mikor végre eljutott egy orvoshoz, mondjuk, este hétkor egy törött karral bement egy sürgősségi ellátásra, és hajnali háromkor már végre foglalkoztak vele, és akkor sem üvöltözött, és mondta azt, hogy mi folyik itt a magyar egészségügyben, hanem örült, hogy végre valaki szóba állt vele, és végre valaki megröntgenezte és begipszelte a karját. Tehát ez az elégedettségmérés az egészségügy esetében, hogy úgy mondjam, kicsit bizonytalanul fogadott tényállítás a részemről, egész egyszerűen azért, mert emberek vagyunk, és ha meglátunk egy fehér köpenyes embert, akkor azt reméljük, hogy az megment minket vagy megvéd minket, vagy gondoskodik a hozzátartozónkról, és ezáltal minél hamarabb haza tudjuk őt vinni, mondjuk, egy kórházból. Ezt is egy súlyos problémának látom. Azt is szeretném elmondani, hogy itt előkerülnek azok a témakörök, hogy 2010 előtt milyen iszonyatos helyzet volt itt, és bezzeg 2010 óta minden milyen fantasztikus. Ha minden olyan fantasztikus lenne 2010 óta, négy kétharmaddal és teljes felhatalmazással, amit önök mindenféle jogi köntösbe bújtatva megszavaznak maguknak, ez azt jelenti, hogy itt ülünk hajnalig vagy reggelig, vagy nem is tudom, meddig, az mind azt jelenti, hogy az egészségügy és a szociális rendszer Magyarországon válságban van, és ezt a válságot önök idézték elő a négyszer kétharmados tevékenységükkel. Senki más, erről csak önök tehetnek. Csak szeretném jelezni, hogy az is sokszor elhangzik, hogy 2010 előtt milyen rettenetes állapotok uralkodtak, mondjuk, a szociális szférában vagy a gazdasági helyzetben. Akkor azért szeretném jelezni, hogy 2002-ben, amikor az első Orbán-kormány megbukott, akkor a következő kormány egy 50 százalékos egészségügyibéremeléssel kezdte meg a ciklust, és ez, azt gondolom, azóta is egyszeri emelésben egészen példátlan az elmúlt több mint 30 év történetében. Lehet, hogy önök ezt nem szavazták meg, mert ilyenkor mindig az szokott jönni, hogy az ellenzék ezeket nem szavazza meg, tehát akkor az egyik azt mondja, hogy én 55 százalékot adtam volna, és nyilván ezért ezt nem támogatom, de az 50 százalékos béremelést egész egyszerűen nem lehet elvitatni. Mint ahogy azt sem lehet elvitatni, hogy abban a bizonyos nyolc évben, 2002-2010 között tették teljes lefedettségűvé a légimentést Magyarországon. Több száz kórházat, kórházi osztályt, mentőállomást újítottak fel, többek között a Gyurcsány-kormány, és ezt bizony nem lehet elvitatni attól az időszaktól.