Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 10. csütörtök - 38. szám - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KORDÁS LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

1186 mondani, államtitkár úr, hogy az a másfél napnyi lehetőség, amelyet a szakszervezetek álláspontjának kialakításához adtak önök, illetve a munkáltatóknak adtak önök, az mérhetetlenül kevés. Még egyszer mondom, kettő évük volt erre, hogy ezt az irányelvet átültessék a hazai jogrendbe, kettő év alatt nem futotta önöknek arra, hogy egyeztetést folytassanak, miközben másfél évvel ezelőtt a tárgyalópartnerek közül a szakszervezeti oldal egységes álláspontot tett le az önök asztalára annak érdekében, hogy hogyan kellene az apaszabadságról, a szülői szabadságról gondolkodnia a kormánynak, és milyen javaslatai vannak a munkavállalói oldalnak. Önök másfél évig egy betűt nem tettek hozzá, még csak napirendre sem vették a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán. Tehát ennyit arról, hogy önmagában az egyeztetés hogyan zajlott. A probléma ezzel az, hogy eltérően attól, hogy ahogy önök gondolkodnak sokszor a szociális partnerekről, ott, akik ezekben a tárgyalásokban részt vesznek, három munkaadói és három szakszervezeti tisztségviselő, nem a saját véleményüket képviselik ezeken a tárgyalásokon. Ez a mandátum és az egyeztetett vélemény úgy alakul ki, hogy megkapnak a kormánytól egy törvényjavaslatot, azt nyilván a szövetségek megbeszélik az ágazati szakmai szakszervezetekkel, majd ők elvégzik a munkahelyi tisztségviselőkkel való egyeztetést, és ezt követően, ezt szintetizálva nyújtják vissza a kormánynak mint véleményt és mint megfogalmazandó javaslatokat. (17.40) Ezzel szemben önök, még egyszer mondom, egy napot adtak a szakszervezeteknek, hogy ezt a munkát elvégezzék, és a munkáltatói szövetségeknek is, nyilván kevés sikerrel. Tehát én azt gondolom, hogy az egyeztetés mélysége, kiterjedtsége semmiképpen sem volt megfelelő ahhoz, hogy ezt a törvényt ilyen módon itt most tárgyaljuk. De térjünk rá a lényegre, a tartalomra. Államtitkár úr említette a munkavédelmi törvény módosítását. Nagyon sok törvényt módosít ez a salátatörvény, nem is térnék ki mindegyikre, de azokra a törvényekre, amiket államtitkár úr az expozéjában elmondott, reflektálnék. Az egyik ilyen törvény a munkavédelmi törvény. Ha végignézzük az elmúlt 12 évet - ha már ezt említette államtitkár úr az expozéjában -, akkor nézzük meg, hogy mi is történt a munkaügyi ellenőrzés és a munkabiztonsági ellenőrzés terén. 2011-ig volt egy önálló Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőség önálló, országos hatáskörű szervezetként, területi képviseletekkel, körülbelül nyolcszáz munkaügyi ellenőrrel. Önök megszüntették ezt a hivatalt, majd 2012-ben úgy módosították az erről szóló jogszabályokat, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat alá beolvasztották, és ott már csak egy főigazgató-helyettes felügyelte ezt a két területet. De ez sem volt elég, és még tovább csökkentették ennek az intézménynek a presztízsét, és ma a minisztériumban, illetve a kormányhivatalokban egy főosztályvezető vagy egy főosztályvezető-helyettes foglalkozik ezzel a területtel. Eközben a munkabiztonsági ellenőrzések tapasztalatai alapján azt látjuk, hogy mind a csonkulásos balesetek, mind pedig a halállal végződő balesetek száma nőtt az elmúlt időszakban. Azt gondolom, ez nagyban összefügg azzal a kormányzati intézkedéssel, ami gyakorlatilag olyanná tette ezt az országos hatáskörű szervezeti egységet, hogy csökkentek a munkaügyi ellenőrzések és a munkabiztonsági ellenőrzések, és ezzel szemben nőttek a szabálysértések. Én a magam részéről nem tudok elképzelni rosszabbat, mint ha egy apuka vagy anyuka elmegy reggel dolgozni, és nem tér vissza többé a családjához. Ezt jelenti ez a folyamat! Ha már a munkavédelmi törvény benne van ebben a salátatörvényben, miért nem próbálják megerősíteni? Mint ahogy e két irányelv szellemiségéből is következik, hogy megerősíteni a munkaügyi hatóságot, és több ellenőrzést folytatni, jobban odafigyelni a jogszabályok betartására és betartatására. De ha már itt tartunk, akkor nézzük meg az apaszabadságok kérdését, amit ugyancsak ez az irányelv rögzít. A baloldali kormányok vezették be ezt az intézményt, az apaszabadság intézményét a munka törvénykönyvében, akkor öt nappal és százszázalékos távollétidíj-fizetési kötelezettséggel. Ez az irányelv azt fogalmazza meg most, hogy minimum tíz napra kell emelni, és legalább a társadalombiztosítási ellátásnak megfelelő díjazásban kell részesíteni a munkavállalót. Önmagában tehát ez a tíz nap vonatkozásában még teljesül is. De ha azt vesszük alapul, hogy az első öt napra százszázalékos távolléti díj jár, de a második öt napra - amit önök most hozzátesznek a baloldali kormányok által létrehozott intézményhez - már csak a távolléti díj 40 százaléka jár, akkor kérdezem én, önök szerint ki az az apuka, aki feláldozza majd a fizetésének a 60 százalékát azért, hogy otthon tudjon maradni? Nem lesz ilyen apuka! Egyszerűen nem fogják igénybe venni ezt a második öt napot. Ezzel szemben a szakszervezeti javaslat az, hogy egy gyermek születése esetén 15 napos apaszabadság járjon a munkavállalóknak, ikerszületés esetén pedig 20 nap, és százszázalékos távolléti díjjal fizessék ezt a teljes időszakot. Erről szól az én módosító javaslatom is, mert a Demokratikus Koalíció és Dobrev Klára árnyékkormánya támogatja a szakszervezetek ilyen irányú törekvését, és azt szeretnénk elérni, hogy ezt a 15, illetve 20 napot százszázalékos távolléti díjjal díjazza a jogalkotó. Összességében, ha azt nézzük, hogy ennek a két irányelvnek az átültetése a magyar jogrendbe megtörténik-e, akkor én azt mondom, hogy a minimumszinteken talán, de összességében semmiképpen sem illeszkedik ez a javaslat a két irányelv szellemiségébe, és annak az iránynak a követésébe, amit az jelent, hogy egyre jobban