Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. június 14. kedd - 11. szám - Tájékoztató az Állami Számvevőszék 2021. évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről az Országgyűlés részére című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: Most Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka következik. Parancsoljon! - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

557 nemzetstratégiai célokra fordíthatnánk. Évente másfél országos bérlakásprogram kijönne belőle, hogy csak egy példát mondjak. Azt is látjuk, ha csak az áfa- és az szja-bevételi várakozások vizsgálatát nézzük „A költségvetési politika Covid-19-járvány alatti alakulása” című dolgozatban, hogy itt bizony egyetértésre is találunk; én a következtetéseket hiányolom egy kicsit. Most egy olyan időszakban vagyunk, amikor az 5100 milliárdos áfabevételi várakozás rövid idő alatt felmegy 7000 milliárdra, tehát30 százalékkal valamilyen okból sikerült megnövelni a várakozásokat. Ezzel kapcsolatban következtetéseket kellene levonni. Én feltételezem, és rettegek tőle, de remélem, hogy nincs így: ugye, nem akar áfát emelni Magyarország Kormánya? Mert ha a 27 százalékos áfát nem akarja megemelni (Dr. Kovács Zoltán: Rémhírterjesztés!), akkor azért meg kellene magyarázni azt, hogy egy 30 százalékos bevételi növekményt ugyan mitől vár. A fogyasztás persze, természetesen az elmúlt időszakban is a választás előtti osztogatások hatására azért érezhető módon felpörgött, és önmagában is nőjön a fogyasztás, nincs ezzel semmi gond, itt az ellendrukkerség az, ami elítélendő szerintem. De önmagában ilyen fogyasztási többletet kimutatni mi nem tudunk. Ha elköltünk minden, április előtt kiosztott pénzt - ez egyébként nagyjából már realizálódott a piacon, talán ebben meg tudunk egyezni -, akkor sem látjuk azt, hogy az áfabevételi várakozások ilyen szinten tarthatók lennének. Ugyanezt gondolom az inflációs várakozásokról is. De ahol itt komolyabb viták alakulhatnak ki közöttünk, ez a politikai szcénát illető megszólalások. Tehát az, hogy az ÁSZ még a sérült gyerekekkel foglalkozó civilek szervezeteit is beleteszi egy nagy kalapba, ami a közélet befolyásolására alkalmas civil szervezetekről szól, még akkor is kiveri a biztosítékot, ha amúgy ártalmatlan dolog lenne, adott esetben egy implementált nemzetközi szabályrendszer szerint vizsgálni minden civil szervezetet. Tehát arra kérem önöket, hogy ügyeljünk minden finom szóra, és a kommunikáció során is oszlassák el a kételyeinket. Tehát most álljunk itt meg nyitottan, kérdezzük meg azt, hogy mondjuk, a CÖF, amely a közéletet demonstratív módon és brutálisan befolyásolja - nem mindig a saját pénzéből teszi ezt -, miért nem szerepel vajon ebben a kalapban. Elképzelhető, hogy van rá szakmai válasz, de akkor a mai beszámoló vitájában sokat segítenének rajtunk, ha ezt megosztanák velünk. Ugyanígy az állatmentő, hajléktalanokat segítő, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó szervezetek kapcsán szintén felmerül ez a kérdés, hogyan lehet szakmai protokollok alapján megmagyarázni azt, amit egyébként széles körben vegzatúraként éltek meg. Tehát itt van azért ennek egy szubjektív része is, hogyan éli meg az adott szervezet, hogy bekerül ebbe a körbe, bekerül ebbe a kalapba, amikor a Civil Összefogás Fórummal ugyanez nem fordul elő. Az utóbbi időben a pedagógusokat illető, a tanárok meglehetősen alacsony fizetése körül kibontakozó vita során is azért sikerült komoly tüzeket, komoly lángokat gyújtani, ugyanis az Állami Számvevőszék egy pénzügyi kultúrájukról szóló jelentést tett közzé, ahol szerintük a megkérdezettek 86 százaléka azt válaszolta, hogy rendelkezik valamilyen nagyságrendű megtakarítással. Ne vitassuk azt, hogy valóban 86 százalék ezt válaszolta, hiszen akkor mi értelme lenne a közöttünk lévő vitának, ha nem hinnénk el azt, amit a másik mond. A helyzet az, hogy arról már nem volt szó, hogy milyen nagyságrendű, milyen mértékű megtakarítással rendelkeznek az érintettek, idesorolható-e például egy lakáscélú előtakarékosság, aminek az állami támogatását éppen a mostani kormány szüntette meg. Tehát lehet, hogy valaki kötött egy jó, államilag támogatott ltp-szerződést, de az is lehet, hogy ehhez már nem járt semmiféle támogatás. Megtakarításként egy statisztikai sorban el lehet adni, ugyanakkor nem biztos, hogy az érintett állampolgár ezzel jóval előrébb tud jutni. Azt is látjuk, hogy itt olyan honfitársainkról beszélünk, akik adott esetben nettó 170 ezer forintot visznek haza. Tehát az ő esetükben az átlagos megtakarítási hajlandóságnál nagyobbat vizionálni és valamifajta jólétüket feltételezni, ez több mint sértő az érintettekre nézve; ez megint csak egy olyan megszólalás, ami talán nem tartozik a Számvevőszék alapportfóliójába, tehát feltételezzük, hogy nem ez volt a cél, viszont rettenetesen rosszul sikerült a kivitelezés. Hasonló a véleményem a Számvevőszék „nem kellenek mindenáron az uniós források” című megszólalásáról is, hiszen én a patrióta gazdaságpolitika nagy híveként, igen, üdvözölve fogadnék egy olyan állapotot, amikor a magyar nemzetgazdaság önerőből, ez furcsa lesz tőlem, de a saját hajánál fogva kihúzza magát a bajból, erősödik, gyarapodik, és képes arra, hogy önerejénél fogva a szülőföldön boldogulást is biztosítsa, nem lenne innen elvándorlás, nem mennének el több százezren kényszerből, a bérek tisztességes módon növekednének. (A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Földi László váltja fel.) Én nagyon szeretnék egy ilyen víziót megélni még az életem során, de azt látom, hogy a vizsgált alany, tehát a jelentés által vizsgált alany, Magyarország Kormánya homlokegyenest az ellenkező irányba indul el. Tehát feltételezem, hogy van neki egy dealje a német autógyártókkal, ami arról szól, hogy igen, a politikai szférában mondunk néha nagyobbakat, erősebbeket, mint amit egyébként elfogadna az Európai Unió, de azért a ti multi cégeitek számára lényegében mindent megengedünk Magyarországon. És azt látjuk az utóbbi évtizedben, hogy ezen multi cégek kiszolgálása mesterfokon zajlik, vissza nem térítendő állami támogatásokkal, egy nagyon kedvező klímával és azzal, hogy a tudatosan gyengített forint szintén ezeknek a multiknak a malmára hajtja a vizet, és amikor a közteherviselés felé mozdulnánk, mint a tegnapi napon a globális minimumadó tervével a Gazdasági bizottságban, akkor egy óra alatt lesöprik az ezt illető terveket, nehogy már a 9 százalékos társaságiadó-kulcshoz képest egy igazságosabb terhelés érje a multikat. Azt látjuk, hogy ezzel a politikával évente több ezer milliárdot engednek ki egyébként elért nyereséget az országból adózatlanul, és a társasági adót