Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. június 13. hétfő - 10. szám - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőkről - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:

450 evickélünk terv nélkül? Önök a Covid alatt is azzal hozták vissza a gazdaságot, hogy beleöntötték a pénzt a nagy cégekbe, és tovább gyengítették a dolgozók jogait, az állami szabályozó hivatalokat. Aztán megkésve, a választásokra időzítve, amikor már nem a fogyasztást, hanem az inflációt erősítették, visszaadtak egy rakás pénzt, majd most, amikor egyszerre kell kifizetni a gazdaságot nem segítő pénzszórást és egy újabb válság költségeit, a februárban odaadott pénzt duplán, sőt triplán fogják beszedni a kiskeresetűektől. A klímakatasztrófa közepén, a kapitalizmus válságában, amikor sorra fognak érkezni az egymáshoz kapcsolódó válságok, önök nem tudnak választ adni arra a kérdésre, mit kezdjünk a magyar gazdasággal, hogy az válságálló legyen. Ennek az Orbán-csomagnak nem csupán az a problémája, hogy az emberekkel fizettetik meg a tőke helyett, hogy a saját oligarcháiktól még egy forintot se várnak a közösbe, hanem az is, hogy ebben a csomagban pontosan ott van a következő csomagok lehetősége, a következő válság-nemkezelések lehetősége. Mert nem elég fiskálisan rendben lenni, át kell állítani a magyar gazdaságot egy válságálló, a tőkének a mostaninál sokkal kevésbé kiszolgáltatott patrióta modellre, amely nem csupán egy összeszerelő viskónak látja Magyarországot. A kutatás és fejlesztés erősítésével, kiválasztott XXI. századi szektorok megerősítésével, ezekben a szabad kezdeményezésre alapuló és nem az urambátyám rendszeren alapuló magyar cégek megerősítésével tudunk új gazdasági alapot teremteni; egy olyan országot, ahol az ember nem erőforrás, hanem érték, ahol nem a munka a cél, hanem a megélhetés, az egészség, a tudás, a jövő. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence miniszterhelyettes úr kíván válaszolni. Öné a szó. RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt mondhatjuk, hogy önök Tüttő Katával együtt fordítva ülnek a lovon. Itt egy nagyon szép neomarxista szöveget elnyom, hogy utána a legdurvább neoliberális lépéseket megtegyék akkor, amikor bármilyen lehetőségük van arra, hogy a kormányzás önöknél legyen, vagy abba beleszólhassanak. Ön most itt mondott a saját időközi választások előtt egy-két héttel egy kampányszöveget, amely lehet, hogy sokaknak tetszik, csak hát egy dolog cáfolt rá arra, amit mondott, tisztelt képviselő úr: az élet, semmi más. Tehát a saját baloldali vitakörükben ezekről nagyon jól tudnak elmélkedni, csakhogy a tények ezekkel valahogy nincsenek köszönőviszonyban. Azok az elképzelések, amelyeket önök a baloldalon megfogalmaztak, egy válság idején 7 százalékos mínuszt hoztak a magyar gazdaságban. 7 százalékos csökkenést! Amikor ezen elvek hangsúlyozásával, neoliberális jogalkotás mellett kezeltek egy válságot 2008 környékén, az 7 százalékos gazdasági visszaesést hozott. Amit most ön kritizált, az a fajta gazdasági hozzáállás pedig 7,1 százalékos gazdasági növekedést hozott az előző évben, ami a rendszerváltás óta való legnagyobb növekedés. S ön azokat az alapelveket kritizálta ebben a felszólalásában, ami Magyarország legnagyobb léptékű gazdasági növekedését hozta, és azok mellett érvelt, amelyek gazdasági csökkenést hoztak, tisztelt képviselő úr. Az ön politikustársai mást se tesznek itt hetek óta, bizonyos tekintetben évek óta, mint hogy tíz éve kritizálják a rezsicsökkentést, és hetek óta kritizálják az extraprofitadót. Varju László azt mondja, hogy nem kellene elvonni semmit ezektől a vállalatoktól, mi nem értünk egyet. De a volt miniszterelnök-jelöltjük, aki mellett kampányoltak még pár hónapja, azt mondja, hogy nincs is olyan, hogy extraprofit, nincs is mit elvonni. Mást sem tesznek, mint védik azokat, például a bankokat, akik ennek a válságos időszaknak a haszonélvezői. A Magyar Nemzeti Bank 650 milliárdot fog a kereskedelmi bankoknak kifizetni, és önök azt mondják, hogy nincs szükség a válságban extraprofitadóra ezen cégek tekintetében. És itt a parlamentben is a bankok érdekét védik a válság idején (Zaj az ellenzéki oldalon.), mert azt mondják, hogy nem kell az extraprofitra adót kivetni, sőt azt mondják, nincs is olyan, hogy extraprofit. Miközben látjuk, hogy az árak hogyan emelkednek, és azt is látjuk, hogy valakiknél ez az extraprofit mégiscsak lecsapódik, akik drágábban adják az üzemanyagot, akiknél alacsony a betéti kamat és magas a hitelkamat, és a kettő között igencsak szép a különbözet. S önök itt a parlamentben mást se mondanak, mint hogy ezt a fajta adótípust miért nem támogatják és miért szólnak ellene, tisztelt képviselő úr. Én azt kérem a magyar baloldaltól, hogy hagyja abba az extraprofitadók támadását. Ha a brüsszeli kollégáikkal egyeztetnek, talán már látják, hogy más országokban is, Németországtól kezdve számtalan országban, igaz, hogy pár hét vagy hónap késéssel, de hasonlókon gondolkoznak. Persze, ha a nyugat-európai szövetségeseik majd átállnak erre a másik vonalra, lehet, hogy önök is váltót állítanak. Ön arról beszélt, hogy nem a munkát kell megadóztatni, hanem a tőkét. Tisztelt képviselő úr, akkor önöknél miért volt a munkának 32 százalékos adója? Most pedig van 15. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Mondhat itt szép szavakat! Mintha valaki a szociológiai szakon az első éves évfolyamdolgozatát írná valamikor a tanulmányai elején és ilyen szép szavakat írna. De itt nem szép szavakról van szó! 32 százalékkal adóztatták a munkát! Most 15 százalékkal adóztatjuk a munkát, és ha valaki gyereket nevel, akkor ez nulla százalékra megy le. És ön azt mondja, hogy a munkát kevésbé kellene adóztatni, miközben önök ezt megemelték. A választási programjaik is azt tartalmazták, hogy legyen egyre magasabb és magasabb a személyi jövedelemadó. Azt mondták, hogy ez a gazdagoknak kedvez, mert aki átlagkeresettel rendelkezik, az, úgy látszik, hogy önöknél már gazdagnak számít, tisztelt képviselő úr. Miközben pontosan önök voltak azok, akik az áfát folyamatosan emelték. (Kunhalmi Ágnes: