Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK):

1584 majd kormányrendelettel fogják kezelni. Hát, kérem szépen, egy nagyon fontos ágazati szegmenst, egy teljes intézményi ellátórendszert átrakni egyik törvényből a másikba úgy, hogy nem látjuk, hogy pontosan, még egyszer: hány intézmény, mely intézményt, mennyi kapacitást helyeznek át egyik törvényből a másikba, egyik ellátórendszerből a másikba, szerintem ez nem elfogadható, ez egy olyan bizonytalanság, amit ebben az esetben egyébként tényleg nem lehet támogatni. Nem tudjuk pontosan, hogy ki fog ápolni, kiket fognak ápolni, hogyan fognak ápolni, milyen feltételek mentén fognak ápolni, hiszen a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy gyakorlatilag minden további részletet majd valamilyen, későbbi miniszteri vagy kormányrendelet fog szabályozni. Tehát gyakorlatilag egy biankó csekket adnánk most a kormánynak, ha ezt a törvényjavaslatot egyébként elfogadnánk. Márpedig szerintem olyan horderejű kérdésről és helyzetről van szó ápolás-gondozás terén, amivel kapcsolatban pontosan kéne látnunk, hogy mit tervez a kormány, és ezt a biankó csekket senkinek, nemhogy a Fidesz-KDNP-kormánynak nem lehet egész egyszerűen odaadni. Ha továbbmegyünk, akkor ezt a bizonytalanságot látjuk a betegek oldaláról, a családok oldaláról, és arra a szempontra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez kinek mennyibe fog kerülni, mennyi pénzt szán erre az átalakításra az állam, és mennyi pénzt fognak kérni a családoktól, hozzátartozóktól térítési díjjal kapcsolatban. Nyilván a szociális törvény is ismeri a térítési díj fogalmát, például az idősellátásban alkalmazzák. Kérdés az, hogy vajon ennél az átalakításnál hasonló szabályokat akarnak-e, de tulajdonképpen itt is úgy fogalmaz a törvény, hogy majd az intézmény vezetője 15 napon belül meghatározza a térítési díjat. Mi alapján határozza meg? Mennyit kell fizetnie azoknak, akik ápolásra szorulnak, mennyit kell fizetnie az ő családjuknak? Vannak további nagyon fontos kérdések és pontok ebben a törvényjavaslatban, ugye, azért úgy tűnik, hogy ami államosítási és központosítási irány, ezzel messzemenőkig nem értek egyet. Bizonyos szándékoktól egyelőre elálltak. Ez elsősorban most a szakrendelők átvételét érinti. A törvényjavaslat szerint a jövőben, a közeljövőben az önkormányzatoktól, akik szakrendelőket tartanak fenn különböző formákban, még több adatot fognak bekérni, nyilván monitorozni, felmérni akarják a helyzetet, de egyértelműen ez az államosítási kockázat és veszély nemhogy elmúlt volna, hanem fokozódik, még akkor is, ha ez a konkrét államosítás nem következik be. Én amellett szeretnék érvelni, hogy nagyon-nagyon fontos szempont az, hogy egy helyi településnek legyen beleszólása az ott lakó lakosság életének alakítását szolgáló szolgáltatásokba. Akár egészségügy, akár oktatás, akár kultúra, akár szociális ellátás vagy az élet számos más területe, a helyi érdekek, a helyi értékek, a helyi tudás, a helyi motivációk, a helyi akarat, a helyi igények becsatornázása ezekbe az ellátásokba nemcsak hogy szakpolitikailag indokolt, de a demokráciának is az egyik alapköve. Ezt az alapkövet számos szakpolitika terén, oktatásról ha beszélünk, szociális ellátás bizonyos pontjairól, pláne most az egészségügyről, elvették már vagy el akarják venni. Nem lehet mindent központilag meghatározni és szabályozni, a helyi szintre szükség van, és én azt látom, hogy a szakrendelők az elmúlt években bebizonyították azt, az önkormányzatok bebizonyították azt, hogy nagyon jó gazdái a szakrendelőknek, saját forrásból fejlesztették a szakrendelőket, beruházásokat tettek. Nem szabad elvenni a szakrendelőket az önkormányzatoktól. Kérjenek be bármennyi adatot is, de a jövőben ne államosítsák a szakrendelőket, ez mindenképpen egy alaptétel. Beszélhetünk az egészségügyi szolgálati jogviszony változtatásáról, itt a közreműködői szerződéseket kell kiemelni. Bizonyos lehetőségeket elvesznek, személyes közreműködésről beszélek. Itt azt a kockázatot említeném meg, és kíváncsi vagyok a kormány válaszára: hogyan kezelik azt a veszélyt, hogy azok az orvosok, akik most személyes közreműködők, és a rendszerben jelenleg így találják meg a számításukat, akár a magánegészségügy, akár az állami egészségügy szektoraiban vesznek részt, hogyan lesznek abban motiváltak, hogy továbbra is az állami egészségügyben maradjanak meg? Hogyan nem fognak átmenni a magánegészségügybe, vagy hogyan nem fognak elmenni nyugdíjba, akik ezt megtehetik, mert elég idősek jelenleg? Ott vannak a védőnők, akiket viszont úgymond államosítanak, tehát ott bejön a központosítás. Mindig is úgy hivatkoztak az elmúlt években a védőnői rendszerre egyébként, hogy az egy magyar unikum, unikális, ahogy ez működik, akkor miért kell ezt megváltoztatni? Miért kell ezt a rendszert megbolygatni? Gyakorlatilag itt a körzet kialakítója, a munkáltató és az a hely, az a tér, ahol dolgoznak a védőnők, elkülönül egymástól. Nem igazán értem, erre miért van szükség. És nyilván itt a vita további részében további szempontokat is el fogok mondani. Még egyszer: örülök, hogy volt egyeztetés, örülök, hogy volt komoly adatfelmérés, a törvényjavaslat mégis számtalan bizonytalanságot és kérdőjelet rejt magában. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Kanász-Nagy Máté képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Komáromi Zoltán képviselő úrnak, DK. DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Biztos, hogy lesz néhány ilyen hozzászólásom, én egy friss országgyűlési képviselő vagyok, és valahol, amikor olyan számokat és olyan adatokat hallok, amivel nem értek egyet, én azt szeretem korrigálni, mert akkor ugyanarról beszélünk, akkor ugyanazt mondjuk. Előzetesen még ez a tegnapi egyeztetés, én ezt komolytalannak tartom. Tehát, ha a miniszter úr ténylegesen le akar ülni a frakcióvezetőkkel vagy akár a szakpolitikusokkal, akik vezetik az adott párt szakpolitikáját, akkor azért adni kellett volna legalább egy hetet