Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1582 lehetetlenülni. Egy korábbi szóbeli kérdésemben felhívtam már a figyelmet arra, hogy az ügyeleti rendszer átalakítása humánerőforrás- és eszközparkbővítés nélkül kegyelemdöfés lesz a Mentőszolgálat számára. A mentősök leterheltségük miatt a saját feladatukat sem tudják mindig kifogástalanul elvégezni, ha az ügyeletet is el kell látniuk, félő, hogy sürgős esetekhez nem tudnak időben kivonulni. A kötelező háziorvosi ügyelet kapcsán a szakszervezet arra is felhívta a figyelmünket, hogy az elöregedett háziorvosi kar nem vállalja majd az ügyeletet, az idős háziorvosok kiesése miatt a nappali ellátás veszélybe kerülhet. Kifogásolták továbbá azt is, hogy a háziorvosi ügyelet nem véletlenül lett este tízig meghatározva, mert munkajogi szempontból nem számít éjszakai munkavégzésnek, így a várandós vagy a hároméves kor alatti gyermeket nevelő háziorvosok nem jogosultak ez alól felmentésre, amit a Mi Hazánk Mozgalom elfogadhatatlannak tart. (18.40) A törvényjavaslat szerint a kórházak helyett a szociális ellátásba kerülnének át, akik tartós ápolásra, gondozásra szorulnak, és jelenleg a kórházak elfekvő részlegein vannak elhelyezve. Ebből a célból szakápolási központokat alakítanak ki, ahova a betegekkel együtt az ágyak és a személyzet is átkerülnek. Az átadott dolgozók egészségügyi szolgálati jogviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át, garanciaként az illetményük nem lehet kevesebb, mint az átadást megelőző hat hónap átlagos jövedelme. Bár a részletszabályok ismerete nélkül nem tudjuk, hogy a szakápolási központok hol kerülnek kialakításra, álláspontunk szerint az egészségügyi dolgozók átadása a szociális intézményekbe bérfeszültséghez vezethet, tekintettel arra, hogy a szociális szférában még tőlük is kevesebbet keresnek. Nem értünk egyet azzal sem, hogy amennyiben a beteg nem járul hozzá az áthelyezéséhez, vagy jövedelmi, vagyoni viszonyai miatt nem tudja vállalni a személyes térítési díj fizetését, akkor hazaküldik a kórházból. (Dr. Takács Péter: Ilyen nincs!) Ismerve a kormány szociális gondoskodásról felállított új felelősségi rendjét, súlyos következményei lesznek annak, ha tömegek szorulnak ki az ellátásból, mert nincs pénzük az ápolás finanszírozására. Itt óriási jelentősége lenne az otthonápolás komolyabb támogatásának. Összességében a törvényjavaslat ebben a formájában az egészségügy válságának az elmélyítéséhez, az alap- és szakellátás hozzáférhetőségének és minőségének romlásához fog vezetni. Továbbá álláspontunk szerint a kormány nem várhatja el az abban foglaltak betartását, hiszen az egészségügy finanszírozásának átalakításáról hozott saját, 2019. évi döntését a mai napig nem hajtotta végre, és tíz éve nem tudja megállítani a kórházi adósságok újratermelődését. Követeljük, hogy a kormány az egészségügyi reform során vegye figyelembe az egészségügyi dolgozók és a betegek érdekeit. Ebből a célból az eddig kifelejtett szakszervezetek és a betegjogi szervezetek képviselőivel is folytasson széles körű társadalmi egyeztetést, a részletszabályokat pedig a lehető leghamarabb szeretnénk megismerni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, Szabadi István képviselő úr. Most megadom a szót Kanász-Nagy Máté képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Volt szerencsém követni a vitát eddig online formában, ahol elhangzott - talán a KDNP részéről, Nacsa képviselő úr részéről -, hogy egy egyeztetés is lezajlott a mai vita előtt. Ez való igaz, volt szerencsém ezen részt venni. Azt szeretném kifejezni, hogy ez mégiscsak egy unikális dolog itt, a nemzeti együttműködés rendszerén belül, hogy egyeztetésre kerül sor egy komoly törvényjavaslat előtt. Ez nagyon fontos és nagyon helyes, hogy ezt az egyeztetést megtartották. Én arra szeretném biztatni önöket, hogy tartsák meg ezeket az egyeztetéseket az oktatásügy, a szociális ellátások vagy éppen a megújuló energiák hasznosítása terén is, ott is vannak nagyon fontos fejlemények, illetve törvényjavaslatok. Tehát példát lehet venni az egészségügyi államtitkárságról ez ügyben. Ez nyilván részben dicséret, részben pedig kritika a részemről. Én is egy helyzetképpel kezdeném, mielőtt rátérnék a törvényjavaslatra, ami szerintem sem tekinthető teljes értékű reformként, még akkor sem, ha az ellátás különböző szintjeihez hozzányúl, hol kevésbé, hol inkább bátrabban, de alapvetően a meglévő struktúrát próbálják egy kicsit, kisebb-nagyobb mértékben, alapvetően finomhangolni, holott nagyon is szükség lenne egyébként átfogó beavatkozásokra, mert nagyon komoly problémák vannak mind a magyar lakosság egészségügyi állapotát tekintve - és ebből a szempontból a törvény célkitűzései, hogy ezt az egészségi állapotot javítsuk, ez nagyon-nagyon helyes -, mind pedig magát az egészségügyi ellátórendszert tekintve megvannak a kritikáink. Tényleg felsorolásszerűen végigmenve ezeken a problematikus területeken: szóba került szintén a vita során az állami finanszírozásnak a mértéke. Itt alapvetően azért mégiscsak az a helyzet, hogy az elmúlt bő egy évtizedben bőven a GDP 5 százalékpontja alatt volt az egészségügy finanszírozása, még korábban ez egy magasabb érték volt, most ismét 5 százalékpont környékén, illetve felette vagyunk. Ez azért még mindig az Európai Unió átlaga alatti finanszírozást jelent, illetve azt jelenti, hogy az elmúlt években bizony sok száz-, illetve sok ezer milliárd forintot tehettek volna hozzá az egészségügyhöz, amit nem tettek hozzá. Ez nyilván bő egy évtized után hiányzik a rendszerből, és ennek látjuk is a hatásait.
