Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 23. csütörtök - 15. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK:

252 figyelembe véve ebből gyalog a buszmegállóba nem nagyon lehet kimenni, nemhogy tisztességes megélhetést teremteni. Nem csoda tehát, hogy nagyon magas a pályaelhagyók aránya az oktatásban, és egyébként nemcsak az ország kevésbé fejlett részeiben, hanem a budai iskolákban is - a pénzügyileg elvileg olyan jól ellátottnak gondolt vagy annak hitt budai iskolákban is - rendkívül sok pedagógus és asszisztens hagyja ott a pályát, mert egész egyszerűen nem tud megélni ebből a fizetéséből, még az esetleges nyári tescós, lidlös vagy aldis pénztári vagy egyéb munkakörben történő munkavállalással együtt sem tudnak kijönni, nem tudnak megélni, hovatovább, lassan ennivalót sem tudnak már venni ezekből a fizetésekből. A rendőrjárőröknél, a kezdő rendőröknél ugyanez a helyzet. Nem véletlen az, hogy amikor a tilalom megszűnt, pár hét, olyan két hét leforgása alatt legalább 300 rendőr szerelt le, és ez a leszerelési hullámnak még csak az eleje. Hozzáteszem, én örülnék annak, ha nem lenne a Mi Hazánknak ebben igaza, de attól tartunk, hogy a rendőrségnél nagyon nehezen lesz megállítható ez a fajta leszerelési hullám. Nem véletlen az a jelenség, amiről itt nem beszéltünk, de igazából ezekről is kellene beszélni, hogy nagyon sok rendőr politikai pártokhoz kíván csatlakozni, politikai pártokba kéri a felvételét, de nem azért, mert politizálni akarnak, nem azért, mert leküzdhetetlen vágyat éreznek magukban ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a magyar belpolitika mocsaras iszapbirkózásába, hanem, tudják, azért, mert amiatt kirúgják őket. Mert akkor ezzel elérik azt, hogy a testülettől elbocsátják őket, de a rendőrségnél sokszor még ez sem eredményezi a szolgálati jogviszony megszüntetését, bár elvileg azonnali megszüntetéssel járna, de sokszor enyhe fegyelmi büntetésekkel tudják le a szolgálati elöljárók, mert annyira nincs rendőr, hogy kénytelenek megszegni azt a hivatásos szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, amit egyébként legfőképpen nekik kellene betartani. De nem a rendőrök hibája, nem a járőrök és nem az alacsony beosztású rendőrök vagy a tiszthelyettesi állománycsoport hibája, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Hogyha van pénz más területekre, akkor kellene találni forrásokat a rendőrség megerősítésére és a rendőri állomány megtartására. És ha mást nem nézünk, csak mondjuk, az elmúlt néhány történést, ami mondjuk, Kerepesen vagy Kispesten történt, azok a jelenségek, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy Északkelet-Magyarországra vagy a Dél-Dunántúlra jellemzőek inkább, Pest megyében és a főváros egyes kerületeiben is egyre gyakoribbak, szubkulturális bűnözéshez kapcsolódó problémák. Ezek felszámolásához, megfékezéséhez bizony sokszor csapaterőt, létszámot kell felvonultatni, megfelelő létszámú csapaterőben kell megjelenni az elkövetés jellegéből adódóan, de lassan nem lehet kiállítani semmilyen csapaterőt, mert ahhoz, mondjuk, csapat kellene, a leszerelő rendőrök vagy a nagyobb mértékű leszerelések pedig ezt értelemszerűen eleve lehetetlenné teszik. De nemcsak az egészségügy, az oktatás vagy a rendvédelem kerül rendkívül nehéz helyzetbe, és teszem hozzá, nyilván vannak olyan körülmények, amelyekről a kormány nem vagy kevésbé tehet. Nyilván az orosz-ukrán, pontosabban az ukrán területen zajló orosz-amerikai háborúról nem tehet. A világháborút helyettesítő világjárvány, a Covid rossz kezeléséről viszont tehet, hiszen ott számos olyan túlfutott tilalom, korlátozás, teljesen illogikus, a józan paraszti ésszel teljesen szembemenő intézkedés történt, amelyeket hogyha nem vezetnek be vagy másként döntenek, akkor nem csapódik le ilyen hátrányosan gazdasági szempontból sem. De ha már itt sokan az élelmiszerválságról, az energiaválságról beszéltek, akkor hadd jegyezzem meg azt a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy stratégiai kulcskérdés lesz az egészséges ivóvíz, a megfelelő mennyiségű és minőségű élelem és a fűtőanyag vagy az energia biztosítása. Ehhez képest nem látjuk azt, hogy a gazdák helyzetén javítanának, ráadásul a gazdák helyzetét jelentősen rontja a történelmi mértékű aszály. Olyan helyzetbe jutottunk, tisztelt képviselőtársaim - csak hogy megint kicsit gyakorlatiasabban szemléljük az eseményeket -, hogy lassan már, mondjuk, nemcsak a gyümölcsfákat kell locsolni, öntözni ahhoz, hogy életben maradjanak vagy valamilyen termést adjanak, hanem lassan már az erdei fafajták öntözéséhez, legalábbis csemetekori öntözéséhez is hozzá kell kezdeni, ami egészen megdöbbentő, mert drága megboldogult nagypapám Csengerben nekem a gyümölcsfák neveléséről, öntözéséről nagyon sokat beszélt, de az erdei fafajták öntözéséről soha egy szót nem mondott, mert erre nem volt szükség, erre nem került sor. Most ott tartunk, hogy a tölgycsemetéket, lassan már az akáccsemetéket is öntözni kell, mert az aszály ezeket a fajtákat is károsítja vagy pusztítja, legalábbis csemetekorban, ami egyébként a jövő fűtőanyagának, iparifa-szükségletének a megtermelése vagy a gyümölcsöket tekintve az élelmiszer-termelés szempontjából kulcskérdés. Azt látjuk, akár őstermelői családi gazdaság tagjaként mondhatom ezt, hogy a várható felvásárlási árak egyáltalán nem tükrözik vissza azokat a jelentős költségnövelő tényezőket, amelyekkel a magyar gazdáknak számolni kell. Az elmúlt évekhez képest számottevően nőttek a műtrágyaköltségek, nőtt a vegyszerek ára, közel 500 forinttal a gázolaj, jelentősen növekedtek a munkabérköltségek. Most még a gazdák nyakába robbantják azt is, hogy napi bejelentés esetén 500 forintról 1000 forintra emelik a napi közterhet, holott ezt csökkenteni kellene, vagy akár átmenetileg szüneteltetni, megszüntetni a foglalkoztatás növelése és a munkáltatói terhek csökkentése érdekében, és a megnövekedett terhekhez képest nemhogy növekednének a felvásárlási árak, hanem csökkennek, legjobb esetben stagnálnak. Bizonyos gyümölcsfajtákért most ugyanazt az árat akarják adni a felvásárlók, amit adtak tavaly is, holott ahhoz képest már az előbb említett költségek lényegesen megnövekedtek. Azért az mégiscsak egészen elképesztő, hogy a magyar parasztember vagy a magyar földművesek verejtékes munkájának gyümölcsét felvásárlók és multik zsebelik be - a multik költségvetésére utalok itt vissza -, és mondjuk, azt az almát, amit mi jó esetben 100 vagy 120 forintért el tudunk adni, annak a legsilányabb változatát, amit a