Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 9. szerda - 37. szám - Az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak a benyújtott, az egyházakat érintő egyes törvények módosít...
1041 szóval sem, hogy mindenütt meg tudjuk oldani, vagy ez a szándék, de a jövőre nézve ez jelenthet és jelent megoldást. Közben segítettek rajtam, 1249 településen van jelenleg is mobilposta, tehát egy jelentős számú településen van, ami azt jelenti, hogy a postának a sok más egyéb intézkedés mellett ez is sikeres. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy én is eltértem a törvénytervezet lényegétől, de a hozzászólásokból úgy gondoltam, hogy elsősorban erre volt igény a válaszadásra, ezt igyekeztem megtenni. Még egyszer köszönöm. Ahol támogatták, ott támogatták, ahol pedig nem, ott kérem, hogy akár a válaszom alapján az álláspontjukat vizsgálják felül, és ha lehetőséget látnak a tervezetünk támogatására, akkor ezt tegyék meg. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség. Az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig Most soron következik az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/1785. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető. Bejelentem, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés. Most elsőnek megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak a benyújtott, az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat lényeges rendelkezéseiről. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény - a továbbiakban ingatlanrendezési törvény -, elismerve az egyházak magyar történelemben végzett értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkáját, az oktatás-nevelés, az egészségügy, a szociális és a kulturális szolgáltatások terén ellátott jelentős feladatukat és fontos társadalmi szerepüket, rendelkezett az 1948. január 1-je után kártalanítás nélkül államosított hitéleti és közcélú feladatokat ellátó beépített ingatlanaik rendezéséről. Ennek határideje 2011. de-cember 31-e volt. Az ingatlanrendezési törvény végrehajtása jelentős szerepet játszott az egyházak rendszerváltozás utáni újraindulásakor, leginkább a közfeladat-ellátás vonatkozásában. Részben ennek is volt köszönhető, hogy egyházaink át tudták törni a kirekesztettség azon kereteit, amelybe a rendszerváltás előtti kommunista diktatúra szorította őket. Az ateista rezsim célkitűzése az volt, hogy az egyházak ne lássanak el közfeladatokat, beleértve az oktatás-nevelést, valamint szociális, karitatív tevékenységet sem. Különösen az ifjúság körében korlátozta az akkori államhatalom az egyházakat, így csak néhány iskolát tarthattak fenn: nyolc katolikus, egy református és egy zsidó felekezeti középiskolát, azokat is inkább csak a látszat kedvéért. Ezzel a felnövekvő új nemzedékek lelkét akarta a kommunista rendszer megszerezni, és a maga embertelen képére formálni. Az egyházak még ilyen keretek között is példamutató tevékenységet tudtak felmutatni. Az államszocializmus mára már történelem, míg egyházaink - kiemelten az elmúlt tíz évben - olyan virágzásnak indulhattak, ami az elmúlt ezer évben is csak ritkán volt látható. Az ingatlanrendezési folyamat végére az egyházak volt iskoláik, szociális, karitatív és kulturális intézményeik legalább egy részét visszakapták. Így megindult az a folyamat, amelynek során - különösen a 2010. évi kormányváltást követően - az egyházaknak lehetőségük nyílt arra, hogy elfoglalják a társadalomban az őket megillető, méltó helyet, azt a helyet, ami őket ezeréves organikus fejlődésük alapján illeti meg, s amelytől csak egy természet- és emberellenes diktatúra fosztotta meg őket, ha csak ideiglenesen is. Az ingatlanrendezési törvény végrehajtását követően azonban több esetben kiderült, hogy olyan, főként városi templomok, amelyeket az egyházak akár még a kommunista diktatúra időszakában is folyamatosan használtak, ténylegesen nem egyházi tulajdonban, hanem jelentős részben - a korábbi kegyúri jogviszony alapján - önkormányzati, esetlegesen állami tulajdonban maradtak. Ezzel a jogi helyzettel több esetben maguk az egyházközségek, plébániák sem voltak tisztában, számukra ez csak akkor derült ki, amikor saját erőből vagy hitelfelvétel révén, vagy állami támogatással elkezdték felújítani templomaikat, s ennek kapcsán szükségessé vált az aktuális tulajdoni lapok beszerzése. Figyelembe véve Magyarország Alaptörvényének az állam és a vallási közösségek különvált működésére vonatkozó, illetve a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvénynek - a továbbiakban: az egyházi törvénynek - a templom
