Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 27. hétfő - 17. szám - Szabó Sándor (MSZP) - a belügyminiszterhez - „Mit tesz azért a kormány, hogy a pedagógusok életkörülményei javuljanak, és ne folytatódjon a tömeges pályaelhagyás?” címmel - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:

433 Így a pedagógusbér-emelés semmissé vált, sőt további áremelkedés esetén a fizetésük reálértéke is csökken, hiába érvel úgy a kormány, hogy 2010-hez képest ezen a téren javulás következett be. Hiszen ha megnézzük azt az időszakot, abban az évben, a világválságot követően a költségvetés még a GDP 5,5 százalékát fordította az oktatásra, az idei irány szerint ez 3,6 százalék, jövőre pedig még ennél is kevesebb, ahogy a költségvetést látjuk, 3,5 százalék lesz a GDP-hez viszonyítva. Abszolút összegben tehát a jövő évben a növekmény a 200 milliárd forintot sem éri el. Néhány adat is bizonyítja, hogy az elmúlt tizenkét évben az oktatás, csakúgy, ahogy az egészségügy, a szociális ellátás vagy éppen a nyugdíjfizetés, nem volt prioritás a Fidesz-kormány számára. E területeken a kiadások emelkedése jóval elmaradt a GDP növekedési üteme mögött. Negatív eredmény az oktatás területén, hogy egyértelműen látszik, jelenleg már 16 ezer tanár hiányzik a rendszerből, és üres álláshelyekkel a nagyvárosokban, sőt Budapesten is találkozhatunk. Ebben a helyzetben rendkívül fontos lenne az egyszeri, radikális, 50 százalékos béremelés. Ennek elmaradásáért pedig a kormány ne Brüsszelt vagy éppen az ellenzéket tegye felelőssé, hanem kövessen el mindent azért, hogy Magyarország hozzájuthasson a Helyreállítási Alapból hazánknak járó forráshoz, amely lehetővé tenné a költségvetésben az átcsoportosítást, ami pedig biztosíthatná akár a pedagógusok béremelésének a fedezetét is. Erre a célra egyébként felhasználhatnánk a globális minimumadóból származó többletbevételt is. (15.20) Mindezek miatt kérdezem, államtitkár úr, mit tesz azért, hogy az oktatási kiadások GDP-n belüli aránya érzékelhetően növekedjen; mit tud ígérni jövőre a pedagógusoknak; mit tesznek azért, hogy az életkörülményeik javuljanak, ne folytatódjanak a tömeges pályaelhagyások, és ismét vonzó legyen a tanári, tanítói vagy óvodapedagógusi pálya; indokoltnak tartja-e a pedagógusbérek felzárkóztatását a diplomásátlagbérek szintjére? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a DK, a Momentum, a Párbeszéd és az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Rétvári Bence államtitkár úr, miniszterhelyettes válaszol. Öné a szó. RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, a pedagógusbéreknek az emelése egy olyan kérdés, amellyel minden időszakban minden jóérzésű ember egyetért, minden parlamentben minden ellenzéki és kormánypárti képviselő, ha felszólal, azzal egyetértenek a többi képviselőtársai. Ugyanakkor az nagyon furcsa volt számomra, hogy ön példaként a saját kormányzásuk 2008-2009-es válságkezelési időszakát hozta föl, azt az időszakot, amikor önök elvettek a pedagógusoktól egyhavi bért, és erre ön most mint pozitív válságkezelési időszakra hivatkozott vissza, hogy úgy kellene most is csinálni, mint akkor, mert azok voltak a szép arányok, azok voltak a jó arányok. Mi nem szeretnénk úgy válságot kezelni, mint önök tették, mert önök nem csökkentették a válság negatív hatásait, hanem növelték, és nem önmaguk fizették meg ennek az árát, hanem önök arra használták az akkori hitelfelvételeket, hogy kitöltsék még a ciklusuk hátralevő másfél-két esztendejét, ezért hiteleket vettek fel, hogy hatalomban tudjanak maradni, az emberekkel viszont megfizettették a saját hatalomban maradásuknak az árát - ez többek között a pedagógusoknál is így volt, amikor a pedagógusok közül 15 ezer embert elbocsátottak. Ön azt mondta, hogy 10 ezer pedagógusra lenne most szükség, hát önök 15 ezret bocsátottak el, tisztelt képviselő úr, hát hogyha nem tették volna, talán most előrébb lennénk (Szabó Sándor közbeszól.), akik pedig még megmaradtak, azoktól pedig egyhavi bérét elvették, tisztelt képviselő úr. Ön azt mondja, hogy a jövő évi költségvetés-tervezetből ön azt olvasta ki, hogy „csak” 200 milliárd forinttal fog növekedni az oktatásra fordítható költségeknek vagy költségvetési tételeknek az összege. Hát, azt hiszem, hogy azoktól, akik csökkentették az oktatásra fordítható tételeket, hiszen bért vettek el a pedagógusoktól, azt hiányolni, hogy egy válságos időszakban csak ekkora mértékű a növekedés, hát, azt hiszem, hogy ez igencsak kétszínűség és hiteltelen. De valóban növekedés van, azért van növekedés, tisztelt képviselő úr, hiszen a jövő évben újra növelni fogjuk a pedagógusok bérét, ahogy idén is növeltük - erre ön is utalt -, úgy a következő esztendőben is növelni fogjuk a pedagógusok bérét, hiszen mi egy nehéz világgazdasági időszakban nem elveszünk az emberektől, hanem igyekszünk nekik nagyobb létbiztonságot biztosítani. Az pedig kétségtelen, hogy a 7,1 százalékos GDP-növekedéssel valóban egy rekordmagas GDP-növekedés volt az előző esztendőkben. De mit tesznek önök ott, ahol döntési vagy legalábbis részvételi lehetőségük van? Mit mond az önök pártelnökjelöltje, Ujhelyi István azokról a forrásokról, amelyekből Magyarország többek között pedagógusbéreket szeretne emelni? Mit tesz ennek érdekében? Azt segíti, hogy ezeket megkapjuk, a saját forrásunkat, vagy pedig akadályozza, hogy a saját forrásunkat megkapjuk? Nem túl bonyolult a választ kitalálni, de azért hadd olvassam fel önnek a saját pártelnökjelöltjét: a jogállamisági mechanizmus alkalmazása is fel fog gyorsulni, az Európai Parlament elfogadta azt a határozatát, amely megismétli az Európai Bizottsághoz intézett korábbi parlamenti felhívást, miszerint késedelem nélkül alkalmazni kell a jogállamisági mechanizmust. De nincs ezzel egyedül Brüsszelben Ujhelyi István, hiszen Dobrev Klára is azt mondta, hogy végre el kell fogadni azokat a szabályokat, amelyek az antidemokratikus kormányokat kizárják - kizárják! - az uniós források felhasználásából.