Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 20. hétfő - 12. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK:

12 Vagy az aktuális béremelésekről is beszélhetek: januártól 20 százalékkal nőtt a szociális dolgozók, a bölcsődei dolgozók, a kulturális ágazatban dolgozók bére, az ápolók bére 21 százalékkal, a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, az esküt tett állomány tagjai hathavi fegyverpénzt kaptak, és folyamatban van az elmúlt évtizedek legjelentősebb orvosibér-emelési programja. Tehát amikor önök azt állítják, hogy semmilyen béremelési program nincsen folyamatban Magyarországon, az egész egyszerűen nem igaz. Hogyha ön azt mondja egyébként, hogy szembesülünk nehézségekkel ezekben a hetekben, akkor az igaz, csak ennek nem a kormány az okozója, hanem mindenekelőtt a háborús helyzet, a háborús infláció, teljesen egyértelmű az összefüggés. A háború kitörésének ténye és a lebegtetett szankciók, a végig nem gondolt szankciós politika térdre kényszerítheti az uniós gazdaságot, és nem magyar sajátossággal állunk szemben, hanem olyan jelenséggel, amely az egész kontinenst érinti. És hogyha azt kérdezi ön, hogy ennek mikor lesz vége, akkor lesz ennek vége, amikor a háborúnak is vége lesz, ha béke lesz. Ezért ha sok mindenben nem is, de egy dologban talán egyetérthetünk, hogy a gazdasági nehézségekre ezekben a hetekben, hónapokban az a legmegfelelőbb válasz, ha a békét tűzzük a zászlainkra. (Dr. Latorcai János: Így van!) Sajnálom, hogy nem szólt róla érdemben, hogyha megélhetési kérdésekről beszélt, de a kormány az említetteken túl is számos fontos döntést hozott. Októberig meghosszabbítottuk az élelmiszerár- és benzinárstopot, a hitelmoratóriumot és a kamatstopot pedig az év végéig, az év legvégéig meghosszabbítottuk. Tudjuk, hogy miért nem szólt ön erről, azért, mert ezeket az intézkedéseket önök nem akarják. (Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre közbeszól.) Azt mondják - pár idézet következik -, tehát az árstopokra önök azt mondják, hogy kamudöntés, ostobaság, halottnak a csók, látszatintézkedés, orbitális átverés, szemfényvesztés (Kunhalmi Ágnes: Ezt ki mondta?!), hasztalan intézkedés, és az elítélő jelzők sora itt még egyáltalán nem teljes. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Szóval, arra kérem önöket, hogy ha megélhetési ügyekről van szó, akkor álljanak őszintén a magyarok elé, és mondják a szemükbe, hogy nem akarnak árkorlátozást, mondják a szemükbe, hogy háborús infláció idején minden költséget az ő nyakukba tennének. (Az elnök csenget.) Ebből a pár példából is világos, hogy a baloldal 2010 előtt is megszorításmániás volt, és most is az. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Kunhalmi Ágnes: Nem igaz! Most már nem! - Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Most a Momentum képviselőjének, Hajnal Miklósnak adom meg a szót. Parancsoljon! HAJNAL MIKLÓS (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Kettőhárom hete megtörtént a kormánypárti sorcsere, és nyilvánossá vált, hogy Fürjes Balázst küldi a Miniszterelnökség a parlamentbe - kicsit elszomorít, hogy ma nem ő van itt, nem jött el a munkahelyére, de hát elindult a vizes-vb, van olyan, hogy az fontosabb. (Rétvári Bence közbeszól.) Van azonban az államtitkár úrnak egy, fogalmazzunk úgy, hogy rendezetlen adóssága a hegyvidékiek és a bel-budai választók irányába, ugyanis a választási kampányban a korábban megígért vita sajnos elmaradt, és bár ma sem jött be a parlamentbe, reméljük, hogy ezt a vitát majd még lesz lehetőségünk utólag talán itt pótolni. Ha rajtam múlik, a vitáink, azok a választókerületünk, a városunk és végső soron az országunk fejlődéséről fognak szólni, és nem fognak átmenni üres személyeskedésbe, bár hogyha az államtitkár úron múlik, az elmúlt hetekben már letette a névjegyét, és úgy tűnik, az emberarcúság már nem olyan fontos, mint a kampány idején volt. De azért tegyünk egy próbát, ezért ma kifejezetten olyan ügyekkel fordulok a kormányhoz, amelyekben az államtitkár úr is kiállt korábban, és remélem, hogy a konkrét kérdéseimre esetleg konkrét válaszokkal is tudnak szolgálni, bárki is adja majd a választ, ha már az államtitkár úr nincs itt. Szóval, tisztelt Országgyűlés, ma olyan ügyekről szeretnék itt beszélni, amelyekben elvileg egyetértünk, amelyek az ellenzéki és a kormánypárti jelölt választási programjában, vállalásaiban egyaránt benne voltak, tehát olyan dolgokról, amelyekről a hegyvidéki és bel-budai szavazók 90 százaléka egyetértett, amelyeket a választóknak a 90 százaléka támogatott az áprilisi választásokon. Ezen a héten kezdődik a jövő évi költségvetésnek a vitája az Országgyűlésben. Fontos vita ez, hiszen végső soron egy költségvetés az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy mi a fontos valójában a kormánynak, és mi nem. És amikor én erre a költségvetésre ránézek, akkor elsősorban nyilván azt nézem, hogy a hegyvidékieknek és a bel-budaiaknak mi jut belőle, azt keresem benne, hogy hogyan fejlődik ezáltal Buda, hogyan újul meg a Hegyvidék, és azt kell hogy mondjam, komoly hiányérzetem van. Tisztelt Országgyűlés! Hogyha a magyar embereket megkérdezzük, hogy mi a legnagyobb probléma az országban, ők személyesen mit éreznek a legnagyobb nehézségnek, akkor legtöbben az egészségügyi rendszer állapotát említik. Hiszen bármennyire is megfeszülnek az orvosaink és egészségügyi szakdolgozóink, akiknek a munkáját csak köszönet és hála illetheti, az egészségügyi rendszerünk egyszerűen katasztrofális állapotban van, pedig a magyar egészségügy nyilvánvalóan nem egy elhanyagolható kérdés. És ezért volt óriási eredmény, amikor 2019-ben évi 10 milliárd forint többletforrást harcolt ki a főváros új vezetése a kormánytól, mindezt célzottan budapesti rendelők felújítására, fejlesztésére, a CT- és MR-várólisták rövidítésére fordítva. De kérdem én, hogy milyen országvezetés az, amelyet az önkormányzatoknak kell meggyőzniük, hogy legalább egy kicsit foglalkozzon többet az emberek egészségével.