Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK):

1604 kezdte a mondandóját. Én azt gondolom, hogy a Fidesz etikai bizottsága bizonyára már összeült a témában, merthogy a valóságot mondta, az Eurostat-, a KSH-, az OECD-adatokat, amelyekből az derül ki, hogy iszonyatosan nagy baj van Magyarországon az egészségügy területén. Egy olyan országban élünk, ahol az elmúlt tíz évben is folyamatosan rosszabbodott az emberek egészségügyi állapota, folyamatosan nehezebb és nehezebb orvoshoz, egészségügyi ellátáshoz jutni, ha pedig hozzájutnak, azt rosszabb és rosszabb minőségben sikerül az államnak biztosítania. Ezek tények, tisztelt képviselőtársaim és államtitkár úr. Sorolnám azokat, amiket a konkrét tények mutatnak, csak néhányat. Például a születéskor várható élettartam Magyarországon öt évvel az európai országok átlaga alatt volt. Mondhatja erre államtitkár úr, hogy ó, persze, de hát ne hasonlítsuk magunkat Franciaországhoz, Németországhoz, a gazdag országokhoz, viszonyítsunk a környező országokhoz, de az a helyzet, hogy a visegrádi négyek mindegyikétől is elmaradt a születéskor várható élettartam az utolsó adatok szerint. Aztán, ha azt nézzük, van egy szörnyű adat, a 15 évnél idősebb lakosságnak majdnem kétharmada szenved orvos által megállapított tartós betegségben, egyharmada például magas vérnyomásban, közülük is természetesen az idősebbek nagyobb arányban, de még a fiatalabb korosztálynak, a 34 alattiaknak is több mint az egyharmada ide tartozik. Tehát betegségek sújtják a magyar lakosságot egyre nagyobb arányban. Ha eljut oda a statisztikában az államtitkár úr, akkor a százezer lakosra számított halálozási ráta a teljes magyar lakosságra vonatkozóan - ez 2015-ös adat - 45 százalékkal volt magasabb, mint az EU-átlag, és az összes visegrádi ország átlagát meghaladta, Lengyelországét például 18 százalékkal, hogy mondjak ilyet. Ebben a halálozási statisztikában a keringési rendszeri betegségek csoportjában Magyarország mutatója a legrosszabb, az emésztőszervrendszeri betegségeknél, az öngyilkosságnál Magyarország vezet, a daganatos betegségeknél a magyar érték a legmagasabb. Tehát egy olyan országról beszélünk, ahol széles tömegek egyre több betegséggel küzdenek, tehát egyre több és több erőforrást és figyelmet kellene a magyar kormány részéről kapnia a lakosságnak, mert egyre több és több beteggel kell szembesülnünk, vagyis az ellátórendszer, a kórházak, a háziorvosok egyre több és több betegnek a betegségét kell hogy segítsék, illetve megoldják. Ehhez képest hogyan állunk ennek a finanszírozásában, hogyan állunk az állami forrásokban? Ha a költségvetési kiadáson belül a kiadás főösszegét nézzük az egészségügyi kiadásokhoz képest, akkor az elmúlt években, tehát az Orbán-kormány alatt 12-13 százaléka volt a költségvetési kiadás főösszegének az egészségügyre fordított kiadás. Az utolsó adat, amit én ebben találtam, az 13,1 százalék. 2010-ben ez majdnem 15 százalék volt, 14,8, 2009-ben is 14,4, de még a 2008. évben, amikor világgazdasági válság volt is, 14,7 százaléka volt a költségvetési kiadásnak az egészségügyi kiadás. Bizony ám, a Gyurcsány-kormány idején majdnem 15 százalék volt, most meg önöknél 13! Érti? 13:15, így mutatom, hogy értse. Ha az egy lakosra jutó egészségügyi kiadásokat nézzük, akkor az 2017-ben az utolsó adatnál 22 százalékkal volt kisebb, mint a cseheknél, 10 százalékkal maradt el a szlovákokhoz képest. Tehát még a visegrádi országokbeli országokhoz képest is sokkal kevesebb pénz jut az önök kormányzásának köszönhetően a betegeknek. Ha GDP-arányosan nézzük, mert így is szokták nézni, így sem jutunk ám szebb adathoz! Ha egybetennénk az állami és a magánegészségügyi kiadásokat, tehát amit az állampolgárok maguk tesznek hozzá, mellé rakom az államit, akkor a GDP 7,4 százalékát fordítjuk egészségügyre. Ez az alsó harmadában van az Unióban. Nem vagyunk az utolsók, de nagyon-nagyon közel vagyunk az utolsókhoz, és nincsen ebben javulás. Nincsen ebben javulás, tisztelt államtitkár úr. Ha máshogy fogalmazom meg ugyanezt, hogy mennyit költünk egészségre, ha azt nézzük, akkor az egészségügyi közkiadások 58 százalékkal nőttek. Erre mondhatná, hogy ez nagyon szép szám, ez egy szép nagy növekedés az elmúlt tíz évben, csak ha ebből az inflációt leszámítjuk, akkor 13 százalékos csökkenésről beszélünk. 13 százalékkal kevesebbet költ az állam az egészségügy működtetésére az önök kormányzása idején, képviselő uraim, az önök kormányzása idején, államtitkár úr. Ha nézzük a gyógyszereket, a gyógyszerkiadások közel felét közvetlenül a háztartások finanszírozták. Tehát nem kaptak segítséget semmilyen módon sem, közvetlenül a háztartásoknak kellett, az európai országok viszonylatában extra magasnak számít ez a közel 50 százalék. Ha azt mondanám, hogy a járóbeteg-ellátásban és ennek a költségeinek viselésében mennyire viselik a terheket a háztartások, az 42 százaléka, tisztelt képviselőtársaim, megint csak extra magas arányokban a lakosság maga kényszerül finanszírozni a saját maga orvosi ellátását, természetesen, akinek van erre erőforrása, van erre pénze, aki megteheti. Az történt, tisztelt államtitkár úr, ebben az országban, az önök kormányzásának köszönhetően, hogy noha széles tömegek fizetik a tb-t, hiszen munkavállalóként ezt befizeti utána a munkáltató, levonják a béréből, de közben nem kapja meg azt a szolgáltatást semmilyen módon sem, ami akár alapként neki járhatna, és alapként elvárható lenne. Ezért, aki teheti - és ez zajlik, és az egyik képviselőtársam erre már tett utalást -, mindenki menekül az állami egészségügyből, aki teheti, és átmegy magánegészségügybe. És természetesen közben azt mondja, hogy ő befizeti, illetve a munkáltatója befizeti utána a tb-t, de semmilyen módon nem kap tőle szolgáltatást, nem tud kapni olyan szolgáltatást, ami azért a pénzért járna, ezért a kevesebb vagy több forintjából a magánegészségügybe megy át. Ez ma már széles jelenséggé vált, természetesen ez csak a gazdagoknak, a felső középosztálynak megengedhető, de mégiscsak ez egy jelenség. Ez azt mutatja, hogy aki teheti, az menekül az