Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 28. kedd - 18. szám - Az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan képviselendő magyar álláspontról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):

578 Tisztelt Képviselő Úr! Ön félreérti a demokráciát, ha azt gondolja, hogy ön meghatározhatja azt, hogy én mit mondhatok és mit nem. Ez nagyon távol áll attól, amit a demokrácia jelent. S ön félreérti a demokráciát, ha azt gondolja, hogy a DK európai parlamenti képviselőinek az Orbán-kormány utasításait kell követniük, mint ahogy önök teszik. Ez egy félreértés. Én nem állítom, hogy ön nem demokrata, azt nem tudom megítélni, hogy mit gondol igazából, de azt gondolom, hogy az a felfogás, amit képvisel, amely szerint lényegében hazaáruló az, aki nem az önök kormányának a szekerét tolja, hogy nagyon finoman fogalmazzak, aki a választóit képviseli akár Budapesten, akár Brüsszelben, akkor azt kell mondanom, hogy önnek az enyémtől nagyon eltérő elképzelése van a demokráciáról. (Taps az ellenzéki oldalon. – Dr. Deutsch Tamás: Ezt tisztelettel elfogadom.) ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Mivel jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Az előterjesztők képviseletében Nacsa Lőrinc képviselő úr jelezte, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Parancsoljon, képviselő úr! NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Egy igen tanulságos vitán vagyunk túl. Arató Gergely azt mondta, hogy ő bármit mondhat, és mi nem szabhatjuk meg neki, hogy mit mondhat. Ebben teljes mértékben igaza van. Önök voltak az a kormány, amely idejében, amikor mást gondoltak az emberek, kardlapoztatás lett a vége, és szemkilövetés. Hogy ki mit gondol demokráciáról, azt azért teljesen világosan lássuk! Szerintem izgalmas vitán vagyunk túl. A határozati javaslat lehetővé tette azt, hogy az Európai Unió jövőjéről tágan is vitatkozzunk. Fontosak ezek a viták, és lehetne folytatni számos olyan kérdésben, amit például Ungár Péter is fölvetett. Külön konferenciát érdemelne, mondjuk, a Felsőházi teremben a német-francia tandem kialakulása, vagy külön konferenciát érdemelne az Európai Unió stratégiai autonómiájának a megszerzése. Ungár képviselő úr azt mondta a vitában, az egy halálon túlmutató pszichózis, hogy az Európai Unió alapítására és alapítóira hivatkozunk rendszeresen, s hogy szerinte nem lehet tudni azt, hogy mi is az Európai Unió alapításának a története, és hogy mi volt akkor az eszmény. Hát, tegyük tisztába ezt egyszer s mindenkorra: az Európai Unió egy kereszténydemokrata innováció, egy politikai innováció, amit kereszténydemokraták találtak föl. Mi volt a fő célja a második világháború utáni helyzetben? A béke és a stabilitás fenntartása az európai kontinensen. Hallottuk Deutsch Tamás képviselő úrtól, hogy a békét mennyire sikerült és mennyire nem sikerült az elmúlt évtizedekben az Európai Uniónak elérnie; a stabilitásról már ne is beszéljünk. Olyan világban alapították az Európai Uniót, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő nemzetközi befolyása ellen azt gondolta az európai közösség és azt gondolták az európai nagy tagállamok vezetői és külügyminiszterei, hogy a béke, a stabilitás és a versenyképesség érdekében gazdaságilag érdemes összefogni az európai országokat abból a célból, hogy a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal fölvehesse a versenyt, és Európa a versenyképességével az egész világon ismét nemzetközi tényezővé válhasson. (19.30) Azért hoznám ide a versenyképesség kérdését, mert azt látjuk, hogy az Európai Unió az elmúlt években számos olyan döntést hozott, tudatosan, aminek a saját versenyképességének gyengítése lett az eredménye. Olyan döntéseket hozott, amivel az Európai Unió a versenyképességét gyengítette, és szerintünk ez egy rossz irány. Az Európai Uniónak ismét globális versenyzővé kell válnia, az Európai Uniónak ismét el kell érnie a versenyképességnek azt a szintjét, amikor fel tudja venni a gazdasági versenyt a nagyhatalmakkal ebben a mostani megváltozott világgazdasági helyzetben. Van egy példa az elmúlt időszakból: a Covid-időszak alatt online meeting formájában egy brüsszeli munkacsoportban tárgyaltunk kereskedelmi papírokról, kereskedelmi policykről, és mi sem jellemzi jobban az Európai Unió működését, hogy az ötoldalas kereskedelmi papírból négy oldal a világ különböző tájainak a kioktatásáról szólt. Szerintem a kereskedelemnek kereskedelemről kell szólnia, és mégis, az Európai Unió állásfoglalása 80 százalékban más országok, más régiók, más népek és más hatalmak kioktatásáról szólt, nem pedig arról, hogy hogyan kéne kereskedni ezekkel a régiókkal, ezekkel az országokkal a mostani megváltozott világgazdasági helyzetben. Azt azért nem gondoltam volna a mai vita előtt, illetve nem biztos, hogy egy lyukas garast is raktam volna rá, hogy nem Toroczkai László lesz az, aki a leginkább Magyarország kilépése mellett érvel az Európai Unióból, hanem Ungár Péter. Számomra ez egy új eleme volt a vitának, én nem gondoltam volna a vita előtt, hogy ez így lesz. A pénzemet Toroczkai Lászlóra tettem volna; szoros volt a verseny, de azért Ungár Péter nyert ebben, azt gondolom. Ha megnézzük a stratégiai autonómiát, amit az Európai Uniónak ki kellene harcolnia mind az Egyesült Államokkal szemben is akár, mind a környező országokkal szemben, hogy az Európai Unió képes legyen a saját sorsát a kezébe venni, hogy az Európai Unió képes legyen dönteni a saját sorsáról, képes legyen felvenni a versenyt a globális nagyhatalmakkal, és képes legyen olyan intézkedéseket, döntéseket hozni, ami a saját polgárainak a hasznára válik, nem az európai polgárok ellen, nem az európai életmód ellen, hanem pont az európai családokért, az európai vállalkozásokért kellene döntéseket hozni az Európai Unió központjában.