Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KOMÁROMI ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:

1569 Úgy gondolom, hogy a 256 mentőállomásra és a Mentőszolgálat jelenlegi személyi állományára nem lehet rázúdítani ezt a feladatot. Hogy csak egyet mondjak: milyen telefonszámon fogják elérni ezt az új orvosi ügyeletet? (Nacsa Lőrinc: Egy megyein!) Mert a 104-et elvették a 112-vel. Saját példáim is vannak arra, hogy mikor balesethez hívja az ember a Mentőszolgálatot, 4-6 perc, míg eljutok addig az operátorig, aki el tudja indítani a mentőautót. Erre is gondolni kellene. Ez technikai kérdésnek tűnik, csak esetleg emberéletek függnek tőle. Az is tapasztalatom, hogy ha nincsenek a betegek előre kiokosítva, hogy mit kell tenniük és milyen rendszer vár rájuk, akkor minden beteg, minden szülő azt az utat fogja választani, hogy a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára bemegy, mert onnan nem fogják elküldeni, és meg fogják oldani a problémáit. Ilyen óriási terhet azonban nem szabad ráengedni az ellátórendszerre, mert akkor a valóban sürgősségi ellátást igénylő betegek fognak háttérbe kerülni. Nem vagyok abban sem biztos, Pesti Imrével ellentétben, hogy a halálozás 50 százalékáért az életmód lenne felelős. Ezek a sarkítások mindig kicsit kibúvót keresnek az alól, hogy mi is a feladata az államnak. Amit még nem találtam meg a törvényjavaslatban, pedig nagyon kerestem: nem szabályozza a magánorvosi ellátás és a közfinanszírozott „állami ellátás” viszonyát egymáshoz. Pedig ezt a szakma is és a betegszervezetek is évek óta kérik. Most egy 12 éves adósságot ró le az egészségügyi államtitkárság, de ilyenre lehetett volna gondolni, hogy amire igény van és megalapozott igény van, azt jó lenne teljesíteni. Igazából még egy kardinális dolgot mondanék el, mielőtt még végigmennénk a törvényjavaslaton, ez a személyes közreműködői szerződések megszüntetése. Nem is tudom, mekkora számot mondott államtitkár úr, talán hogy harmincvalahány jogviszonyban vannak az egészségügyi dolgozók. (Dr. Takács Péter: 13!) Ezt lehet egyszerűsíteni, de az, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, nem mindenkinek jön be. Gondoljunk arra, hogy a kisvárosi szakrendelőben olyanok dolgoznak, akik valószínűleg azért vannak ott, mert nem akarnak kórházban dolgozni, nem akarnak éjszakázni, nem akarnak ügyelni, esetleg a családjuk mellett csak azt a napi hat-nyolc órát tudják vállalni, és ha végignézzük a szakrendelőket, nagyon sok, a nyugdíj előtt álló kolléga, mind nővér, mind orvos és a nyugdíj után ott dolgozó kolléga. Ők szinte soha nem egész állásban vannak, hanem félállásban, harmadállásban, negyedállásban. Négyszer, négy kórházzal kell majd szerződniük, ha egy megyeegy kórház jön ki? (17.20) Ez életszerűtlennek tűnik. Azonkívül egy személyes közreműködői szerződés, amikor ténylegesen számlát ad, hogy ott mennyit számolhat el, ez egyébként a finanszírozás kérdése, hogy mondjuk, ez egy adóssága a jogalkotásnak, hogy aki nem szolgálati jogviszonyban van, az nem kapja meg azt a pénzt, azt a fizetést, amivel, ugye, az összes többi ugyanolyan kollégája rendelkezik, tehát hogy el kell menni egészségügyi szolgálati jogviszonyba ahhoz, hogy hozzájuthasson a magasabb fizetéshez. Persze, ezt így lehet mondani, viszont akkor vállalnia kell azt is, hogy vezényelhetővé válik, vállalni kell azt, hogy magánrendelést vagy mellékállást vállalhat-e. Tehát túlzottak a kötöttségek ahhoz, mint amekkora előnyt egyébként az államnak hoz ez az egész dolog. És akkor nézzük végig a csomagot! Számos szakmai szervezettel konzultáltak. Hát, tudomásom szerint az első papírba, amely kijött, bele volt írva, hogy mivel sürgős társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy ez a rendelet vagy ez a törvény minél hamarabb életbe lépjen, ezért eltekintenek a társadalmi egyeztetéstől. Kit gátolt volna vagy mit gátolt volna meg az, hogyha október elején leültek volna a szervezetekkel? Én tudom, hogy ott voltál minden szakmai szervezetnek a konferenciáján, és elmondtad, hogy mit hogyan kell csinálni (Nacsa Lőrinc: Magázódás!), vagy hogyan akarja a minisztérium csinálni, és ez egyébként mind hihető volt, logikus volt, és mindenki el is fogadta ezt a dolgot, de ezt a pénteken kiküldjük, hétfőre várjuk a válaszokat, én ezt nagyon nem szeretem. (Nacsa Lőrinc: Nem így volt!) És igazából a reflexióból is az jött ki, hogy ez azért nem tetszett a szervezeteknek sem. Betegútkövetés. A betegútkövetés nem az, hogy elkezdek egy törvénynél az alapellátásról beszélni, és utána befejezem az egyetemi klinikáknál. Egyébként az egyetemi klinikák és az egyházak által fenntartott intézmények szintén nincsenek benne a törvényjavaslatban. De igazából a lakóhelyközeli ellátásnak a hangoztatása is sántít egy kicsit, mert ha egy kisvárosból elviszem az ottani szakrendelőt, és semmi garancia nincs arra, hogy ne vigye el egy megyei kórház, hogyha megszorul, vagy hogy egy-egy szakrendelést elvisz onnan, mert kevés a szakember az adott megyében, akkor ez mindenképpen annak a településnek az ellátásbiztonságát és -minőségét fogja jelenteni. És azért tanulságos az, hogyha az ember végignézi az elmúlt négy-öt hónapban az NNK-nak a kirendelési határozatait, hogy megyei kórházakban kellett ideiglenesen szüneteltetni szülészeti, koraszülöttellátást, városi kórházakban kellett szüneteltetni szülészeti ellátást, Kalocsán egy olyan faramuci helyzet jött létre, hogy gyermekorvoshiány miatt kellett leállítani a szülészeti osztályt. És hiába mondja a polgármester és a megyeikórház-igazgató, hogy találtak egy orvost, azzal nem oldja meg a generális kérdést. Tehát ott bizonyos számú szakembernek lennie kell, és az a szemhunyás, amit az NNK a minimálfeltételek ellenőrzésénél elkövet, az nem biztos, hogy a betegek javát szolgálja. Azonkívül a rendeleti csomag. Mindnyájan tudjuk vagy emlékszünk rá, az alapellátási törvénynek volt egy ilyen szerkezete, hogy ezt majd rendelet, ezt majd kormányrendelet, ezt majd miniszteri rendelet fogja szabályozni. Van, ami még most sem jelent meg, tizenév után vagy tíz év után vagy nyolc év után. Tehát a szakmai