Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 23. csütörtök - 15. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kanász-Nagy Máté úrnak, az LMP képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon, képviselő úr! - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP):

321 Itt alapvetően arról van szó, hogy ami a közszférával történik, az egy folyamatos kiszervezés. Egyre több és több munkavállalói csoportot vesznek ki, mondjuk, a közalkalmazotti bértáblából, és kerülnek a munka törvénykönyve hatálya alá, ami egy csökkentett védelmet jelent egy korábbi jogi helyzethez képest. De akik maradnak a közalkalmazotti bértáblában, ők sem járnak anyagi szempontból sokkal jobban, sőt a különböző fizetési kategóriák már réges-régen összetorlódtak, és a jövő évben is ez az összetorlódás várható. Nyilván a minimálbér vagy a garantált bérminimum emelkedésének köszönhető ez az összetorlódás, ami egy folyamatos igazságtalan állapotot idéz elő, ugyanis a közalkalmazotti bértábla egész egyszerűen nem tud differenciálni a munkában eltöltött évek alapján, végzettség alapján vagy egyéb többletteljesítmények alapján. Ezt az összetorlódást egy teljesen új közalkalmazotti bértáblával lehetne nyilvánvalóan orvosolni, ahol a közalkalmazotti bértábla kezdő fizetési fokozata nyilvánvalóan valahol a garantált bérminimum fölött kellene hogy elkezdődjön. Most a bértábla jelentős részét lefedi a minimálbér, illetve a garantált bérminimum. Ez alapján is mondjuk egyébként, hogy Magyarországon az állam a legrosszabb munkáltató, holott egyébként lehetne a legjobb is, ha megbecsülést és érdemi fizetéseket biztosítana a közszféra alkalmazottainak. Ha röviden végigmegyünk, mindegyik csoport esetében beszélhetünk komoly hiányosságokról, korábbi ígéretek be nem tartásáról. Rögtön itt vannak a pedagógusok, akiknek még a kezdet kezdetén, az első ciklusban, 2010-ben azt ígérték, 2011-12-ben, hogy az életpályamodell bevezetése azt is jelenti, hogy folyamatosan automatikusan emelkednek a pedagógusbérek, hiszen a pedagógusbéreket hozzákötik a minimálbér folyamatos emelkedéséhez. Ezzel szemben az történt, hogy a pedagógusbérek vetítési alapja befagyott, 2014 óta be van fagyva. Ez 101 500 forint csupán. Ez az akkori minimálbér volt. Ha a jelen minimálbérrel ezt korrigálni lehetne, akkor igen nagy mértékben emelkednének a pedagógusbérek, de ez az eredeti ígéretnek megfelelően történne, amit - még egyszer - nem tartanak be. Lehet, hogy az elmúlt időszakban voltak béremelések, itt a pótlékra kell gondolni, amit 2020-ban bevezettek, de ennek a pótléknak a bevezetése is csupán azt jelentette, hogy valamicskével esetleg az infláció hatását lehet korrigálni. Ma már ez sem érvényes. Gyakorlatilag az infláció a közalkalmazottaktól, így a pedagógusoktól is egyhavi bért teljes mértékben felemészt, illetve elvesz. Szeretnék kiemelten beszélni a szociális dolgozókról, minthogy a szociális területről jövök alapvetően, még ott kezdtem a munkaerőpiaci pályafutásomat. Ez az a csoport, akinek a fizetése, a bére jóval elmarad még egyébként a pedagógusbérekhez képest is, holott azok sem túl magasak. Ami nagy-nagy fájdalom - a Covid-időszak alatt az egészségügyi dolgozók teljesen jogosan, megérdemelten kaptak egy 500 ezer forintos jutalmat, egy 500 ezer forintos egyszeri bérkiegészítést -, nekünk követelésünk volt, hogy a szociális dolgozók esetében is biztosítsák ezt a bérkiegészítést, a Covid-időszakban ők is ugyanúgy teljesítettek a terepen, az idősotthonokban, a különböző házi segítségnyújtási szolgáltatásokat figyelembe véve, a családsegítőkben, a gyerekjóléti szolgáltatásokban, s a többi, ők mégsem kapták meg ezt a kiegészítést, és a jövő évi költségvetés sem tartalmazza ezt az 500 ezer forintos jutalmat. (17.50) Nyilván, itt is a bérek érdemi emelésére, életpályamodellre és a többire lenne érdemben szükség. Az egészségügyi dolgozók esetében ami a fő problémát jelenti, az a szakmaterületek közötti bérszakadék - itt az orvosbérekre és az ápolók bérére, a szakszemélyzet bérezésére gondolok. Nagyon helyes, hogy az orvosbéreket megemelték, ugyanolyan mértékben, ütemben, arányban kellett volna az ápolók, a szakmai személyzet bérét is egyébként megemelni mind a kórházakban, mind a szakrendelőkben. Beszélhetünk a közigazgatási tisztviselőkről vagy az önkormányzati tisztviselőkről. Szintén arról van szó, hogy hosszú ideje nem emelkedtek érdemben a bérek. Ugye, az önkormányzati tisztviselők esetében folyamatosan arra hivatkozik a kormány, hogy az önkormányzatok, a települések megtehetnék a béremeléseket, miért nem emelik a közalkalmazotti béreket. Hát, egész egyszerűen azért nem, mert olyan helyzetben hagyják az önkormányzatokat, amilyen helyzetben vannak, nyilván az elmúlt időszak súlyos elvonásai nehéz helyzetbe hozzák a településeket. Ha a pénzbeli ellátásokra evezek, a családtámogatások terén elhangzott itt a vita során, amit tudtam követni televízión, illetve interneten, hogy alapvetően az teljesen igaz, hogy Magyarország az Európai Unión belül is kiemelten költ, most GDP-arányosan, saját GDP-jéhez képest, családtámogatásra - ez igaz. A probléma itt azzal van, hogy hogyan oszlik el ez a támogatás, hogyan biztosítják ezeket a támogatásokat. Hát, egész egyszerűen úgy, hogy az alacsonyabb jövedelemmel, vagyonnal rendelkezőkhöz ezek a támogatások már nem igazán jutnak el, finoman fogalmaztam, itt a különböző adókedvezményeket, otthonteremtési támogatásokat nem tudják kihasználni családok tízezrei és százezrei. Vannak olyan támogatások, amelyek viszont eljutnának hozzájuk is: ezek alapvetően az öregséginyugdíj-minimumhoz kötött támogatások, illetve a családi pótlék, amelynek a szegénységcsökkentő, -enyhítő hatása kiemelt jelentőségű egyébként. Pont ezek azok a támogatások, amelyeket gyakorlatilag 2008 óta egy forinttal nem emelt az Orbán-kormány. Ez hiányosság és probléma, és ez a helyzet jövőre is fenn fog állni. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Szeretnék még egy mondatban foglalkozni a bentlakásos intézményekkel, elsősorban az idősotthonokkal, de gondozóházakra, átmeneti szállást nyújtó intézményekre is gondolok. A fő probléma itt a férőhelyhiány: több