Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár:

1586 ellátás biztonsága kerül veszélybe, akkor ezen nekem is el kell gondolkodnom, és itt tolmácsolnom kell Dél-Somogynak és az ilyen perifériára szorított, halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított térségeknek, aprófalvas vidékeknek az aggodalmát önök felé. Hallják meg ezeket a szavakat, és az a helyzet, hogy fogadják meg azokat a szakmai észrevételeket, amelyeket itt az ellenzék részéről is önök elé tárunk! Sorolni fogom azokat a statisztikai számokat, amelyek talán - talán! - meggyőzik önöket is arról, hogy életveszélyes így ezeket az úgynevezett reformokat bevezetni akkor, amikor ilyen mutatókkal találkozunk, mondjuk, a Csurgói, a Barcsi vagy éppen a Nagyatádi járás településeinek kapcsán. Köszönöm. (Taps a Jobbik, a DK és a Momentum soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most pedig megadom a szót Takács Péter államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden reagálnék az elhangzottakra. Köszönöm szépen a konstruktív hozzászólásokat, és azt is el kell mondanom, hogy a tegnapi megbeszélés is nagyon konstruktív hangnemben zajlott, és elsősorban szakmai és nem politikai kérdéseket kaptunk az ott megjelenő frakcióktól, amelyekre, úgy érzem, döntő többségében megfelelő szakmai választ is adtunk. Igaz, hogy pár kérdést ma újra feltettek, de majd újra válaszolok rájuk. Azt mindenesetre sajnálom, hogy három frakció nem képviseltette magát. A meghívásra pedig azért ez az időpont volt kijelölve, hogy a frakcióknak legyen egy hetük a törvény szövegének a tanulmányozására. Néhány felvetésre most reagálnék, amit, úgy érzem, mindenképpen meg kell tenni. Komáromi Zoltán képviselő úrral teljes mértékben egyetértek abban, hogy nagyon fontos a kommunikáció, ezért aztán amióta én a magyar egészségügyben olyan pozícióban vagyok, hogy érdemi ráhatásom van a dolgokra, igyekszem nagyon aktívan kommunikálni. Talán emlékszik is rá, képviselő úr, hogy a Covid-ellátás idején mint egy frontkórház vezetője, aztán pedig mint az országos kórházi főigazgató ellátásért felelős helyettese folyamatosan igyekeztem lakosságot és a szakmai szervezeteket a médiában tájékoztatni. Én azt javaslom a képviselő úrnak, hogy azokat a médiákat is olvassa el, ne csak az önök által független-objektívnek gondolt médiából tájékozódjon. A felvilágosítás valóban nagyon fontos. A „népegészségügy” és a „prevenció” szóra keresett rá a képviselő úr. Az a helyzet, hogy ez nem változott, nem újdonság a korábbiakhoz képest. Kiemelten fontos szerepet tulajdonítunk neki, ennek megfelelően most fel is kértem Ádány Róza professzor asszonyt, hogy a nemzeti népegészségügyi programot szerkessze meg egy nagyon elismert szakértői gárdával, és a kormány-előterjesztésben - amely egyébként a szakmai szervezeteknek is megküldetett -, utaltunk rá, hogy a kormány annyira fontosnak tartja a prevenciót és a szűrési program felülvizsgálatát, hogy kötelezte a Belügyminisztériumot arra, hogy március végéig egy teljesen új szemléletű prevenciós és szűrési programmal jöjjünk majd vissza, és egy nagyon komoly társadalmi és szakmai konzultáció fogja ezt megelőzni. Amit én személy szerint is nagyon fontosnak tartok, hogy teljes szakmai és társadalmi konszenzus legyen a magyar szűrőprogram fölött, ugyanis - egy érdekes adatot mondanék - a daganatos halálozásokkal kapcsolatban mindig elhangzik, hogy milyen helyen szerepelünk OECD- és uniós átlagban, viszont még egy nagyon fontos adatot mondanék. A daganat felismerésétől az esetleges sajnálatosan bekövetkezett halálozásig nagyságrendileg ugyanannyi idő telik el, mint Hollandiában vagy Skandináviában. Magyarul: a magyar egészségügyi szervezet része, az ellátórendszer, a szakellátás, legyen szó gyógyszerről vagy egyéb terápiáról, mindent meg tud adni a daganatos betegnek, hogy ugyanazt az ellátást kapja meg ugyanolyan színvonalon, mint Hollandia vagy Svédország. Amiben tényleg önkritikusnak kell lennünk, az a prevenciós szemléletnek az erőltetése, ebben egyébként egyetértés van köztünk és a szakmai szervezetek között is. Ennek megfelelően és ennek a szellemében még a tavasszal ki fogjuk dolgozni a népegészségügyi és szűrési koncepciót. Az ügyelettel kapcsolatban több képviselő asszonytól és úrtól elhangzott, hogy távolabb kerül az ellátás a lakosságtól. Kérem szépen, itt nem a fizikai távolság, hanem az idő az a dimenzió, amit figyelni kell, az idő, ami sürgősségi esetben igazán fontos; ugye, itt elsősorban a kardiovaszkuláris állapotok azok, amelyek valódi nagyon szűk időablakot jelentenek, egy stroke esetében például ez csak másfél óra. A mostani ügyeleti rendszerben a beteg sajnos nehezen találja meg, hogy ki a kompetens személy, akihez az első tünetekkel fordulni kell. A beteg kezét mi most szeretnénk megfogni, megyénként egyetlenegy telefonszám lesz, amit fel kell hívni, és olyan ember fogja felvenni a telefont, aki őt olyan ellátási szintre irányítja, ahol definitív ellátást fog kapni. (19.10) Ezen változtatni kell a jelenlegi helyzetben. Jelenleg az önkormányzatok által leszerződtetett magántulajdonú ügyeletszervező cégek között ugyan vannak, akik rendesen és tisztességesen ellátják a munkát, ellátják a szervezést, és biztosítják azokat a feltételeket, amiket a szerződésben vállaltak, de sajnos ez korántsem egyenszilárdságú. Ez volt a tapasztalat. Az önkormányzatoktól és a betegektől kaptunk olyan visszajelzést, hogy ezen a területen kezdjünk valamit. Hát, nem jobb egy olyan rendszer, ahol egy kiképzett mentős veszi fel a telefont, és kikérdezési protokoll alapján sorolja a beteget, mint egy magán-ügyeletszervező szolgáltató, aki adott