Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 22. szerda - 14. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK:

147 kínáljunk a válságban is. Például azonnal meg lehetne belőle emelni 50 százalékkal minden pedagógus, 30 százalékkal minden egészségügyi szakdolgozó, 20 százalékkal pedig a tűzoltók, a rendőrök és a szociális ágazatban dolgozó honfitársaink fizetését. Fejleszteni lehetne az egészségügyet távdiagnosztikával, távfelügyeleti rendszerekkel, digitális információszolgáltatással. Évente 100 ezer lakás energetikai korszerűsítésére is juthatna pénz. Ez 300 milliárd forintba kerülne, tisztelt képviselőtársaim, amit a Pénzügyminisztériumnál lévő 200 milliárdos Beruházási Alapból és a 170 milliárdosra tervezett rendkívüli kormányzati intézkedésekből átcsoportosítva lehetne megvalósítani. Ez ráadásul egyébként hosszú távon is kifizetődő befektetés lenne Magyarország számára. A Momentum frakciója ezeket a javaslatokat nyújtotta be többek között a parlamentnek. Nem ígérgetünk felelőtlenül, minden esetben megjelöltük, honnan vennénk el a pénzeket, amiket oktatásra, digitalizációra, egészségügyre, energetikai korszerűsítésre, az ápolók, a tanárok, a közszolgák, a szociális munkás honfitársaink béremelésére fordítanánk. Azt hiszem, hogy ez a felelős politika, képviselőtársaim. Ha ezeket a javaslatokat elfogadják, elfogadnák, akkor tartós leszakadás, elszegényedés helyett a válságban is megnyílik a lehetőség a lassú, de annál biztosabb felemelkedésre itt, Magyarországon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Momentum soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A frakció álláspontját Gelencsér Ferenc képviselő úr folytatja. Parancsoljon! GELENCSÉR FERENC, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt leendő Főispán Urak és Asszonyok! Elképzelem, hogy a Karmelita kolostorban kormányülés van, és olvassák a híreket, 400 forintos euró, két számjegyű infláció, tanársztrájk, egy hét alatt felmond 300 rendőr, romokban heverő egészségügy, s ekkor valaki felteszi a kezét és azt mondja, hogy megvan a megoldás, ami egész eddig az orrunk előtt hevert: nevezzük át a minisztereket főispánokká. Bravó! Hát, ez hogy nem jutott eddig senkinek az eszébe? Nem is értem! Abban bízom, hogy a jobbágyságot nem kívánják újra bevezetni. De ha már szóba hoztam az egészségügyet, akkor egypár szót hadd ejtsek erről is! 32 évvel vagyunk a rendszerváltás után, kormányok jöttek, mentek, de valami mindig ugyanolyan maradt. Hazánkban az elmúlt 32 évben valamiért sosem volt prioritás az egészségügy. 2016-ban csaknem 30 ezer halálesetet lehetett volna elkerülni hatékonyabb népegészségügyi és prevenciós beavatkozásokkal. További 16 ezer halálesetet lehetett volna megelőzni eredményesebb és időben nyújtott egészségügyi ellátással. Az elmúlt húsz évben durván 1 millió magyar vesztette úgy az életét, hogy meg lehetett volna menteni. Ebből a húsz évből 12 éven keresztül önök adták a kormányt, tisztelt fidesz-KDNP-s képviselőtársak. Ez 60 százalék. Ez 600 ezer elveszített magyar ember, 600 ezer gyászoló család. Tudják esetleg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy mennyi ma Magyarországon a születéskor várható élettartam? Segítek: 75,7 év; 72,3 év, ha az ember férfi. Tehát nagyjából 40 évem van még hátra a földi pályafutásomból, pusztán abból a tényből adódóan, hogy egy olyan országba születtem, ahol a mindenkori kormányokat nem érdekli az emberek egészsége, ahol a magát nemzetinek nevező kormányt nem érdekli a nemzet egészsége. Az önök által sokszor hanyatlónak tekintett Nyugaton ezzel szemben a születéskor várható élettartam átlagosan 80,4 év, férfiak esetében 77,5. Hát, hol van ilyenkor a sokat hangoztatott nemzeti összetartozás? - kérdem én. Miért érdemelnek a magyarok rövidebb életet, mint a franciák vagy az olaszok? (11.40) Ezek után csodálkozunk, hogy fogy a magyar? Egy magyar férfi 65 évesen megy nyugdíjba. Hét év - ennyi marad arra, hogy élvezze a nyugdíjaséveit egy végigdolgozott élet után. Rendben van ez így? - kérdem én. Tegyék a szívükre a kezüket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, és válaszolják meg a következő kérdést: mikor vették önök legutóbb igénybe az állami egészségügyet? A János Kórház úgy néz ki, mintha egy zombis horrorfilm forgatási helyszíne lenne. Nem is olyan régen beutaltak vérvételre a Jánosba. Némileg megrökönyödve tapasztaltam, hogy az általam befizetett tb arra elég, hogy a két ampulla levett véremet a kezembe nyomják, és megkérjenek arra, hogy ugyan már, ballagjak át a két épülettel arrébb lévő laborba, mert nincs, aki átvigye a véremet. Jól hallották: a saját levett véremmel keringtem a János Kórházban, mert nem volt, aki átvigye. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök szerint ez egy normális eljárási rend? Önök szerint ez egy normális működési rend? Önök szerint ez egy működő egészségügy? Félreértés ne essék, nem a János Kórház dolgozói tehetnek erről, hölgyeim és uraim, hanem önök. Önök, akik követték az elődeik hagyományát, és magasról tettek hazánk egészségügyére és a magyar emberek egészségére. Sajnálattal látom azt, hogy a jelenlegi rendszer a jövő helyett a múltba, az emberek helyett látványberuházásokba fekteti a pénzt. A budai Várban zajló kormányzati beruházásokba számolatlanul ömlenek a milliárdok, ezzel egy időben a Kórházszövetség elnöke szerint 600 milliárd forint hiányzik a magyar egészségügyből. Nem vitatom el, hogy szebb látvány tud lenni egy impozáns épület, mint mondjuk, az egykori József főhercegi palota romjai. Azt is állítom azonban, hogy ha választanom kell, hogy szép épületek között halok meg egy egyébként kezelhető betegségben, azért, mert nem kapom meg a megfelelő orvosi ellátást, vagy még egypár évig nem épülnek meg