Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

1580 jött -, ő fogja majd meghatározni, hogy az az orvos, aki, mondjuk, Karcagon dolgozik, hogyan menjen át Jászberénybe, vagy hogyan menjen el Mezőtúrra, hiszen ez is a megye ellátási területe, és a megyei kórház irányítása alá fog tartozni. Szinte elképzelhetetlen, miként lesz. Hogy egy fókuszban foglaljam mégis össze, hogy mi történik: az egészségügy sikeres átalakításához és abban való reformhoz társadalmi és legfőképp szakmai konszenzusra van szükség. Azt világosan láttuk az elmúlt időszakban, hogy bármikor, amikor ehhez hozzáfogtak - és az itt ülő képviselőtársaim, akik korábban baloldali képviselőként politizáltak, talán rá is jöttek, hogy akkor tévedtek -, hogy ha nincs társadalmi konszenzus valami mögött, akkor az a reform nem lesz sikeres. És akkor sem lesz sikeres, ha nincs mögötte a szakma teljes egészében. És én úgy látom, és önöknek ismertetni fogom mind az Orvosi Kamarának, mind a Szakdolgozói Kamarának, sőt az összes többi szakmai szervezetnek, amelyek érdemben reagáltak az önök javaslatára, azokat a kívánságait és azokat a kritikáikat, amelyek azt mutatják, hogy önök ehhez a reformhoz úgy kezdtek hozzá, hogy egyelőre sem a társadalom, sem a szakma széles körű támogatását nem bírják. Ez már csak egyetlenegy dolog miatt lesz gond: önök a következő kétharmadot is, úgy tűnik, apró, piszlicsáré módosításokkal próbálják majd átvészelni, és az egészségügy ügye nem fog előre haladni. Azt az ideát, amit 1990-ben átvettünk, hogy rendszerváltás lesz, és Magyarországon lehet XXI. századi, jól működő és robusztus állami egészségügy - és a Jobbik ebben hisz, ebben hiszünk konzervatív pártként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy erős, robusztus állami egészségügy kialakítható - önök nem fogják tudni beteljesíteni. A kritikákat a további felszólalásomban természetesen ismertetni fogom. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Lukács László György képviselő úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka nem tartózkodik a teremben. (Nacsa Lőrinc: Hol a Tordai?) Ezért megadom a szót Szabadi István képviselő úrnak, a Mi Hazánk képviselőcsoportja vezérszónokának, aki a pulpitusról fog majd beszélni. SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat az egészségügyi ellátórendszer megújításának ürügyén parancsuralmi egészségügyi centralizációs törekvések betetőzésének is tekinthető, ami mellőzi a kormány hosszú távú egészségügyi koncepciójának, a szakmai indokoknak, a hatástanulmányok eredményeinek és a részletszabályoknak az ismertetését. A kormány lényegi szabályokat utólag rendeleti szabályozással akar megalkotni, így már érthetővé válik, hogy az ötödik Orbán-kormányban miniszterelnök úr miért nem egy szakmai alapon szerveződő, önálló egészségügyi tárcában, hanem a rendészetért felelős miniszterben látta az egészségügy megrendszabályozásának a biztosítékát. A kormány rezsimegszorítások és a katatörvény módosítása után egy újabb jelentős átalakítást, jelentős szabályozást akar kellő idő és előzetes társadalmi vitára bocsátás nélkül keresztülvinni, miközben felesleges nemzeti konzultációkra milliárdokat költ. A törvényjavaslat nem tekinthető az egészségügy átfogó stratégiai javaslatának, mivel kulcsfontosságú kérdésekkel, mint például a finanszírozás és a köz- és magánellátás viszonyának rendezésével, nem foglalkozik, amit a Magyar Orvosi Kamara is kifogásolt. (18.30) A kamara felvetésére Takács Péter államtitkár úr elismerte, hogy az előterjesztés nem egy komplex program, hanem a változások elindításához szükséges törvényi hátteret akarják megteremteni, mivel a teljes csomag majd 2023 első negyedévében kerül a parlament elé. A törvényjavaslat újabb ékes példája a felelőtlenül és átgondolatlanul meghozott kormányzati döntéseknek, a Belügyminisztérium a javaslatcsomagról elmulasztott például a Magyar Orvosok Szakszervezetével egyeztetni. Ezt a hiányosságot pótolva tolmácsolni fogom önök felé a szakszervezet Mi Hazánk Mozgalomhoz eljuttatott szakmai véleményét. (Nacsa Lőrinc: De jó!) Álláspontjuk szerint a törvényjavaslat szembemegy az egészségügyi ágazatban dolgozó munkavállalók és a betegek érdekeivel, ugyanis a háromórás munkába járásra kötelezés, a szakellátás államosítása, a 20 százalékos illetménymegvonás, a praxisjog megcsonkítása, valamint a háziorvosok kötelező ügyeltetése tovább mélyíti az egészségügy humánerőforrás-problémáit, ami súlyos ellátási problémákhoz vezethet. A Mi Hazánk Mozgalom véleménye szerint az egészségügyi reform első és legfontosabb lépésének a finanszírozás rendbetételének kellene lennie. Ezt a 2019. év végén még a kormány is így gondolta, amikor az 1798/2019. (XII. 23.) határozatával elrendelte az egészségügyi finanszírozási és ellátási rendszer átalakítását azzal a céllal, hogy a finanszírozás valós költségekre épüljön, ami megakadályozhatja majd az adósságok újratermelődését. A koronavírus-járvány miatt a finanszírozási rendszer átalakítása háttérbe szorult, és a mai napig nem történt meg, ráadásul a határozatot még a törvényjavaslat benyújtása előtt, november elején, pontosabban november 2-án hatályon kívül helyezték, nyilván azért, hogy ne lehessen a végrehajtását esetleg számonkérni. Azóta a helyzet csak súlyosbodott, ugyanis a járványra való tekintettel az egészségügyi intézmények teljesítményfinanszírozás helyett átlagfinanszírozásban részesülnek, ami azt jelenti, hogy több pénzt kapnak, mint amennyit a teljesítményük indokolna. A NEAK főigazgatója még nyáron elismerte, hogy a